183889. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés anyagok spektrumának mérésére
1 183 889 2 között lineáris interpolálással határozzuk meg a 26 nyílásoknak megfelelő időpontokhoz tartozó nullaszint értékeket, és ez utóbbikat a 26 nyílásoknak megfelelő mért spektrum értékekből levonjuk. Legyen például az egymás utáni 27 és 29 nyílásoknak megfelelő nullaszint mérések között T időtartam, akkor a számított Uh nullaszint érték a közbenső t időpillanatban uh = u0 + y(ut-uo) 0) ahol U0 és UT a 27 illetve 29 nyílásoknak megfelelő mért nullaszint értékek és 0.<t <T. így bármely tetszőleges 26 nyíláshoz tartozó módosított Us’ spektrum érték a következő lesz: Us’ = Us-Uh(ts) (2) ahol ts a kérdéses 26 nyíláshoz tartozó spektrum mérés és a megelőző 27 nyíláshoz tartozó nullaszint mérés közötti időtartam, és Us a ts időpontban mért tárolt spektrum érték. A (2) egyenletbe behelyettesítve az (1) egyenletet, azt kapjuk, hogy Us'-U.-Uo-^ÍUr-Uo). (3) A tárolt spektrum értékek módosításához tehát a tárolt nullaszint értékek mellett az idő adatok is szükségesek. A 7 forgatható elem állandó fordulatszáma mellett ezek a 7 forgatható elemen lévő rések elhelyezése által meghatározott állandók, amelyek a 14 adatfeldolgozó egység programozásánál figyelembe vehetők. A találmány szerinti berendezésnél a T időtartam értéke például 50^-00 msec lehet. Adott esetben a spektrum értékek megfelelő meghatározási pontosságához elegendő lehet a nullaszint jelet csupán a spektrum jelek mérése után mérni, előttük pedig a nullázás időpontjában zérus nullaszint jelet feltételezni. Ehhez a kivitelhez a 2. ábra szerinti 7 forgatható elemen csupán annyi változtatás kell, hogy a 27 illetve a 27A nyílás elmarad. Ha a T időtartam a 23 nyílásnak megfelelő nullázáshoz és a 29 nyílásnak megfelelő nullaszint értékhez tartozó időpontok között van, akkor az (1) egyenletnek megfelelő összefüggés az alábbi lesz: t így a (3) egyenletnek megfelel az Us = Us Ux (5) összefüggés. A 3. ábrán az 1. ábra szerinti berendezés tárcsa alakú 7 forgatható elemének egy másik lehetséges kiviteli alakját szemléltetjük. Ez a 7 forgatható elem négy szimmetrikus negyedből áll. A 23 nyílásnak megfelelő nullázás után a 1 és a: 2 szögek között hat nullaszintjei mérést indító 27 nyílás van elhelyezve. Ezután ß szögnél a 25 ß sugárzásáteresztő rész szabaddá teszi az 1 monokromátorból kilépő sugárnyaláb útját, majd y és a szögek között 26 nyílásoknak megfelelő tíz spektrum jel mérés törtérik. Látható, hogy a 25 sugárzásáteresztő rész szögtartományában a 26 nyílások aszimmetrikusan vannak elhelyezve, hogy a 11 mérőérzékelőnek legyen ideje a sötét állapotból a megvilágított állapotba való átmenetre. Ezután a 7 forgatható elem újra megszakítja az 1 monokromátorból kilépő sugárnyaláb útját, és miután all mérőérzékelő újra beállt a sötét állapotra, a 27A nyílásoknak megfelelően újabb nullaszint jel mérésekkel az első negyedben leírt mérési sorozat ismétlődik. Ennél a kialakításnál a 7 forgatható elem egy teljes körülfordulása például négyféle spektrum jel tízszer történő mérését eredményezi, és mindegyik tizes spektrum jel mérés sorozat előtt történik nullaszint jel mérés is. A négy mérésből álló sorozat után a 23 nyílásnak megfelelően nullázás következik, majd a következő négy spektrum érték mérése. Ennél a kialakításnál a mért és tárolt spektrum értékek korrekcióját minden egyes körülfordulásra a 27, 27A, 27B és 27C nyílásoknak megfelelő négy nuilaszint érték - amelyek mindegyikét a hat mért és tárolt érték átlagolásával nyerjük — alapján végzett interpolálás, illetve a 26C nyílásoknak megfelelő spektrum érték vonatkozásában extrapolálás alapján határozhatjuk meg. Az interpolálás célszerűen úgy történik, hogy minden egyes körülforduláshoz tartozó nullaszint értékek esetén megállapítjuk az ezeket közelítő időbeli függvényt és a 26, 26A és 26B nyílásoknak megfelelő, mindenkor tíz érték átlagolásával nyert spektrum értékek módosítása : eme függvénynek megfelelően végezzük. A függvénynek a 27C nyílásoknak megfelelő nullaszint értéket követő tartományra például lineárisan extrapolált értéke alapján végezzük a módosítást a 26C nyílásoknak megfelelő ugyancsak tíz érték átlagolásával nyert spektrum érték tekintetében. A 4. ábrán a nullázható 12 erősítő egy lehetséges kialokítása látható. A 35 bemenet műveleti El erősítő nem fá'.isfordító bemenetére van csatlakoztatva, amely El erősítő kimenete és a fázisfordító bemenete közé visszacsatoló RÍ ellenállás van kapcsolva. Az El erősítő kiment te soros R2 ellenálláson keresztül műveleti E2 erősítő fázisfordító bemenetére csatlakozik, amelyre az E2 erősrő kimenete R3 ellenálláson át vissza van csatolva. Az E2 erősítő nem fázisfordító bemenete az áramköri közös pontra van csatlakoztatva. Az E2 erősítő kimenete képezi a 12 erősítő 36 kimenetét és egyben soros R4 ellenálláson keresztül K átkapcsoló B pontjára van kapcsolva. A 32 bemenetről vezérelhető K átkapcsoló A pontja a közös pontra van kapcsolva, D pontja pedig művdeti E3 erősítő fázisfordító bemenetére csatlakozik. Az E3 erősítő másik bemenete a közös pontra van kapcsolva, kimenete pedig egyrészt C kondenzátoron kereszti! a fázisfordító bemenetére van visszacsatolva, másrészt soros R5 ellenálláson keresztül az El erősítő fázisfordító bemenetére van kapcsolva. Amikor a 12 erősítő K átkapcsolója a 32 bemeneten kapott nullázó impulzus hatására a D és B pont között lé tesít galvanikus kapcsolatot, a záródó szabályozási kör azt eredményezi, hogy a 36 kimenet zérus feszültségre kerül még akkor is, ha a 35 bemeneten zérustól eltérő h.bafeszültség van. A 32 bemeneten lévő nullázó impulzus megszűnte után a K kapcsoló a D és A pontok között létesít galvanikus kapcsolatot, így a 12 erősítő erősítés üzemmódba kerül, és a nullázott állapot a C kondenzátorban tárolt töltés folytán a következő nullázásig megmarad. A nullázások gyakoriságát az áramköri időáfandóknak megfelelően kell megválasztani. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
