183886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 15-halogén-e-homo-eburnán származékok előállítására

1 183 886 2 A találmány tárgya eljárás új, racém és optikailag ak­tív in általános képletű 15-halogén-E-homo-ebumán­­származékok — mely képletben X* jelentése hidrogén­­atom vagy 9-, 10- vagy 1-1-helyzetű brómatom, X2 jelen­tése halogénatom és R jelentése etil-csoport -, 15-epi­­meijeik és gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóik előállítására olymódon, hogy valamely racém vagy opti­kailag aktív II általános képletű 15-hidroxi-E-homo-ebur­­nán-származékot — mely képletben R és X1 jelentése a III általános képletnél megadottal egyező - a foszfor egy halogén- vagy oxihalogén-származékával reagál tatunk, kívánt esetben a kapott 15-epimerelegyet epimerekre bontjuk és kívánt esetben a kapott 15-epimereket vala­mely gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóképzésre alkalmas savval kezeljük. A III általános képletű vegyületek újak és biológiailag aktívak, valamint értékes közbenső termékei az I általá­nos képletű 15-hidroxiimino-E-homo-ebumánnak, me­lyek ugyancsak értékes közbenső termékek jelentős gyó­gyászati hatással rendelkező vegyületek, mint amilyen az apovinkaminsav-etilészter, a vinkamin, a 11-bróm-vin­­kamin stb. előállítási eljárásában. így például azokból az I általános képletű vegyületekből, melyek képletében X1 jelentése hidrogénatom és R jelentése etil-csoport, etanollal sav jelenlétében egy lépésben állítható elő az apovinkaminsav-etilészter. Az I általános képletű vegyü­letek, melyek képletében X1 11-helyzetű brómatomot és R etil-csoportot jelent, dezoximálással és ezt követően alkoholos közegben valamilyen bázissal történő kezelés­sel 11-bróm-vinkamin-származékká alakíthatók. Az X1 helyén 9-, 10- vagy 11-helyzetű brómatomot tartalmazó I általános képletű vegyületek egyébként önmagukban is biológiailag aktívak. A ül általános képletű vegyületek gyógyászatiig el­fogadható savaddíciós sóit például az alábbiakban fel­sorolt savakkal készíthetjük el, szervetlen savak, mint amilyenek a hidrogénhalogenidek, például a sósav, hid­­rogénbromid stb., a kénsav, a foszforsav, a szerves kar­bonsavak, mint amilyen a hangyasav, ecetsav, propion­­sav, oxálsav, glikolsav, maleinsav, fumársav, borostyán­kősav, borkősav, aszkorbinsav, citromsav, almasav, sza­licilsav, tejsav, benzoesav, fahéjsav, az alkil-szulfonsavak, mint amilyen a metán-szulfonsav, aril-szulfonsavak, mint amilyen a p-toluol-szulfonsav, a ciklohexil-szulfonsavak, az aszparaginsav, glutaminsav, N-acetil-aszparafinsav, N-acetü-glutaminsav stb. A sóképzést valamely közömbös szerves oldószerben, például valamely 1-6 szénatomos alifás alkoholban, végezhetjük úgy, hogy a racém vagy optikailag aktív III általános képletű vegyületet a fenti oldószerben oldjuk, majd az oldathoz addig adagoljuk a megfelelő savat, illet­ve a sav fenti oldószenei készített oldatát, míg az elegy kémhatása enyhén savassá válik (körülbelül pH: 5-6 érté­kig). Ezután a kivált savaddíciós sót a reakcióelegyből vala­milyen alkalmas módon, például szűréssel elkülönítjük. A III általános képletű vegyületekben X2 halogén­atomként fluor-, klór-, bróm- vagy jódatomot jelenthet. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként alkalmazott olyan II általános képletű vegyületek, me­lyek képletében X1 jelentése hidrogénatom és R jelen­tése etil-csoport, a Tetrahedron 33,1803 (1977) cikkben kerültek ismertetésre, előállításuk a cikkben leírt módon történik. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként alkalmazott olyan II általános képletű vegyületek, me­lyek képletében X1 9-, 10- vagy 11-helyzetű brómato­mot és R etil-csoportot jelent, új, önmagukban is bioló­giailag aktív vegyületek. Ezeket úgy állítjuk elő, hogy va­lamely, az X1 helyén hidrogénatomot és R helyén etil­csoportot tartalmazó II általános képletű vegyületet egy brómozószerrel kezelünk. A II általános képletű kiindulási vegyületeket az elő­állításuk során képződött 15-epimerelegy formájában, tisztítás nélkül használhatjuk fel a találmány szerinti el­járáshoz. A találmány szerinti eljárásban akár racém, akár opti­kailag aktív II általános képletű vegyületből is kiindul­hatunk. A II képletű vegyületek halogénezésére alkalmazott, a foszfor halogénvegyületeiként, illetve oxihalogén-szár­­mazékaiként például a következő vegyületeket használ­hatjuk: előnyösen foszforoxiklorid, foszfortriklorid, foszforpentaklorid, tionilklorid, foszforpentabromid, foszfortribromid stb. A halogénezési reakció oldószereként valamilyen a reakció szempontjából közömbös szerves oldószert, cél­szerűen egy aromás szénhidrogént - mely adott esetben helyettesített is lehet — alkalmazhatunk. Előnyös oldó­szernek bizonyult például a klórbenzol. A halogénezési reakciót emeltebb hőmérsékleten, cél­szerűen a reakcióelegy forrási hőmérsékletén hatjuk vég­re. A halogénezési reakció néhány óra alatt, előnyösen 1—5 óra alatt lezajlik. A reakció eredményeképpen kapott III általános kép­letű vegyületek szintén a 15-helyzetűepimerekkeverékei. Az epimereket ennél a lépésnél sem szükséges elválaszta­ni, mivel az ezt követő lépésben a 15-ös aszimmetria centrum úgyis megszűnik. Kívánt esetben azonban az egyes epimereket preparatív vékonyrétegkromatográfia segítségével egymástól elkülöníthetjük, mivel különböző a két izomer Rf-értéke. A III általános képletű vegyületeket kívánt esetben további tisztítási műveletnek, például átkristályosítás­nak vethetjük alá. Az átkristályosításhoz valamilyen al­kalmasan megválasztott oldószert, például egy dialkil­­étert, mint amilyen a dietiléter, alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárással jól azonosítható formá­ban állítjuk elő a végtermékeket, melyet az elemanalízis eredmények, az infravörös spektroszkópiai úton mért jel­lemző csoportok sáyjainak helye és a tömegspektrum ér­tékek egyértelműen bizonyítanak. A találmányt részletesebben az alábbi kiviteli példák szemléltetik az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa M-3(S),17(S)-14 -Oxo-15 -klór-E -homo-eburnán 15- epimerek 4,20 g (13 mmól (+)—3(S),17(S)-14-oxo-15-hidroxi­­-E-homo-ebumán 15-epimer-keveréket 100 ml klórben­zolban 4,2 g foszforoxiklorid jelenlétében keverés köz­ben 3 órán át forralunk. Az elegyet lehűtjük, keverés közben 100 g jeges vizet adunk hozzá, majd 5 %-os vizes nátriumkarbonát-oldattal pH: 8,5 értékig lúgosítjuk és rázó tölcsérben összerázzuk. Az alsó fázist leengedjük és a felső vizes réteget kétszer 50 ml diklórmetánnal extra­háljuk. Az egyesített szerves fázist szilárd vízmentes mag­néziumszulfáton szárítjuk, szűrjük és a szűrletet vákuum­ban szárazra pároljuk. A párlási maradékként kapott 3,50 g cím szerinti ke­veréket tisztítás nélkül vihetjük tovább a következő reakcióba. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents