183869. lajstromszámú szabadalom • Orvosi rögzítőkötés
1 183 869 2 Különösen előnyösek a 2 651 089. számú NSZK-beli szabadalmi leírásban ismertetett izocianát prepolimérek, melyek alkalmasak textilszubsztrátumok impregnálására, s amelyeket fentebb említettünk, azaz olyan anyagok, melyek 5—30 súlyszázalék, előnyösen 10—25 súlyszázalék aromásán kötött izocianát-csoportot és körülbelül 0,05-2,5 súlyszázalék, előnyösen 0,1 -1,5 súlyszázalék terciér amino-nitrogénatomot tartalmaznak. Az izocianát prepolimérek előállításához felhasznált kiinduló anyagok viszkozitásának megfelelő megválasztása biztosítja, hogy a prepolimérek viszkozitása 25 °C hőmérsékleten körülbelül 5000 és 90000 cP határok között legyen. Az izocianát prepoliméreket ismert módon állítjuk elő úgy, hogy fölös mennyiségben vett aromás poliizocianátokat poliolokkal, vagy más olyan vegyületekkel reagál tatunk, melyek terciér amino-nitrogénatomokat tartalmaznak, előnyösen úgy, hogy az izocianát-csoportoknak hidroxil-csoportokhoz való viszonya (NCO/OH) 2 :1 és 15 :1 közöttiegyen. Az alkalmazott aromás poliizocianátok a poliuretán kémiában ismeretes bármilyen típusú aromás poliizocianátok lehetnek, amelyeket például a következő helyeken írtak le: ,.Polyurethanes, Chemistry and Technology” (Poliuretánok kémiája és technológiája) I. rész, kiadó: Interscience Publishers (1962) továbbá: .Kunststoff- Handbuch” (Műanyag Kézikönyv), VII. kötet, kiadó: Carl Hanser Verlag, München, 1966. Előnyösen alkalmazhatók a következők: 2,4-toluilén- és 2,6-toluilén-diizocianát vagy ezek izomér keverékei, 4,4’-diizocianatodifenil-metán és 2,4’-diizocianato-difenil-metán és ezeknek az izoméreknek keverékei, amelyek tartalmazhatnak kis mennyiségű 2,2’-diizocianato-difenil-metánt, továbbá a fentebb említett poliizocianátok vagy poliizocianát-keverékek bármely elegye, amelyek anilin-fromaldehid kondenzátumok foszgénezésével kaphatók, és amelyek magasabb molekulasúlyú difenil-metán-poliizocianátokat tartalmaznak a 2)2’-, 2,4’- és 4,4’-diizocianato-difenil-metánon kívül. Különösen előnyös a legutóbb említett difenil-metán-poliizocianátok keverékeinek használata. Az alábbiakban példákat adunk meg a találmány szerinti eljáráshoz alkalmas, terciér amino-nitrogénatomot tartalmazó vegyületekre : (1) Alacsony molekulasúlyú mono- vagy polialkoholok, melyek molekulasúlya 300-ig terjed, melyek terciér nitrogénatomokat tartalmaznak, így például az N-metildietanol-amin, N-etil-dietanol-amin, N-metil-dipropanolamin, trietanol-amin és tripropariol-amin, továbbá az N,N-dimetü-etanol-amin és N,N-dibutil-etanol-amin. (2) Mintegy 300—2000,előnyösen mintegy 800—1500 molekulasúlyú poliészter-poliolok, melyek terciér nitrogénatomokat tartalmaznak, ezek a poliészter-poliolok úgy állíthatók elő, hogy több bázisú savakat az (1) pontban említett típusú amino-alkoholokkal reagáltatunk, kívánt esetben olyan polihidrikus alkoholokkal együttesen, amelyek nem tartalmaznak nitrogént. Alkalmas több bázisú savak például az adipinsav, ftálsav és hexahidro-ftálsav. Megfelelő, nitrogénmentes polihidrikus alkoholok a poliészterek előállításának céljára például az etilén-glikol, tetrametilén-glikol, hexametilén-glikol és trimetilol -propán. (3) Terciér amino-nitrogénatomokat tartalmazó, körülbelül 2000-ig, előnyösen körülbelül 800-tól 1500-ig terjedő molekulasúlyú poliéter-poliolok, melyek ismert módon készíthetők nitrogént tartalmazó kiinduló anyagok alkoxizelésével. E típushoz tartozó, alkalmas kiinduló anyagok például az ammónia, az (l)-ben fentebb említett amino-alkoholok, továbbá a legalább két —NH- kötést tartalmazó aminok, így például az etilén-diamin, hexametilén-diamin. Célszerűen alkalmazható alkiién-oxidok a poliéterek előállítására például az etilén-oxid és propilén-oxid. Különösen előnyösek a fentebb említett, nitrogént tartalmazó kiinduló anyagok propoxilezett termékei. A találmány szerinti eljárás során alkalmazott textilszubsztrátumoknak fentebb említett, víz hatására keményedő, polimér gyantarendszerekkel való bevonására és/vagy impregnálására bármilyen módszer alkalmazható. Felhasználhatók a szokásos eszközök és berendezések: így például a textilszubsztrátumok bevonhatók egy orvosi bevonókanállal, vagy impregnálhatok és ezt követően préselhetők hengerek között, vagy centrifugálhatok, vagy be permetezhet ők a gyantarendszerrel. A gyantarendszer használható akár oldószertől mentesen, akár oldat formájában. Amennyiben oldatot alkalmazunk, alikor előnyösek az illékony oldószerek, például diklórmetán, aceton, metil-etil-keton, kloroform, tetrahidrofurán, etil-acetát, klór-benzol és dimetil-formamid. Ha társoldószereket (kisegítő oldószereket) alkalmazunk, akkor ezt követően az impregnált szubsztrátumot ettől mentesítjük, például vákuumban való kezelés útján. A találmány sikere meglepő és nem várt, tekintettel az ismert rögzítő- és sínkötésekre. így például a 3 900 024. számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás szerint szükséges az olyan kötések réteges „sandwich” kialakítása, amelyek víz hatására keményednek, olyan két formálható lemez között, amelyek vízszívó anyagból állnak. Úgy találtuk, hogy saját rögzítő- vagy sínkötéseink kialakíthatók úgy, hogy a réteges „sandwich” elrendezés coljára nem-vízszívó anyagból készült lemezeket alkalmazunk, amelyek között helyezkednek el azon textilszubsztrátumok, melyek impregnálva vagy bevonva vannak egy olyan polimér gyantarendszerrel, mely víz hatására keményedik. Találmányunk előnye abban áll, hogy a vízbe való bemerítés után a rögzítő- vagy sínkötcsben sokkal kevesebb víz marad vissza. Az így készült kötés súlya csekély, mind a gyantarendszer keményedést során, mind a keményedés után, és sokkal könnyebben elveszíti nedvességtartalmát, tehát sokkal gyorsabban megszárad, mint azon esetben, ha a rögzítő- vagy sínkötés 11 és/vagy 13 lemezei vízszívó anyagból, tehát nem a találmányi eljárás szerint készülnek. A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példában részletesen ismertetjük. Példa Vízzel aktiválható poliuretán prepolimérrel (2 651089. számú NSZK szabadalmi leírás) impregnált textillemezeket készítünk. Minden egyes lemez 38 cm hosszú, 10 cm széles és 0,4 mm vastagságú. Tíz így készült lemezt helyezünk egy 0,04 mm vastagságú, 51 cm hosszú és 11 cm széles polietilén filmre. A film így körülbelül 6 cm-rel mindkét oldalán hosszabb, mint az elhelyezett lemezek, tehát mindkét végét ráhajtjuk a lemezekre. Ezután a fenti lemezek fölé egy körülbelül 41 cm hosszú, 11 cm széles, 3 mm vastagságú, zártsejtes szerkezetű polietilénhabból álló darabot helyezünk. Az így elrendezett lemezeket poliészterből készült burokba helyezzük, amelyet előzőleg egyik végén összevarrtunk, és belsejét kitisztítottuk. Ezután a burok nyílt végét összevarrjuk, megjelöljük a buroknak azt az oldalát, melyet a sérült bőrfelületére kell majd helyeznünk, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
