183843. lajstromszámú szabadalom • Javított hatású rovarírtó, rovarriasztó, fertőtlenítő és illatosító füstölőszer készítmények
1 183 843 2 nált megfelelő méretű papír felhasználása a helyiség térfogatának megfelelő pontos hatóanyagadagolást biztosít, tehát igen gazdaságos. Amennyiben meggyújtható fiistölőszer készítése a cél, úgy segédanyagként valamilyen éghető szerves anyagot (pl. faszénport, fűrészport stb. ) és az ammónium-só égést kioltó hatásának ellensúlyozására oxidálószert (pl. káliumnitrátot, kálium-klorátot stb.) alkalmazunk. Amennyiben éghető alaktest (pl. kúp, tekercs, pálca stb.) kialakítása a cél, úgy segédanyagként az eddig felsoroltakon kívül még valamilyen kötőanyag (pl. keményítő, karboxi-metilcellulóz stb.) alkalmazása is célszerű. Ilyen készítményeknek további szükséges, illetve kívánatos komponensei lehetnek valamely penészedésgátló anyag (pl. Nipasol), illetve színezék (pl. brillant-zöld), továbbá szinergensek (pl. piperonil-butoxíd), stabilizátorok (pl. epiklorhidrin) és antioxidánsok (pl. 2,6-di/terobutil/p-krezol). Az ammónium-sók hatóanyagokat védő hatását a találmány szerinti kompozícióban a következő kísérleti eredménnyel szemléltetjük. Az 5. kiviteli példában megadott rovarölő hatású füstölőszert elkészítettük ismertetett formájában, valamint az ammónium-szulfamát helyett ammonium-benzoáttal, ammónium-szulfamát helyett ammónium-brorrtiddal, ammónium-szulfamát helyett ammónium-kloriddal, ammónium-szulfamát helyett ammónium-perkloráttal, továbbá ammónium-szulfamát nélkül. Az így készült mintákból 1—1 grammos darabot egy 70x70x70 cm nagyságú zárt üvegkamrában elégettünk. Ezután a kamrába 50—50 db házilegyet engedtünk be és az inszekticid füsttől elhullott legyek számát 2 percenként leszámoltuk. Az így felvett elhullás-idő görbéjéből ezután leolvastuk az ölőhatás jellemzőjét, az LT 50 értéket, azaz azt az időt, amelyre a rovarok 50%-ának elpusztulásához szükség volt. Nyilvánvaló, hogy ez az idő a kamrában kialakított inszekticid koncentrációval arányosan csökkent. A kísérletet úgy is elvégeztük, hogy égetés helyett 1 gramm 1,9%-os metil-etil-ketonos S-biol oldatot porlasztottunk a kamrába. Ez utóbbi mérés az aeroszolos rovarölő szerekkel való összehasonlíthatóságot szolgálta. Az egyes füstölőszer-mintáknál és az aeroszol porlasztásánál felhasznált azonos hatóanyag-mennyiségű irtószer hatására mérhető LT 50 értékeket az 1. táblázatban foglaltuk össze. 1. táblázat kísérleti minta hatóanyagtartalma, % LT 50 érték, perc füstölőszer ammóniumszulfamáttal 1,9 11,4 füstölőszer ammóniumbenzoáttal 1,9 12,3 füstölőszer ammóniumbromiddal 1,9 14,2 füstölőszer ammóniumkloriddal 1,9 20,7 füstölőszer ammóniumperkloráttal 1,9 >120 füstölőszer ammóniumszulfamát nélkül 1,9 24,4 aeroszolos porlasztás 1,9 9,3 A táblázat adataiból látható, hogy a füstölőszerekben ammónium-bromidot, ammónium-benzoátot, vagy ammónium-szulfamátot használva az LT 50 érték közel 50%-kal csökkent, ami azt jelenti, hogy e minták elégetésekor hozzávetőleg kétszer annyi'hatóanyag válik szabaddá, mint az ammónium-szulfamát nélküli, vagy más ammónium-sókat tartalmazó mintákból. Az aeroszol porlasztással a kamrába juttatott azonos mennyiségű hatóanyag viszont csak alig valamivel jobb LT 50 értéket adott, mint a találmányunk szerinti ammónium-sókkal készült füstölőszerek, ami azt jelenti, hogy az utóbbiakból a hatóanyag majdnem teljes egészében szabaddá vált. Az ammónium-benzoát égéskésleltető hatását a következő kísérleti eredményeinkkel illusztráljuk. Egy levegő illatosító füstölőkeverékhez, melynek összetétele: 0,05 súly% rózsaolaj 0,10 súly% perubalzsam 0,02 súly% kumarin 0,25 súly% kálium-nitrát 10,00 súly % karboxí-metil-cellulóz és 89,58 súly% lucernaliszt volt, különböző mennyiségű ammónium-benzoátot kevertünk oly módon,, hogy a megszárított minták rendre 1,2—0,6—0,3—0,15—0,06 súly% ammónium-benzoátot tartalmaztak. A keverékből 10—15 cm-es 3 X7 mm keresztmetszetű pálcákat készítettünk és a pálcákat meggyújtva azok égési sebességét lemértük. Mérési eredményeinket a 2. táblázatban foglaltuk össze. 2. táblázat ammónium-benzoáttartalom, % égési sebesség, cm/óra 1,2 4,8 0,6 8,4 0,3 21,6 0,15 35,4 0,06 43,2 0,00 (kontroll) 46,2 Az adatokból látható, hogy az ammónium-benzoát felhasználása az égési időt közel 90% -kai csökkentette, ez a vegyület tehát elnyújtott hatású (lassan égő) készítmények előállításához kitűnő lehetőséget biztosít. Végül a találmányunk szerinti füstölőszereknek egy további előnye, hogy az égésüknél keletkező füst kevés 2,4-benzpirént tartalmaz. Az ammónium-sók, de különösen az ammónium-szulfamát ugyanis a rákkeltő anyag keletkezését az égéskor mintegy 60%-kai csökkenti (Chem. Enging. News. 34. 224. 1956.). E készítmények égésénél keletkező füst 2,4-benzpirén tartalma nem lenne ugyan jelentős, figyelembe véve azonban az ember szervezetét más forrásokból (pl. dohányzás, légszennyezés stb.) is érő terhelést, a 2,4-benzpirén keletkezésének csökkentése egészségügyi okokból tehát mégis jelentős. Nem sikerült még annak okát kideríteni, hogy az ismertetett előnyök milyen fizikai vagy kémiai hatások következtében jönnek létre. Valószínű azonban, hogy az ammónium-bromid, az ammónium-szulfamát és az ammónium-benzoát pirolízise az égés hőmérsékletét csökkenti, és az ekkor keletkező gázok a hatóanyagokat 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
