183830. lajstromszámú szabadalom • Zsaluzószerkezet forgásfelületű és/vagy másodrendű felületű és/vagy egyenesvonalú felületű monolit beton vagy vasbeton műtárgyak zsaluzására, valamint építési eljárás a zsaluzószerkezet felhasználásával
1 183 830 2 A (3) zsalutáblák (főtartók) egy vagy több darabból készülhetnek, a mindenkor zsaluzandó műtárgy méreteitől függően. A 3—5. ábrák szerinti zsaluzószerkezettel az 1. ábra szerinti víztorony kehely zsaluzását a következőképpen hajtjuk végre: első lépésben a főtartókat alkotó (3) zsalutáblákat helyezzük el a műtárgy mi ndkét oldalpárosával, egymással szemben, az előre meghatározott és kitűzött helyeken, teljes hosszúságukban, vagyis a kehely alkotóinak teljes hosszában. A (3) zsalutáblákat a vasbetonfal vastagságának megfelelő pl. a nagytáblás vagy acéltáblás zsaluzószerkezeteknél ismert—átkötési rendszerrel rögzítjük egymáshoz. Ezt követően kerül sor az egyik, pl. a külső teljes felületen az acélszerkezetű, kommersz (4) zsalutáblák elhelyezésére a legalsó sorban oly módon, hogy azok mindkét hosszanti oldalukkal felfeküdjenek a mellettük levő (3) zsalutáblák (7) lemezhéjazata v szélességű (7a) peremeire (5. ábra). A (4) és (3) zsalutáblákat önmagában ismert módon, célszerűen gyorskapcsoló eszközökkel, például ékekkel, excentrikus leszorítókkal stb. egymással összekapcsoljuk úgy, hogy a (4) zsalutáblák a beton rájuk ható nyomását át tudják adni a főtartókként funkcionáló (3) zsalutábláknak. A következő lépésben — adott esetben a vasszerelés elhelyezése után—beépítjük a legalsó sorban a még be nem zsaluzott, pl. a belső felület (4) zsalutábláit, majd a fentiek szerint bezsaluzott legalsó gyűrűt kibetonozzuk. Az a tény, hogy a gyűrű magassága mindössze a (4) zsalutáblák magasságának felel meg, lehetővé teszi a vibrátor szükséges mélységbe történő lebocsátását, azaz tökéletes betonminőség biztosítható. Az alsó gyűrű bebetonozása után azonnal elhelyezzük a következő gyűrű hiányzó (4) zsalutábláit, rögzítjük azokat a főtartókként szolgáló (3) zsalutáblákhoz, majd haladéktalanul bebetonozzuk az alulról számított második gyűrűt is. A (4) zsalutáblák az egyik felületen tehát a műtárgy betonozásával mintegy párhuzamosan kerülnek beépítésre, a szükséges kapcsolatokelkészítésével együtt. E műveleteket mindaddig ismételjük, amíg a műtárgyat a teljes magasságban be nem betonoztuk. A vasbetonfal részek egymáshoz tudnak kötni, úgyhogy a műtárgy járulékos intézkedések nélkül is tökéletesen vízzáró lesz. A kizsaluzási műveletek a zsaluzási műveletekével ellentétes sorrendben történnek. A 9—11. ábrákon a változó szélességű, főtartóként funkcionáló, a korábbiakban (3) hivatkozási számmal jelölt zsalutábla egy olyan kiviteli alakja látható, amelynek szélessége változtatható. Ezt a zsalutáblát egészében (30) hivatkozási számmal jelöltük. A (30) zsalutábla (7) lemezhéjazata ebben az esetben két részből, a (9) és (10) lemezből áll, amelyek egymással átfedésben vannak, és egymáson elcsúsztathatok, és ezzel a (30) zsalutábla maximális szélességi mérete egy legnagyobb ci érték és egy legkisebb ci értékközött változtatható; ennek megfelelően természetesen a közbenső szélességi méretek is változnak a (30) zsalutábla túlsó, elkeskenyedő vége felé haladva; változik természetesen a hosszanti oldalak hajlásszöge is. A két részből álló (7) lemezhéjazat hosszirányú merevítésére (8a) hosszbordák szolgálnak: az egyik (8a) hosszborda a (9) lemezrészhez, a másik (8a) hosszborda pedig a (10) lemezrészhez van rögzítve. A (8b) keresztbordákat teleszkopikusan egymásba csúszni képes íves (11a), (11b) bordarészek alkotják: a (11a) bordarész belső terének keresztmetszete nagyobb, mint a (11b) bordarész külső befoglaló szelvénye, úgyhogy az előbbi az utóbbit be tudja fogadni. Az egymást átfedő (9), (10) lemezrészekben (12) íves rések vannak kialakítva, amelyek egymással ugyancsak fedezésben vannak (1. a 9. ábrát). Ezeken a (12) réseken (17) menetes csavarok vezethetők át, és pl. anya ráhúzásával a (9), (10) lemezrészek egymáshoz szoríthatók, és ezzel a tervezett szélességi méret még a betonozás megkezdése előtt rögzíthető. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: a bevezetőben megadott típusú vasbeton műtárgyak felületének 70—80%-a kommersz sík acél-zsalutáblákkal bezsaluzható, és e táblák a műtárgy elkészülte után minden változtatás nélkül újabb zsaluzási munkákhoz felhasználhatók. Egyedi zsalutáblák kizárólag a változó szélességű felületekhez szükségesek, ami azonban a teljes zsaluzandó felület mindössze 20—30%-át teszi ki, szemben a korábbi megoldásokkal, ahol a zsaluzás 100%-ban egyedi — tehát másutt már fel nem használható — zsaluzattal történt. Ugyanakkor a találmányunk szerinti, változó szélességű, főtartókként funkcionáló zsalutáblák is többször felhasználhatók, akár más átmérőjű és más hajlásszögű, íves felületű műtárgyak zsaluzásához is. Abból következően, hogy a találmány értelmében a változó szélességű, főtartókként funkcionáló zsalutáblákat első lépésben elhelyezzük, ezekkel a zsaluzási síkot is teljesen egyértelműen meghatározzuk, aminek eredményeként a kommersz zsalutáblák gyorsan és méretpontosan elhelyezhetők, és a zsaluzat jól igazodik a betonozási rétegekhez, a betonozás technológiájához. A gyors szerelhetőségnek köszönhetően közvetlenül tudjuk a zsaluzással követni a betonozás ütemét. A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben részletezett kiviteli példákra, illetve az eljárás foganatosítási módjára, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósítható. Szabadalmi igénypontok 1. Zsaluzószerkezet forgásfelületű, és/vagy másodrendű felületű és/vagy egyenesvonalú felületű monolit betonvagy vasbeton műtárgyak zsaluzására, amelynek zsalutáblái, valamint az egymással szemben és az egymás mellett elhelyezkedő zsalutáblákat összekapcsoló eszközei vannak, azzal jellemezve, hogy a zsaluzószerkezetnek változó szélességű (b) zsalutáblái (3) és állandó szélességű (a) zsalutáblái (4) vannak, amelyek az egymás mellett levő sorokban váltakozva vannak elhelyezve, és a változó szélességű zsalu táblák — legalább részben — (3, 30) a zsaluzószerkezet főtartói, mimellett az egymás mellett levő, szomszédos zsalutáblák (3, 30, 4) a betonnyomásból származó igénybevételek felvételére, illetve a főtartókként funkcionáló zsalutáblákról (3, 30) a többi zsalutáblára történő átadására alkalmas kapcsolatokkal vannak egymáshoz csatlakoztatva. 2. Az 1. igénypont szerinti zsaluzószerkezet kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a változó szélességű (b) zsalutáblák (3, 30) háromszög vagy hosszúkás trapéz alakúak. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti zsaluzószerkezet kiviteli alakja azzaljellemezve, hogy a főtartókként funkcionáló táblák (3, 30) szélessége (bi, b2; ci, C2) úgy van megválasztva, hogy a táblák (3, 4) beépítési helyzetében a főtartókat alkotó táblák (3) hosszanti peremei (7a) a szomszédos táblák (4) alatt, tehát átfedéssel helyezkednek el. (4. és 5. ábra.) 4. Áz 1—3. igénypontok bármelyike szerinti zsaluzószerkezet kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a 'fő-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
