183830. lajstromszámú szabadalom • Zsaluzószerkezet forgásfelületű és/vagy másodrendű felületű és/vagy egyenesvonalú felületű monolit beton vagy vasbeton műtárgyak zsaluzására, valamint építési eljárás a zsaluzószerkezet felhasználásával

1 183 830 2 A találmány előnye, hogy az íves vasbeton-műtárgy felü­letek 70—80 % -a kommersz sík zsalutáblákkal bezsaluzha­tó, és e táblák a műtárgy elkészülte után minden változtatás nélkül újabb zsaluzási munkákhoz felhasználhatók. A zsa­luzat gyorsan és igen nagy pontossággal összeszerelhető, a betonozási munka ugyancsak gyorsan és kitűnő minőség­ben hajtható végre. A találmány forgásfelületű, és/vagy másodrendű felüle­tű, és/vagy egyenesvonalú felületű beton vagy vasbeton műtárgyak zsaluzására szolgáló zsaluszerkezetre, valamint a zsaluzószerkezet alkalmazásával végezhető építési eljá­rásra vonatkozik. Amint ismeretes, a forgásfelület valamely görbének ten­gely körüli forgatásával keletkezik. Másodrendű felületek azok, amelyek síkmetszete másodrendű görbe, pl. ellip­szoid; egy- és kétköpenyű hiperboloid; elliptikus para­boloid; hiperbolikus paraboloid. Egyenesvonalú felülete­ken a jelen találmány vonatkozásában olyan felületeket kell érteni, amelyeket az egyenesnek valamely egyszeresen végtelen sokasága alkot. A felület alkotóit képező egyene­sek — az egymáshoz végtelenül közel fekvő alkotók vi­szonylagos helyzete szerint — lehetnek egymást metsző, vagy kitérő egyenesek; az előbbi esetben a felület kifejt­hető, az utóbbi esetben pedig az ún. torz felület. A találmány például víztoronykelyhek, hűtőtornyok, szennyvíztisztítási rothasztok, silógaratok, nyeregtetők és hasonlók építésénél használható. Jelenleg a fent definiált felületű monolit vasbeton műtár­gyak építésénél túlnyomórészt hagyományos fazsaluza­tokat alkalmaznak. Ezek zsinórpadon gyártott famintaíve­­ket tartalmaznak, amelyeket deszkaborítással látnak el. Ezzel a hagyományos ácsmódszerrel gyakorlatilag min­denfajta felület kialakítható. A hagyományos módszernek azonban súlyos hátránya az igen magas faanyag-szükséglet, és mi vei a faanyag túl nyomó része csak egyszer használható fel, és a mintaívek szabásánál nagyon sok a hulladék, a zsa­luzás meglehetősen költséges. További hátrányt jelent, hogy magas a módszer kvalifikált élőmunka-igénye is. A táblás zsalurendszerek (NOÉ, HÜNEBECK, PON­­TEX stb.) elterjedésével ezek felhasználása is megtörtént a fent definiált felületek zsaluzására. Az íves felületeket po­­ligonálisan zsaluzzák. A táblák kialakítása egyedi, a főtar­tókhoz rögzített héjalás trapéz alakú, így lehet a változó keresztmetszetekhez igazodni. E zsaluzat hátránya, hogy ismételten csak teljesen azonos méretű műtárgyak építésé­hez használható fel; ha a méretek változnak, új táblákat kell készíteni. További hátrányt jelent, hogy az adott kerülethez előirányzott méretű táblák mérettűrést nem engednek meg. A pl. forgásfelületű zsaluzandó műtárgy kerülete mentén elhelyezett zárótábla — a táblaméretek szórásából, a kitű­zés pontatlanságaiból eredően — vagy túl kicsi, ami miatt a táblák között hézag jelentkezik, vagy túl nagy, ezért nem fér a többi tábla közé utólagos alakítás nélkül. Ezek a zsalu­­rendszerek sem pozitív, sem negatív mérettűrést nem tesz­nek lehetővé, ami viszont az építőipari szabványokban fog­laltaknak megfelelően megengedett. Derékszögű táblák (pl. azún. „acéltáblás zsaluzatok” táblái) csak hengerfelü­letek poligonális zsaluzására alkalmasak. Ismeretes olyan zsalurendszer is, pl. kúp, vagy tojás ala­kú tartályok zsaluzására, amelynél a zsaluzatot gyűrű ala­kú, a felületnek megfelelően ívesített, vagy poligonális — acéltáblákból álló, és megfelelő dőlésszögű — sorok egy­másra építésével készítik el. A megoldás hátránya, hogy a fix méretű táblákból kialakított gyűrűk csak egy — azonos és azonos dőlésszögű — műtárgy zsaluzásához használha­tók fel; emiatt éppen az acélanyagú zsaluzat előnyét, a nagyszámú többszöri felhasználhatóságot nem lehet ki­használni. A találmány feladata, hogy az olyan zsaluzatot, valamint zsaluzóeljárást szolgáltasson forgás-, másodrendű és egyenesvonalú felületű műtárgyak zsaluzására, amellyel a zsaluzás gyorsan és gazdaságosan, a jelenleg ismert hason­ló célú megoldások hátrányait kiküszöbölő módon végre­hajtható. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy az íves felület párhuzamos oldalú mezőkből álló sorokra bontható, amely sorokban a mezők az egyik végükön érintkeznek egymással, vagy egymás közvetlen közelében helyezked­nek el, egyéb helyeken pedig egymástól — növekvő — táv­közzel helyezkednek el. A párhuzamos oldalú mezők poli­­gonálisan bármilyen ismert sík és derékszögű négyszög alakú, pl. „acéltáblás” zsaluzattal behúzhatok, az e mezők közötti változó szélességű sávok pedig egyedi kialakítású zsaluzat segítségével zsaluzhatók be. Ez utóbbi zsaluzat táblái az egész zsaluzórendszer főtartóit alkothatják, ame­lyek átveszik és hordják az „acéltáblás" rendszer-rész ter­heit, ezenkívül — kialakításuknál fogva — biztosítani ké­pesek a műtárgy kerületén a megengedett pontatlanságból adódó pozitív és negatív mérettűrést és a sávok (szakaszok) közötti betonzárást, mert a főtartók burkolólemezei be­nyúlnak az „acéltáblás” zsaluzat-rész táblái alá. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan zsaluzószerkezet segítségével oldottuk meg, amelynek zsaluzótáblái, valamint az egymással szemben és az egymás mellett elhelyezkedő zsalutáblákat összekapcsoló eszközei vannak, és amelynek az a lényege, hogy a zsaluzószerkezetnek változó szélességű zsalutáblái és állandó szélességű zsalutáblái vannak, amelyek az egy­más mellett levő sorokban váltakozva vannak elhelyezve, és a változó szélességű zsalutáblák — legalább részben — zsaluzószerkezet-főtartói, mimellett az egymás mellett levő, szomszédos zsalutáblák a betonnyomásból származó igénybevételek felvételére, illetve a főtartókként funkcio­náló zsalutáblákról a többi zsalutáblára történő átadásra alkalmas kapcsolatokkal vannak egymáshoz csatlakoztat­va. A változó szélességű zsalutáblák háromszög vagy hosszúkás trapéz alakúak. Egy másik kiviteli példa szerint a főtartókként funkcionáló táblák szélessége úgy van meg­választva, hogy a táblák beépítési helyzetében a főtartókat alkotó táblák hosszanti peremei a szomszédos táblák alatt, tehát átfedéssel helyezkednek el. Célszerű továbbá, ha a fő­tartókat alkotó, változó szélességű zsalutáblák lemezhéja­­zata a hosszanti peremek mentén húzódó — célszerűen zárt profilú — hosszbordákkal, valamint keresztirányú bordák­kal van merevítve. A zsaluzószerkezet egy további kiviteli alakjára az jellemző, hogy a zsalutáblák beépített helyzetében a főtar­tókat alkotó zsalutáblák hosszbordái a velük szomszédos zsalutáblák oldalfelületétől távközzel helyezkednek el, és hogy a főtartókként funkcionáló zsalutáblák hossz- és/vagy keresztbordáinak magassága nagyobb, mint a többi zsalu­tábla magassága. Egy másik találmányi ismérv szerint a főtartókként funk­cionáló zsalutáblák, vagy legalább azok egy része változtat­ható szélességű. E zsalutábla egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a főtartóként funkcionáló zsalutáblák lemezhéjazatát egymáson elcsúsztatható, egymást átfedő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents