183747. lajstromszámú szabadalom • Kötővasalás
1 183 747 2 A találmány tárgya kötővasalás, amely révén előnyösen egymáshoz merőlegesen illesztett, lap alakú bútorrészek oldhatóan erősíthetők össze, és amely két, az összeerősíteni kívánt bútorrészek egyikéhez erősíthető egy-egy vasalásrészből áll, amely vasalásrészek egyike legalább egy csap alakú részénél fogva a másik vasalásrészben levő mélyedésbe a vasalásrészek és/vagy bútorrészek ütközéséig betolható és ezzel feszített rögzítő szerkezet révén összeerősíthető. Lap alakú bútorrészeknek, például szekrények fenekének és oldalfalainak oldható összeerősítésére mái különféle kialakítású kötővasalások ismertek. Az 1300357 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás, a 3006728 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi leírás és a 7 927 805 számú német szövetségi köztársaságbeli használati minta leírás olyan kötővasalásokat ismertetnek, amelyeknél az egyik bútorrészbe egy vasalásrésznek olyan háza van beerősítve, amelyben a másik bútorrésznek egy előnyösen szétfeszíthető csapjába becsavarható kötőcsavar forgathatóan van ágyazva, amely kúpfogaskerekekből álló szöghajtáson keresztül egy működtető csavarral van hajtáskapcsolatban. A 2 546 526 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás olyan kötővasalást ismertet, amely egy bútorrészbe erősített, fazék alakú tartóidom egy feszítő elemén hosszirányban eltolhatóan vezetett feszítő rögzítőcsapból áll, amely a bútorrészek összekötése céljából a másik bútorrész egy furatába van bevezetve és ezt követően azáltal van szétfeszítve, hogy a feszítőcsapot egy működtető csavar révén az ék alakú feszítő elemhez viszonyítva eltolják. A 2 909656, a 2908475, a 2541 554, a 2 836678 és a 2748272 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírások például olyan említett típusú kötővasalásokat ismertetnek, amelyeknél a feszített rögzítő szerkezetek forgathatóan ágyazott forgó reteszekből állnak, amelyek a bútorrészek összeerősítése céljából csavarhúzó vagy hasonló segítségével elfordíthatók. Sok ismert kötővasalásnak komplikált és költséges szerkezete van, úgyhogy ezek a tömeggyártáshoz szükséges gazdasággal nem gyárthatók. Ezenkívül valamennyi ismert kötővasalás megoldásnak hátrányos tulajdonsága, hogy nehezen szerelhetők, és hogy ezek szereléséhez minden esetben csavarhúzó vagy más szerszám szükséges ahhoz, hogy a vasalásrészeket egymással összeerősítsék és adott esetben egymáshoz feszítsék. A találmány feladata olyan az előzőekben ismertetett típusú kötővasalás létrehozása, amely gazdaságosan gyártható, és amelynek vasalásrészei a bútorrészek szereléséhez különösen egyszerű módon és külön szerszám nélkül erősíthetők össze egymással. A találmány a kitűzött feladatot olyan kötővasalás létrehozása révén oldja meg, amely egy az egyik vasalásrészben rugó ereje ellenében elfordíthatóan ágyazott rögzítőkarból áll, amelynek elülső végén egy kampó alakú rögzítőnyúlvány van, amely a rögzítőkarnak a másik vasalásrész egy nyílásába való betolása után a hátsó oldalával olyan módon csappan be a másik vasalásrésznek támasztó éllel kialakított lépcsője vagy léce mögé, hogy ez a hátsó oldal hegyes szögben fölfekszik a támasztó élre és rugó révén ehhez van nyomva. Mivel a hátsó oldal hegyes szögben fekszik föl a támasztó élre, ékhatás lép föl, mert a rugó arra törekszik, hogy a rögzítő nyúlvány hátsó oldalát a támasztó él fölött elnyomja. Ennek az ékhatásnak következtében a rögzítőkarra jelentős húzóerő hat, amely a vasalásrészek feszített állapotát hozza létre. A rögzítő nyúlvány oldalának támasztó élhez viszonyított helyzetét természetesen úgy választjuk meg, hogy a támasztó él ne feküdjön össze a rögzítőkarral, mert ekkor az önfeszítő ékhatás megszűnne. A rögzítőkar másik vasalásrész nyílásába való betolásának megkönnyítésére célszerű módon a nyílás megfelelő szélét vagy a rögzítő nyúlvány elülső oldalát ferde felülettel képezzük ki. így ez a ferde felület a rögzítőkart a rugó ereje ellenében lenyomja mindaddig, amíg ez a támasztó él mögé nem csappan és ezáltal feszített helyzetébe nem kerül. Annak érdekében, hogy a két vasalásrész önfeszítő reteszelését egyszerű módon lehessen oldani, a rögzítőkarral kialakított vasalásrész háza célszerű módon nyílással van kiképezve, amelyen keresztül egy szerszámmal, például egy csavarhúzóval a rögzítőkar a reteszelés oldása érdekében lenyomható. A rögzítőkar kampó alakú részéhez csatlakozó támasztó él egy kör keresztmetszetű rögzítőcsap is lehet. Ezt célszerű módon egy a házon levő lépcső fölső éleként helyezzük. A rögzítőkar kampó alakú rögzítő nyúlványának hátsó oldala ekkor úgy van elhelyezve, hogy a vasalásrészek reteszelt állapotában a hátsó oldal a rögzítőcsapra támaszkodik és a rögzítőcsap és az oldal vége között még egy szabad tér marad. Ilyen módon a hátsó oldal kissé ferdén, kis ékszöggel fekszik a rögzítőcsaphoz, úgyhogy a rögzítőkart nyomó rugó hatása alatt a vasalásrészek egymással össze vannak feszítve. A rögzítőkar kampó alakú része hátsó oldalának enyhén ferde helyzete a rögzítőkar csukló csapjának megfelelő elhelyezése révén is elérhető. Ez úgy választható meg, hogy a rögzítőcsapon levő támasztási pontra vonatkoztatva a hátsó oldalnak a rögzítőkar elfordulástengelyéhez való sugárirányú távolsága a rögzítőcsap hátsó oldalra való felfutási irányában állandóan kismértékben csökken. A rögzítőcsap és a rögzítőkar kampó alakú részének hátsó oldala közötti súrlódóerők megnövelése céljából a rögzítőcsap recézéssel vagy tengelyirányú rovátkolással képezhető ki. A ház fölső fala a rögzítőkar terében menetes furattal képezhető ki, amelybe egy a rögzítőkart a rugó ellenében lenyomó csavar csavarható. A reteszelés oldásához és a rögzítőkar kireteszelt helyzetben tartásához csak arra van szükség, hogy a csavart becsavarjuk. Ezenkívül a rögzítő éllel kiképzett, ház alakú vasalásrész a rögzítő karimával ellentétes oldalán egy nyúlvánnyal képezhető ki, amely a másik vasalásrész homlokoldalán kiképzett, megfelelő mélyedésbe nyúlik be. A találmány egyik kiviteli alakjánál a rögzítőkarral kiképzett vasalásrész fölső falában egy kétkarú emelő elfordíthatóan van ágyazva, amelynek hosszabb karja a fal külső oldalán, rövidebb karja pedig a vasalásrészben ágyazott rögzítőkar mellett helyezkedik el, amely helyzetben a rögzítőkar reteszelő, rögzítő helyzetében van. Ha a hosszabb kart a fallal párhuzamos helyzetéből erre merőleges helyzetbe fordítjuk, akkor a kétkarú emelő rövidebb karja a rögzítőkart kiemeli ögzítő helyzetéből. Célszerű módon a kétkarú emelő olyan könyökrésszel van kiképezve, amely biztosítja, 5 10 15 20 25 30 35 40 4E 50 55 60 65 2
