183710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés valós kétsugaras katódsugárcső trapéztorzításának elektrodinamikus korrekciójára
1 183710 2 A találmány tárgya eljárás és kapcsolási elrendezés valós kétsugaras katódsugárcső trapéztorzításának elektrodinamikus korrekciójára,. amely elsősorban oszcilloszkópokban alkalmazható. A találmány szerinti megoldással lehetővé válik a trapéztorzítás csökkentése. Mint ismeretes a katódsugárcsövek jellegzetes hibája, hogy a vízszintesen eltérített elektronsugár nyomvonala a képernyő különböző részein nem párhuzamos. Ezt a hibát trapéztorzításnak nevezik. Az 1. ábrán látható trapéztorzításnak az az oka, hogy a geometriai aszimmetriák miatt az elektrosztatikus tér aszimmetrikus az utolsó anód, a vertikális eltérítő lemezpár és a vízszintes eltérítő lemezpár között. Ennek az a következménye, hogy a vertikális eltérítő lemezpár érzékenysége a vízszintes eltérítéstől is függ. Ezt a hibát burán belül olyan megoldással csökkentik, hogy a vízszintes lemezpár közelében segédelektródát helyeznek el, amelynek segítségével az elektrosztatikus tér szimmetrizálható. A 2. ábrán egy valós kétsugaras katódsugárcső e’térítőrendszere látható, ahol Al, A2 anódok, Dl, D3 függőleges eltérítő lemezpárok, S árnyékolás, K korrekciós elektródák, D2, D2' ill. D4, D4' vízszintes eltérítő lemezpárok. Valós kétsugaras katódsugárcsöveknél a viszonyok bonyolultabbak, mert egy burában egymás mellett két eltérítőrendszer van. Ezek geometriai szimmetriája sem valósítható meg tökéletesen a technológiai lehetőségek miatt, így az elektrosztatikus tér aszimmetriája is lényegesen nagyobb, mint egysugaras katódsugárcsöveknél. A valós kétsugaras katódsugárcsöveknél is elhelyeznek K korrekciós elektródákat, azonban ezek egy újabb torzítást is okoznak, amely a 3. ábrán látható. A K korrekciós elektródák alkalmazása miatt a D2, D2' és a D4, D4' vízszintes eltérítő lemezpárok között az elektrosztatikus tér nem lesz teljesen homogén. Ha a két Dl, D3 függőleges eltérítő lemezpárokat csak függőleges eltérítéssel vezéreljük, akkor a két elektronsugár a 4. ábrán látható képet rajzolja fe! a képernyőre. A „h” hiba a K korrekciós elektródákra adott feszültségtől függ, minimális akkor, ha a K korrekciós elektródák feszültsége kb. a D2, D2' ill. D4, D4' vízszintes eltérítő lemezpárok átlagfeszültségével egyenlő. Ekkor azonban nagy a trapéztorzítás. A találmány szerinti megoldás azért célul tűzte ki a „h” hiba kb. 70%-os csökkentését a trapéztorzítás korrekciója mellett. A találmány szerinti eljárás és kapcsolási elrendezés azon a felismerésen alapul, hogyha a K korrekciós elektródák feszültségét a D2, D2' ill. D4, D4' vízszintes eltérítő lemezpárok átlagpotenciáljára állítjuk be és a sztatikus teret a vízszintes eltérítő lemezpárok egy-egy lemezére adott aszimmetrikus korrekciós feszültséggel szimmetrikussá tesszük, akkor mind a „h” hiba, mind pedig a trapéztorzítás minimális lesz. A találmány tárgya eljárás és kapcsolási elrendezés valós kétsugaras katódsugárcső trapéztorzításának elektrodinamikus korrekciójára. A találmány szerinti eljárás valós kétsugaras katódsugárcső trapéztorzításának elektrodinamikus korrekciójára szolgál vízszintes eltérítő lemezpároknál. Az eljárásra jellemző, hogy a vízszintes eltérítő lemezpárok egy-egy lemezét célszerűen végfokozatok-2 ban előállított aszimmetrikus korrekciós feszültségekkel vezéreljük. A találmány tárgyköréhez tartozó fogalmakat és megoldásokat ismertető rajzok a következők: az 1. ábrán a trapéztorzítás, a 2. ábrán a valós kétsugaras katódsugárcső eltérítőrendszere, a 3. ábrán korrekciós elektróda esetén az elektrosztatikus tér, a 4. ábrán a függőleges eltérítés esetén két elektronsugár által a képernyőn megjelenített ábra, az 5. ábrán a találmány szerinti kapcsolási elrendezés látható. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés az 5. ábrán látható. A kapcsolási elrendezés tartalmaz TI, T2, T3, T4 aktív elemekből és RÍ, R2, R3, R4 munkaellenállásokból álló differenciálerősítőket. Az RI, R2, R3, R4 munkaellenállások egyik vége + V tápfeszültségre van kötve. A kapcsolási elrendezésre jellemző, hogy a kisebb értékű RI, R3 munkaellenállások másik vége a két külső D2, D4' vízszintes eltérítő lemezre, a nagyobb értékű R2, R4 munkaellenállások másik vége a két belső D2', D4 vízszintes eltérítő lemezre csatlakozik. A találmány szerinti megoldás működése a következő: Mivel RÍ munkaellenállás kisebb mint R2 munkaellenállás, így az RÍ munkaellenálláson létrejövő U1 feszültség nagyobb lesz mint az R2 munkaellenálláson létrejövő U2 feszültség. Az U1—U2 aszimmetrikus korrekciós feszültséggel lehet a D2, D2' vízszintes eltérítő lemezpárt vezérelni a „h hibát minimálisra csökkenteni és a trapéztorzítást korrigálni, míg az ismert megoldásoknál a végfokozatban szigorú követelmény az RI, R2 munkaellenállások egyenlőségének betartására. A D4, D4' vízszintes eltérítő lemezpár vezérlése az előzőekben ismertetett módon történik. A kapcsolási elrendezés kiviteli alakjára jellemző, hogy a differenciálerősítők RÍ, R2, R3, R4 munkáéi-R1 RÍ lenállásainak aránya K=-py ül. -^-<1, előnyösen 0,6±5%. Pl. a TELEFUNKEN E 14, 120 típusú valós kétsugaras katódsugárcső trapéztorzítását úgy kompenzálják, hogy ha U1 = U3 = 50V és K = -^- ill. -||- = 0,6 akkor az Ul—U2 ill. U3—U4 aszimmetrikus korrekciós feszültség értéke a D2, D2' ill. D4, D4' vízszintes" eltérő lemezpárok között 20 V lesz. A találmány szerinti eljárás és kapcsolási elrendezés így a célkitűzésben meghatározott feladatot megvalósítja, mert mind a függőleges eltérítés vezérlése során fellépő „h” hiba, mind pedig a trapéztorzítás minimális lesz, s így a valós kétsugaras katódsugárcsővet alkalmazó oszcilloszkópokban ezzel a megoldással pontosabb mérések végezhetők el. További előnyként jelentkezik, hogy a találmány szerinti megoldással olyan valós kétsugaras katódsugárcsövek állíthatók elő, amelyeknél az eddigiekben bonyolult technológiával készült segédelektródák gyártása lényegesen leegyszerűsíthető, vagy teljes mértékben elhagyható. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
