183707. lajstromszámú szabadalom • Vázszerkezet különösen bútor vázszerkezet
1 183 707 2 Amennyiben két 1. és 2. ábra szerinti 1 oszlopelemet úgy illesztünk szorosan egymás felé, hogy 5 bevágásaik egymás felé nézzenek, két egymásba torkolló 5 bevágás együttesen átmenő 9 fészket alkot, amint a 20a. ábrán látható. A 6 fészek a magasságú, v szélességű, és mélysége is v. Az így egymás mellé helyezett két 1 oszlopelem együttesen 6 oszlopot alkot. Egy-egy 6 oszlop két 1 oszlopelemének egymáshoz rögzítésére a 4. ábra szerinti 7 kapcsolótagok szolgálnak, amelyek 2s hosszúságúak, s szélességűek, és at geometriai hossztengelyükben két 3 lyuk van, amelyek a lekerekített elemvégektől befelé s/2 = r, egymástól s távolságra vannak. A megfelelő geometriai viszonyok, illetve méretek az 1. és 2. ábrákkal kapcsolatban már ismertetettekkel azonosak. Ha az ilyen 4. ábra szerinti 7 kapcsolótagot a 10a. ábra szerint egymás mellé illesztett 1 oszlopelemek felső végéhez erősítünk az egymást átfedő 3 lyukakon keresztül vezetett oldható rögzítőelemekhez, és ugyanilyen kapcsolatot létesítünk az 1 oszlopelemek között alul is, a két helyen két-két ponton egymáshoz rögzített 1 oszlopelemekből tökéletesen merev, egészében 6 hivatkozási számmal jelölt oszlopot kapunk (1. később a 11—13. ábrákkal kapcsolatos ismertetést is). Rögzítőelemként például a 8. ábrán látható faanyagú, 11 fejes csavarból és 12 anyából, vagy a 9. ábrán látható 13 menetes csapból és 12 anyákból álló szerkezetek szolgálhatnak, amelyek s hosszúsága, illetve a szárak és furatok d átmérője a fentiekben már részletesen ismertetett elemek geometriai viszonyainak megfelelően van megválasztva oly módon, hogy d<D, az eltérés azonban minimális, éppen csak annyi, hogy all, illetve 13 menetes szárakat a 3 lyukakon keresztül lehessen vezetni. A 6. és 7. ábrákon látható 14 oszlopelemek az 1. és 2. ábra szerinti 1 oszlopelemektől csak annyiban térnek el, hogy egyrészt rövidebbek, másrészt a felső végük tartományában levő 15 bevágások alakja eltér a már ismertetett 5 bevágások alakjától; egyébként az azonos szerkezetrészeket, illetve méreteket az 1. és 2. ábrával kapcsolatban már ismertetett hivatkozási számokkal, illetve betűkkel jelöltük. A 15 bevágások lényegében v szélességűek és o mélységűek, mimellett b< a/2; a v szélesség annak figyelembe vételével van megválasztva, hogy valamely iapelemnek két 15 bevágás által alkotott 16 fészekbe (10b. ábra) be kell férnie. Két 15 oszlopelemet a 10b. ábra szerinti módon egymás mellé illesztve, és pl. a 7 kapcsolótagok (4, ábra), valamint a 8. vagy 9. ábra szerinti rögzítőelemek segítségével összeerősítve az egészében 17 hivatkozási számmal jelölt, merev oszlopot kapjuk (1. a 11 — 13. ábrákat is). Két, egymástól távközzel elhelyezkedő 6 vagy 17 oszlop összekapcsolása például a 3. ábra szerinti 8 összekötőtagokkal, és/vagy az 5. ábra szerinti 18 összekötőtagokkal történhet. Ezek ugyanolyan szélességű és vastagságú, rúdszerű lapelemek, mint az 1. és 2. ábra szerinti 1 oszlopelemek, tehát az azonos geometriai méreteket a már alkalmazott hivatkozási betűkkel jelöltük, a 3. ábra szerinti 8 öszekötőtag — amely a lapszerű 6 oszlopok síkjára merőlegesen létesít merev kapcsolatot két, egymástól távközzel felállított oszlop között — a végei tartományában 10 bevágásokkal van mindkét oldalon ellátva, amelyek v szélességűek, mélységük pedig úgy van megválasztva, hogy 8b nyakrészük szélessége a 10a. ábrán látható 9 fészek magasságának felel meg; így a 8 összekötőtag a végein r = s/2 hosszúságú, és $ szélességű 8a fejekkel rendelkezik. Amennyiben a 8 elemet 8b nyak-részeivel a 6 oszlopok 9 fészkeibe illesztjük, és ezt követően rögzítjük a szomszédos 1 oszlopelemeket (10a. ábra) a már ismertetett módon — vagyis a 7 kapcsolótagok (7. ábra) és a 11, 12 rögzítőelemek (8. ábra) segítségével egymáshoz, az 1 oszlopelemek és a 8 összekötőtag között teljesen biztonságos, rögzítőelem, illetve ragasztás nélküli merev, „száraz” kapcsolat alakul ki, hiszen az egymástól s távolsággal elhelyezkedő, 1 anyával rögzített 12 fejes csavarok az összecsuklással, illetve kibicsaklással szemben tökéletes biztonságot nyújtanak. A 8 összekötőtagot hosszirányú elmozdulással szemben a 10 bevágásoknak a 6 oszlop külső síkjaira felfekvő lapjai (vállai) ugyancsak tökéletesen biztosítják. Ugyanilyen kétpontos, biztonságos kapcsolat létesíthető az 5. ábra szerinti 18 összekötőtag alkalmazásával is, amely a lapszerű 6 oszlopok síkjával párhuzamosan létesít merev kapcsolatot két, egymástól távközzel felállított oszlop között. Ez a 18 összekötőtag is lapszerű, s szélességű, v vastagságú, és a mindenkori vázszerkezet által igényelt hosszúságú. A 18 összekötőtag végeinek a tartományában két-két átmenő, D átmérőjű 3 lyuk van, az elem x geometriai hossztengelyében. Az elemvégeken levő 3 lyukak egymástól s távolságban vannak, az elemvéghez közelebb levő 3 lyuk pedig a lekerekített elemvégtől r = 2s távolságban van. A lyukak távolságán mindig a geometriai lyukközéppontok távolságát kell érteni. Amennyiben két egymástól távközzel elhelyezkedő, lapszerű 6 oszlop (Í0a. ábra), vagy 17 oszlop (10b. ábra) felső és/vagy alsó végük tartományában történő összekapcsolásához 18 összekötőtagot alkalmazunk, nincs szükség a 4, ábra szerinti 7 kapcsolótag beépítésére, mivel a 18 összekötőtag végei a 7 kapcsolótag szerepét — a kétpontos rögzítést — maradéktalanul lehetővé teszik, értelemszerűen a 8. vagy 9. ábra szerinti 11, 12 vagy 13, 12 rögzítőelemek alkalmazásával. Amíg a 10a. ábra szerinti 6 oszlop 9 fészkébe a lapszerű 8 összekötőtag élére állítva illeszkedik, vagyis a síkja függőleges, a 10b, ábra szerinti 17 oszlop 16 fészkébe a 8 összekötőtag úgy illeszkedik, hogy síkja a vázszerkezetben vízszintes helyzetű. Az előbbi esetben természetesen nagyobb az összekötőtag teherbírása. Azt, hogy a 8 összekötőtag a vázszerkezetben milyen helyzetet foglal el, a mindenkori alkalmazási körülmények határozzák meg, és ebben statikai, esztétikai, valamint funkcionális szempontok egyaránt szerepet játszanak. A 11—13. ábrákon egy, az 1—10b. ábrák szerinti vázszerkezeti elemek felhasználásával összeállított fotel-vázszerkezetet tüntettünk fel. A fotel-vázszerkezetnek két 6 oszlopa (10a. ábra), és két 17 oszlopa (10b. ábra) van, ezek alkotják a fotel lábait, a 6 oszlopok felső részei pedig a háttámla függőleges tartóit. Az egymással egyvonalba eső elülső rövidebb 17 oszlopokat és a hátsó hosszabb 6 oszlopokat két-két 18 összekötőtag kapcsolja egymáshoz, rögzítésük mindig négy-négy 8. ábra szerinti 11, 12 rögzítőelem-készletlel történik (kétpontos rögzítések). A felső 18 összekötőtagok a fotel karfáiként, az alsók pedig merevítőhatároló elemekként — pl. nem ábrázolt ülőpárna 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
