183705. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Ó-bróm-acetofenin-oxim-éterek előállítására

I 183 705 2 A találmány tárgya új eljárás c-bróm-acetofenon­­-oxim-éterek előállítására acetofenon-oxim-étereknek brómozószerrel 20-tól 100 °C-ig terjedő hőmérsékle­ten fény kizárásával való reagál tatásával. Ismeretes, hogy a ketoxim-O-étereket vagy az aldo­­xim-O-étereket N-bróm-szukcinimiddel fény hatására az or-helyzetben brómozni lehet [J. Org. Chem. 36, 3467—3469 (1971)]. Ezzel az eljárással csak O-alkil­­-oxim-éterek állíthatók elő, mert az oxim oxigénatom­ján lévő más szubsztituensek, például benzilcsoport esetén a bróm ezt a szubsztituenst megtámadja és ter­­mékelegy képződik. A jó megvilágítás (ultraibolya fény) jelentőségét kiemelik. Megállapítottuk, hogy az (I) általános képletű a-bróm-acetofenon-oxim-étereket — ebben a képlet­ben R1 benzilcsoportot jelent, az R2 csoportok egy­mástól függetlenek és hidrogén- vagy halogénatomot jelentenek — előnyösen állíthatjuk elő, ha valamilyen (II) általános képletű acetofenon-oxim-étert — ebben a képletben R‘ és R2 a fent megadott jelentésű — vala­milyen brómozószerrel 20-tól 100 °C-ig terjedő hő­mérsékleten fény kizárásával reagáltatunk. A reakciót 2,4-diklór-acetofenon-oxim-O-benzil­­-éter és bróm reagáltatása esetén az [A] reakcióvázlat mutatja be. A vonatkozó műszaki szinthez képest a találmány szerinti eljárással egyszerűbben és gazdaságosabban lehet a-bróm-acetofenon-oxim-étert előállítani, jobb a kitermelés, a tér-idő kihasználás és a termék tiszta­sága a nagyüzemi méretekben és folyamatos üzemben is. Nem volt várható, hogy a találmány szerinti műve­leti körülmények között a (II) általános képletű aceto­­fenon-oxim-éter a metilcsoporton sztereoszelektíven brómozható. A feltételezésekkel ellentétben az R1 megtámadása nem figyelhető meg, habár a molekula­rész hidrogénatomjainak aktiválása az aromás szerke­zettel, illetve a szén-szén hármaskötéssel adott (Houben-Weyl: Methoden der Organischen Chemie, 5/4. kötet 153—163. oldal). A reakció folyamán ke­letkező hidrogénbromid következtében bomlási reak­ciók sem lépnek fel. A találmány szerinti eljárásnak számos előnye van. Olyan a-bróm-ketoxim-éterek is előállíthatók, ame­lyeknek oxim oxigénatomján lévő szubsztituensek ak­tivált hidrogénatomokat tartalmaznak. A találmány szerinti reakciókörülmények között ezeket a hidro­génatomokat a bróm nem szubsztituálja. Halogénező szerként elemi brómot is használhatunk; gyökképző vagy megvilágítás nem szükséges. Ezek a jelenségek a vonatkozó technikai szinthez képest meglepőek. Az lett volna várható, hogy az erős fényforrás elhagyásá­val a brómozás kitermelése jelentősen csökken, adott esetben a reakció le sem játszódik. A (II) általános képletű kiindulási vegyü letet a bró­mozószerrel sztöchiometrikus mennyiségben vagy fe­leslegben reagáltatjuk; előnyösen egy mól (II) általá­nos képletű kiindulási vegyületet 1—1,25, elsősorban 1—1,1 mól brómozószerrel reagáltatunk. Előnyös (II) általános képletű kiindulási vegyületek és ennek meg­felelően előnyös (I) általános képletű termékek azok, amelyek képletében az R2 jelű csoportok egymástól függetlenek és hidrogén-, bróm- vagy jódatomot, el­sősorban klóratomot jelentenek. (II) általános képletű kiindulási vegyületként pél­dául előnyös a 2,4-diklór-acetofenon-oxim-O-benzil­­-éter. Brómozószerként általában brómot vagy a reakció­­körülmények között brómot képező vegyületet, álta­lában savbromidot használhatunk. Brómot képező anyagként előnyösen bromidokat oxidálószerrel és savval együtt alkalmazhatunk, de oxidálószer és hid­­rogén-bromid, előnyösen vizes hidrogén-bromid oldat alakjában is felhasználható. A bromidok előnyösen alkáliföld fémsóik és — elsősorban — alkálifémsóik alakjában lehetnek, például kalcium-bromid, magné­­zium-bromid, lítium-bromid és — különösen — nátri­­um-bromid és kálium-bromid jöhet számításba. Oxidálószerként célszerűen krómvegyületet, példá­ul kálium-, nátrium-, ammónium-bikromátot, króm­savat, kromil-kloridot; permanganátot, például káli­­um-permanganátot vagy mangán(IV)-oxidot; salét­romsavat és sóit, például nátrium-nitrátot, ezüst-nit­rátot, kálium-nitrátot, lítium-, kalcium-, magnézi­um-, nikkel-, króm-, réz-, kobalt-, cérium-, tórium-, bizmut-, vas-, higany-nitrátot; fém-oxidot, például ólom(II)-oxidot, ólom(IV)-oxidot, réz(II)-oxidot, ozmium-tetroxidot, ruténium(VIII)-oxidot, hi­­gany(II)-oxidot, szelén(IV)-dioxidot, ezüst(I)-oxi­­dot; fémsót, például vas(III)-kloridot, vas(III)-ciani­­dot, így_ kálium-hexaciano-ferrátot, rézsót, így réz­­-kloridot, -szulfátot, -acetátot; ólom-tetraacetátot, mangán-tetraacetátot, higany(II)-acetátot, ezüst-klo­­rátot; szerves oxidálószert, például kloranilt, kálium­­-nitrózó-diszulfonátot, p-nitrózó-dimetil-anilint; oxi­gént vagy ózont használhatunk. Az oxidálószert 1 mól (II) általános képletű vegyületre vonatkoztatva elő­nyösen 0,001—0,5, célszerűen 0,05—0,1 mól mennyi­ségben alkalmazzuk, és ha oxidálószerként oxigént használunk, akkor 1 mól (II) általános képletű vegyü­letre vonatkoztatva mennyisége 0,05—2 mól. A talál­mány szerinti eljárás egyik előnyös megvalósítása sze­rint oxidálószerként hidrogén-peroxidot célszerűen 1—1,5-szörös, elsősorban 1—1,25-szörös mennyiség­ben alkalmazva a (II) általános képletű kiindulási vegyületre, oxidálunk. A hidrogén-peroxidot célsze­rűen 5—60 s%-os, előnyösen 10—30 s°7o-os vizes ol­data alakjában használjuk fel. Olyan anyagok is szá­mításba jöhetnek, amelyek a reakciókörülmények kö­zött hidrogén-peroxidot képeznek, például szervetlen vagy szerves peroxovegyületek, így nátrium-peroxid, kálium-peroxid, magnézium-peroxid, kalcium-pero­­xid, cink-peroxid, bárium-peroxid; hidro-peroxid, bárium-peroxid, bárium-szuperoxid; hidro-peroxi­­dok, így NaOOH-0,5 H2O2, NH4OOH; megfelelő hidrátok, így kristályos kalcium-oxid 8 mól kristály­vízzel; peroxohidrátok, igy Ba02-H202 és BaOî^HiO^; peroxo-dikénsav és peroxo-monokén­­sav és sóik, igy nátrium-peroxo-diszulfát; peroxo-kar­­bonátok, igy nátrium-peroxo-karbonát és kalcium­­-peroxo-karbonát; peroxo-foszfát, így kálium-pero­­xo-difoszfát. A brómozószer például a foszforsav, foszforossav, szénsav, oxálsav, kénsav, kénessav savbromidja, így szulfuril-bromid, tionil-bromid, foszfor-pentabro­­mid, foszfor-tribromid, foszfor-oxi-bromid, oxallil­­-bromid, bróm-szulfonsav, szénsav-dibromid lehet. Esetenként halogén-oxosavak, anhidridjeik és sóik, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents