183678. lajstromszámú szabadalom • Kompozíció élő fák kérgének és sebeinek védelmére
1 183 678 i A találmány élő fák kérgének és/vagy sebeinek védelmére, valamint a sebek környezetében fellépő, a kertészeti művelés, illetve a hozamok tekintetében káros vegetatív növekedés (vízhajtás) meggállására alkalmas, új kompozíciókra vonatkozik. Élő fák kérgének és/vagy sebeinek védelmére eddig már igen sokféle kompozíciót alkalmaztak. Ezek legegyszerűbb képviselői a sebet, illetve a kérget mechalúkussn yédő anyagok (oltóviasz, fasebkátrány, különböző' ölajfestékek stb.), amelyeket kenéssel visz, .'bélj.; fej}ÿ kezelendő felületre. Ezek az anyagok a mechanikai védelmen, azaz a víz, a levegőben lévő szennyezőanyagok és/vagy a fa állati kártevőinek (rágcsálók, rovarok) ideiglenes távoltartásán túlmenően semmiféle biológiai hatást nem fejtenek ki; közelebbről nem gyorsítják a scbgyógyulást, nem gátolják a sebek környezetében a vegetatív növekedést, nem befolyásolják a fa élettani folyamatait, és nem nyújtanak védelmet a fa biológiai kártevőivel (gombákkal, baktériumokkal stb.) szemben. A favédő anyagok másik nagy csoportját azok a készítmények alkotják, amelyek a hordozóanyag(ok) és segédanyag(ok) mellett egy vagy több biológiailag aktív anyagot (a továbbiakban: hatóanyagot) is tartalmaznak. Ilyen például a hatóanyagként a-naftil-ccetsavat tartalmazó hormonhatású vízhajtásgátló eniulzióképző koncentrátum (Treehold), amely a vízhajtásképződés gátlásán kívül más védőhatással nem rendelkezik. Ez a készítmény nem nyújt védelmet a mikrobiális fertőzések ellen, és nem védi ki a hormonhatású hatóanyag kallusz-képzést gátló hatását, amelynek eredményeként a seb nehezebben gyógyul. Minthogy az emulziós koncentrátum olaj-komponense hamar felszívódik, illetve elpárolog, ez a készítmény mechanikai védőhatást sem képes kifejteni. Az ismert vízhajtásgátló készítmények további hátránya, hogy szerves oldószer-alapúak, így robbanás- és/vagy tűzveszélyesek. Korábban már gombásodást gátló és/vagy kalluszképződést serkentő hatóanyagokat tartalmazó favédő kompozíciókat is ismertettek. Ezek közé sorolható például a kalluszképződést serkentő hatóanyagot és antifungális hatóanyagot tatalmazó, Santar SM kereskedelmi nevű készítmények, valamint a Cellcidszerű oldószeres szuszpenzió, amely antifungális hatóanyagként a jól ismert benomylt (fundazolt) tartalmazza. a készítményekben lévő hordozóanyagok rövidebb-hosszabb időre mechanikai védelmet is biztosítanak. A hatóanyagtartalmú favédő készítmények közös jellemzője és egyben hátránya, hogy csak egy vagy legföljebb két hatásterületen aktív anyagokat tartalmaznak. Univerzális hatású készítményeket, azaz olyan kompozíciókat, amelyek a kezelendő kéreg és/vagy seb mindenoldalú védelmére alkalmasak, és egyúttal a fa biológiai életét is a kívánt irányban képesek befolyásolni, eddig még nem ismertettek. Teljes védelem biztosítása, illetve a kívánt biológiai hatások elérése érdekében ezért a fákat több különböző készítménnyel kell kezelni, ami rendkívül idő- és munkaigényes, és jelentős mértékben kezelési összeférhetetlenség is mutatkozik. A jelenleg forgalomban lévő favédő kompozíciók túlnyomó többsége tűz- és robbanásveszélyes. Az ismeri olajos vagy bitumen-alapú favédő kompozíciók nehezen kezelhetők, szennyezik a kczelőeszközökel, a velük dolgozók kezét és ruházatát, szállításuk és csomagolásuk pedig fokozott gondosságot igényel. Szinte valamennyi ismert favédő készítmény közös hátránya, hogy a szükséges mechanikai védelmet csak rövid időre biztosítják. A mechanikai védelem megszűnésével gyakran a biológiai védelem is elvész (például a gyógyuló seb térfogatnövekedése miatt a fedő filmanyag összerepedezik, a repedésekben pedig felhalmozódik a nedvesség, ami elősegíti a gombás fertőzés kialakulását), ezért a kezelést rövidebb-hosszabb időközönként meg kell ismételni. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy mindezek a hátrányok alapvetően arra vezethetők vissza, hogy az eddig felhasznált hordozóanyagok nem, vagy nem teljes mértékben felelnek meg a velük szemben támasztott követelményeknek. A kéreg és/vagy seb mechanikai védelmére felhasználható kompozícióknak — amelyek a biológiailag aktív kompozíciókban a hordozóanyag szerepét tölthetik be — a következő követelményeknek kell eleget tenniük: — könnyen felhordhatok legyenek a kezelendő felületre, — jól tapadjanak a kezelendő felületen, — a kezelt felületen szilárd, egybefüggő, rugalmas és kellő nyúlóképességű filmet alkossanak, — megfelelő légáteresztőképesség mellett teljesen vízzáróak legyenek, — a környezeti hatásoknak (elsősorban az időjárás károsító hatásának) hosszú ideig (több évig) képesek legyenek ellenállni, — ne legyen fitotoxikus hatásuk, — ne legyenek tűz- és robbanásveszélyesek, — könnyen kezelhetők, szállíthatók és tárolhatók legyenek, — feleljenek meg a munkahigiéniai követelményeknek, és — semmiféle egészségkárosodást vagy környezeti ártalmat ne okozzanak. Amennyiben ezeket a kompozíciókat biológiailag aktív anyagok hordozóanyagaiként használjuk fel, további követelményként jelentkeznek a következők: — a kompozíciók megfelelően védjék a hatóanyagúikat) a környezet károsító hatásával szemben, — a hatóanyagok igen széles választékával szemben kémiailag és biológiailag inertek és/vagy kompatibilisek legyenek, végül — tegyék lehetővé a hatóanyag megfelelő ütemű felszívódását bizonyos kurativ hatás elérése érdekében. Ezeknek a szerteágazó, esetenként egymásnak is ellentmondó követelményeknek az ismert favédő kom-. pozíciók hordozóanyagai, illetve az ismert mechanikai favédő kompozíciók nem tesznek maradéktalanul eleget. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy meghatározott polimerekből és szemcsés töltőanyagokból, valamint az össze férhet őséget és az elaszticitást fokozó oldószerekből ionos és/vagy nemionos nedvesitőés/vagy diszpergálószerek jelenlétében olyan vizes diszperziókat alakíthatunk ki, amelyek teljes mértékben megfelelnek a fenti követelményeknek. Ezeket a diszperziókat élő fák kérgének és/vagy sebeinek mechanikai védelmére használhatjuk fel, valamint megfelelő hatóanyagokkal összekeverve egyoldalú, több5 in 15 '30 25 50 55 '10 45 50 55 60 65 2
