183673. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált aminosavtartalmú takarmánykiegészítő előállítására
1 18^ 673 2 A találmány tárgya eljárás mikrobiális aminosav emésztő enzimekkel szemben védett aminosav tartalmú takarmánykiegészítő előállítására. Ismeretes, hogy az állati takarmányok hatékonysága, biológiai értéke különböző takarmány adalékanyagok alkalmazásával nagy mértékben javítható. Maguk a takarmány alapanyagok is tartalmaznak fehérjéket, melyek az emésztés során aminosavakká bomlanak le, szokásos azonban további fehérjetartalmú anyagok adalékként való használata is, és szokásos aminosavak használata is adalékanyagként. Közismert az is, hogy a fehérjék és az aminosav elegyek biológiai értékét egyes esszenciális aminosavak jelenlevő mennyisége határozza meg, limitálja. Ilyen aminosavak például a lizin és a metionin is, melyek adalékként a takarmányba adása a takarmány egyéb aminosavainak és fehérjéinek felhasználhatóságát, biológiai értékesíthetőségét jelentősen fokozhatja. Ismeretes azonban az is (Chemistry and biochemistry of Herbage, ed. G.W. Butler and R.W. Bailey, Acad. Press 1973 Vol. 3. 98. old.), hogy a növényevők bendőjében legalább 20 olyan anaerob baktériumfajta és számos protozoa él, mely aminosavak lebontására képes, azokat illékony zsírsavakká alakítja. E folyamat tehát a fehérje szintézishez szükséges aminosavak veszteséggel és energia veszteséggel jár. Különösen figyelemre méltó az a közös mechanizmus, ahogyan a bendő baktériumflóra az aminosavakat piroszőlősav intermedieren keresztül katabolizálja, és alakítja 2—4 szénatomszámú zsírsavakká, ugyanis éppen a növényi rostanyagok lebontását és hasznosítását, tehát a kérődzés során a keményítő, cellulóz, pektinek és hemicellulóz stb. lebontását végző enzimrendszer egy központi intermedierje a piroszőlősav. Ilyen módon tehát a gazdaállat számára elengedhetetlenül fontos szerepe nem választható el attól a hátránytól, amit a táplálék aminosavtartalmának részleges lebontásával okoz. Különösen hátrányos ez a hatás a limitáló esszenciális aminosavak elbontása esetén. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a kérődzők takarmánykiegészítésére közvetlen aminosav adagolást ritkán alkalmaznak, noha számos kísérlet igazolja a bendő flóra kikerülésével az állat szervezetébe juttatott limitáló aminosav adagolás hasznosságát, a többi aminosav értékesítésére gyakorolt kedvező hatását. A feladat tehát az adalékanyag védelme a bendőben történő biodegradációval szemben. Ismertek erre a célra olyan módszerek, melyek a védendő aminosavat valamilyen későb mégis felhasználható származékká, például dipeptiddé alakítva, annak oldékonyság csökkenését felhasználva próbálják elérni a rezisztenciát a lebontó enzimekkel szemben. (2262926 sz. német szabadalom) Más módszerek különböző bevonatos tabletták, kapszulák vagy granulátumok alkalmazásával igyekeznek az adalékanyag védelmét biztosítani. így pl. az US 3 873733 számú szabadalom karbamid formaldehid bevonattal, a 2244408 számú francia szabadalom polikarbamid típusú bevonattal, a 023 970 számú japán szabadalom lágy zselatin bevonattal lát el tablettákat, illetve kapszulákat. Ezen a technika állását képező eljárások azonban inkább a N tartalmú táplálék lassú felszabadulását, például egyenletes karbamid vagy ammónia szintet biztosítanak, és kevésbé alkalmasak az aminosav adalékanyag védelmére. Az aminosav adalékot ugyanis a takarmányhoz felhasznált premix, esetleg sókeverék részeként érdemes és lehet is megfelelően adagolni, az adagolást, a napi dózist kellően ellenőrizni. Megemlítendő, hogy az ismertetett módszerek némelyikének megvalósításához költséges berendezés, például extruder szükséges. Egy takarmánykiegészítő aminosavat tartalmazó védőanyaggal bevont szemcsével szemben a következő követelményeket kell felállítanunk. Kellőképpen nagy legyen ahhoz, hogy a bendő protozoái ne tudják teljesen beburkolni, ő maga ne rendelkezzék számottevő adszorptív képességgel, ugyanakkor kellően diszpergált legyen ahhoz, hogy az állat a kérődzés és rágás során ne diszpergálja tovább jelentősen, azaz a védőbevonat lehetőség szerint ép maradjon, másrészt a gyomor és bél körülményei között megfelelő felülettel rendelkezzen a hatékony diffúzió számára. Ezt a követelményt a 100 és 1000 fita közötti részecske méretek elégítik ki. A részecske sűrűségével szemben megköveteljük, hogy ne ússzon túl sokáig a bendő folyadék felszínén, de ne is ülepedjen le annak az aljára úgy, hogy a továbbhaladása ne következzék be. Ezt a követelményt a 0,8—2,0 g/ml sűrűségű szemcsék elégítik ki. Találmányunk kidolgozása során tehát célul tűztük ki az előbbi követelményeket kielégítő, a bendőközeg kémiai és mikrobiális hatásával szemben ellenálló, de a gyomor és bélrendszer körülményei között elbomló, tehát a szemcse belsejének oldódását biztosító bevonatú aminosav granulátum előállítását, hogy így biztosítsuk a limitáló esszenciális aminosavak, mint pl. a lizin és a metionin adagolását és ezáltal a takarmány fehérjéinek jobb biológiai értékesülését. Találmányunk tehát azon a felismerésen alapul, hogyha a takarmány metioninnal és/vagy lizinnel és/vagy treoninnal való kigegészítését a bendő körülményeivel szemben ellenálló, védelmet biztosító bevonatos formában végezzük, kiküszöbölhetjük a metionin, ill. lizin általában fennálló limitáló hatását és az aminosav beépülését, tehát a fehérjeszintézist a takarmányfehérje transzformációt javíthatjuk. Felismertük továbbá azt, hogy tekintetbe véve az ideális bevonóanyag, illetve a bevonóanyag és a szemcse közötti kölcsönhatás, a szemcse felülete és hidrodinamikai viselkedése által megkövetelt igényeket — szferold, izodimenziós szemcsék laminárisán difformált többszörös kolloid méretű réteg bevonata a leginkább megfelelő. Eljárásunk szerint a védendő aminosavat vagy aminosavak keverékét, vagy aminosav, illetve aminosavak és egyéb adalékanyagok keverékét megőröljük előnyösen úgy, hogy az őrlemény 50—70°/o-a a 100 és 1000 /on mérethatárok közé essék, szükség esetén csak osztályozzuk, esetleg őröljük és osztályozzuk az anyagot, ezután fajsúly beállító adalékanyagot vagy mas, a táplálkozás szempontjából előnyös vagy legalábbis semleges 1,5—15,0 g/cm3 fajsúlyú anyagot adunk hozzá, úgy, hogy a homogenizált elegy fajsúlya a megkívánt hidrodinamikai sajátságoknak megfeleljen, majd a kérődzők bendője mikroflórájának ellenálló, az ez utáni emésztőtraktusban viszont oldódó bevonattal ellátott többszörösen leminárisan difformált réteges bevonatú izodimenziós szferoid szemcséket alakítunk ki, vagy úgy, hogy a bevonni kívánt anyagok clegyét és a bevonóanyagot olvadékban ismert módon diszergáljuk, az elegyet kihűlés után ap5 10 15 20 25 30 35 40 45 30 55 dO '.55 2
