183642. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőelem térbeli elrendezésű vagy párhuzamos rudak, csövek és hasonlók oldható összekapcsolására
1 183 642-> A találmány tárgya rögzítőelem, amely egyszerű módon biztosít oldható kötést térbeli elrendezésű vagy párhuzamos rudak, csövek és hasonlók között. A találmány alkalmazása szempontjából bármilyen keresztmetszetű rúd-, cső- és profihdom szóba jöhet. Ezeket a továbbiakban az egyszerűség kedvéért rudaknak nevezzük. Mint ismeretes, az építőipari, karbantartó, bútoripari, illetve installációs állványrendszereken a rudakat bilincses, hevederes, átlapolt és más hasonló kötéssel rögzítik egymáshoz. Az ismert oldható kötések hátránya, hogy a rögzítéshez több szorítóelem szükséges, és az, hogy az e célra használt legelterjedtebb eszközök általában csak két rúd összekapcsolására alkalmasak. Kettőnél több rúd összekapcsolásához már bonyolult eszközökre van szükség. Az ismert rögzítőelemek elforgathatok, e sajátságuk azonban bizonyos esetekben hátrányos is lehet: nem határozzák meg az összekötendő rudak térbeli helyzetét akkor sem, ha ez kívánatos volna. Végül az ismert rögzítőelemek számos felhasználási területén nem felelnek meg az esztétikai követelményeknek. A találmány célja és feladata, hogy a fenti hátrányok kiküszöbölése mellett olyan rögzítőelemet biztosítson, amely lehetővé teszi kettő vagy annál több térbeli elrendezésű rúd egyszerű módon való oldható összekapcsolását és amely ugyanolyan nagy terhelés átvitelére képes, mint az ismert megoldások. A találmány további célja, hogy a rögzítőelem minél kevesebb elemből álljon és egyszerű technológiával gyártható legyen. A feladatot a találmány értelmében olyan rögzítőelemmel oldjuk meg, amely legalább egy rögzítőfuratot, rögzítőfuratonként két vagy három, de adott esetben több, a rögzítőfurattal áthatásban levő, egymással párhuzamos és/vagy egymáshoz képest kitérő bevezető furatot magában foglaló alaptestből és a rögzítőfurat(ok)ban elhelyezhető szorítóbetétből áll, amely az áthatásoknak megfelelő alakú és elhelyezkedésű bemélyedéseket tartalmaz és tengelyirányban megszoríthatóan van kialakítva. Az alaptest külső alakja a találmány szempontjából nem kritikus. Megválasztható a felhasználási igények szerint, valamint a gyártástechnológiai szempontok alapján. Mégis célszerű, ha az alaptest gömb alakú, de előnyös lehet a henger- vagy hasábalak is. Az alaptest anyagát a várható terhelés alapján választjuk meg: általában fémből, előnyösen alumíniumból készítjük, de készíthető bármely más anyagból, így műanyagból is. Az alaptestben egy vagy több rögzítőfurat van. 11a több rögzítő furat van, ezek lehetnek párhuzamosak vagy egymáshoz képest kitérőek, keresztmetszetük és méretük lehet azonos vagy különböző. A rögzítőfuratok előnyösen körkeresztmetszetűek, lehetnek azonban más, például sokszög keresztmetszetűek is. Ha az alaptest több rögzítőfuratot tartalmaz, akkor az egyes rögzítőfuratokat tartalmazó részei egymáshoz képest elforgathatóan is kialakíthatók. Egy rögzítőfurathoz általában két vagy három, azzal áthatásban levő bevezető furat tartozik, de tartalmazhat az alaptest egy rögzítőfurat mellett több bevezető fuiatot is. A bevezető furatok keresztmetszete és mérete megfelel az összekötendő rudak keresztmetszetének és méretének. A bevezető furatok egymáshoz képest általában kitérőek, de lehetnek párhuzamosak is. Tengelyeik térbeli elrendezését az egymáshoz rögzítendő rudak által 9 bezárt szög határozza meg. Ebből adódik a találmány egyik előnye: a rögzítőelem alkalmazásakor nincs szükség a rudak irányának beállítására, ez az összeszerelés közben magától adódik. A bevezető furatok egymáshoz és a rögzítő furathoz képest is eltérő méretűek lehetnek. A rögzítőfurat és a bevezető furatok célszerű arányait, valamint az áthatás mértékét a rögzitőelem anyagának szilárdsága és az igény - bevétel szabja meg. A rögzítőfuratban egy csapszerű szorítóbetét helyezkedik el, amelyen az áthatásoknak megfelelő bemélyedések találhatók. A szorítóbetét tengelyirányban megszoríthatóan van kialakítva, pl. úgy, hogy egyik végén tengelyirányban menet és abban elhelyezkedő szorítócsavar van. Előnyös lehet olyan kialakítás is, ahol a menet a feszítőbetéten van, s arra csavaranyát lehet rácsavami. Adott esetben a feszítőbetétnek a szorítással átellenes végénél egy vezetőretesz van, amely az alaptestben kialakított horonyba kapcsolódik. A vezetőretesz elsősorban körkeresztmetszetű feszítőbetéteknél előnyös, mivel meggátolja azok nem kívánatos elfordulását. A találmányt a továbbiakban annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül: az 1. ábrán a rögzítőelem alaptestein ;k egy kedvező kiviteli alakja látható, nézetben, a 2. ábrán az 1. ábra szerinti alaptesthez való feszítőelemet látjuk nézetben, részben metszve, a 3. ábra az alaptest egy másik előnyös kiviteli alakját mutatja nézetben, ahol a bevezető furatok hatszög-keresztmetszetűek. Rátérve az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli alakra, az 1 alaptest gömb alakú cs hengeres 2 rögzítőfurattal van ellátva. Van benne továbbá a 2 rögzítőfurathoz képest kitérő 3, 4 és 5 bevezető furat a rögzítendő rudak befogadására. Ezen 3, 4 és 5 bevezető furatok egymáshoz képest kitérően helyezkednek el és a 2 rögzítő furattal egyegy áthatást képeznek. A 2 rögzítőfuratba 6 szorítóbetét helyezhető, amelynek hengeres palástjában az említett áthatásoknak megfelelő alakú és elhelyezkedésű 7, 8 és 9 bemélyedések vannak, amint azt a 2. ábrán láthatjuk. A 6 szorítóbetét egyik végében tengelyirányú 12 menetes furat található, amelybe 10 szorítócsavar van belecsavarva. A 6 szorítóbetét átellenes végében 11 vezetőrész van, amely az 1 alaptestben kialakított — nem ábrázolt - horonyba illeszkednek. A 3. ábrán látható kiviteli alaknál az 1 alaptestben hengeres 2 rögzítőfurat, továbbá azzal áthatást képező hatszög-keresztmetszetű 3, 4 és 5 bevezető furatok vannak. A 4 és 5 bevezető furat egymással párhuzamos elrendezésű. A találmány szerinti rögzítőelem a 6 feszítőelemnek az 1 alaptestbe való beillesztése után alkalmas a rudakkal való összeszerelésre. A 6 feszítőelemet úgy kell elhelyezni az 1 alaptestben, hogy az áthatásoknak megfelelő 7, 8 és 9 bemélyedések a helyükre kerüljenek, vagyis a 3. 4 és 5 bevezető furatokba akadálytalanul be lehessen illeszteni a megfelelő rudakat. A rudak beillesztése után a 10 szorítócsavart meghúzzuk, aminek következtében a 6 szorítóbetét az áthatásoknak megfelelő 7, 8, 9 bemélyedések mentén ráfeszül a rudakra. A rögzítés ily módon egyetlen csavar meghúzásával biztosítható. A találmány szerinti rögzítőelem egyszerű módon elkészíthető Az 1 alaptestet a 6 szorítóbetétet célszerűen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
