183636. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új anorexigén hatású peptidek előállítására
1 183 636 2 ings of the 1967 Laurentian Hormone Conference, 24. 497 (1968) szakirodalmi helyen jelent meg; különösen az 570. és 571. oldalak, illetve az ezeken az oldalakon említett szakirodalmi helyek figyelemreméltók) jelentettek meg a táplálékfelvételnek és a zsiradékigénynek a hipotalamusz általi szabályozásával kapcsolatos kutatások helyzetéről. Az áttekintő cikkükben említett szakirodalmi publikációk közül külön kiemelést érdemelnek a Schally és munkatársai által a Science, 157, 210 (1967) szakirodalmi helyen közöltek, amelyek szerint a kutyanyombélből elkülönített és tisztított enterogasztron beadása előzetesen 17 órán át éheztetett egerek táplálékfelvételét csökkenti. Ez a hatás az első 30 percben a legnagyobb, de a kumulatív csökkenés legalább 4 órán át tart. Ugyanakkor más, a kutya-nyom bélből vagy vastagbélből elkülönített peptidek, valamint a glükagon, szekrefin, glükóz és marhaszérum-albumin hatástalanoknak bizonyulnak. Ezek a szerzők feltételezik, hogy az említett étvágycsökkentő hatás a gyomornak az éhség hatására bekövetkező összehúzódásai direkt megszüntetésén vagy a hipotalamuszból felszabaduló anyagoknak a központi idegrendszeren át történő hatásán alapul, bár akkoriban még nem volt lehetőség pozitív bizonyíték megszerzésére olyan hipotalamusz-neurofolyadékok meglétére vonatkozóan, amelyek felelőssé tehetők az étvágy közvetlen vagy közvetett szabályozásáért. Úgy tűnik, hogy ezt a pozitív bizonyítékot Trygstad és munkatársai az Acta Endocrinologica, 89. 196 (1978) szakirodalmi helyen leírtakkal szolgáltatják. Ezek a szerzők ugyanis kongenitális, általános lipodisztrófiában (hipotalamusz-.szindróma) szenvedő betegek vizeletéből számos peptidet izoláltak. Ezek a peptidek megfelelő anyagcsereváltozásokat váltanak ki. Az ideges anorexia hipotalamusz-zavarokkal kapcsolatos. Primer, ideges hipotalamusz-anorexia esetén a hipotalamusz-hipofizistengely zavart, ami nem kielégítő gonadotropin-kiválasztáshoz, a havivérzés elmaradásához, az ACTH-kiválasztás napi ritmusának megszűnéséhez, csökkentett tirotropinkiválasztáshoz, illetve a szomatotropin-kiválasztás kezdeti növekedéséhez, majd későbbi csökkenéséhez vezet. 25, idegrendszeri eredetű étvágytalanságban szenvedő beteg vizeletmintáiból kapott csapadékokat Sephadex G-25 márkanevű, géllel töltött oszlopokon kromatografálásnak vetettek alá. Négy különböző kromatográfiás mintába voltak sorolhatók a kapott kromatogrammok. Az egyik minta normális kontrollszemélyek mintájához volt hasonló; egy másik skizofrén betegek mintájával mutatott hasonlóságot; egy harmadik mintát lehetett észlelni öt olyan betegnél, akik hisztérikus típusú neurózisban szenvedtek; és végül a negyedik minta 10 olyan leánynál volt észlelhető, akik idegrendszeri eredetű, úgynevezett primer hipotalamusz-típusú étvágytalanságban szenvedtek. Ennél az utóbbi csoportnál lehetett találni olyan frakciókat, amelyek egerek étvágyát befolyásolni képesek voltak. Több kromatográfiás lépés útján sikerült két, az étvágyat befolyásoló peptidet izdálni. Ha ezeket a peptideket injektálással egereknek beadták, közülük az egyik megnövekedett étvágyat, míg a másik csökkentett étvágyat váltott ki. Ezeket a peptideket olyan hordozófehérjékkel burkolták be, amelyek megvédték őket az enzimatikus lebomlástól és így lehetővé tették izolálásukat a vizeletből. Az étvágycsökkentő peptid szerkezetét Trygstaddal szoros együttműködésben Reichelt és munkatársai állapították meg és a Neuroscience, 3. 1207 (1978) szakirodalmi helyen ismertették. Ez a peptid a H-(pyro)-Glu-His-Gly-OH tripeptid. Ezt szintézissel is bizonyították. Ebből a pepiidből napi 12 nanomólt 20 napon át injektálva a táplálékfelvétel mintegy 6 hónapon át 5,7 giól napi 3,0 g-ra csökkent. A testsúly az átlagos 35 g-ról mindössze 24 g- ra csökkent. A tripeptidnek nincs akut hatása a vér glükózszintjére és a vérszérum inzulinszintjére. Nyilvánvaló módon az étvágyat szabályozó hipotalamusz-centrumok receptorjaira hat. A korábban említett étvágygerjesztő peptid viszont a napi táplálékfelvételt 10 g fölé növelte, aminek eredményeképpen az átlagos testsúly 57 g-ra emelkedett. Az étvágyserkentő peptid szerkezetét nem sikerül feltárni. Genetikus eredetű metabolikus zsiradékigényben szenvedő betegeknél sikerült két hasonló faktort izolálni, vagyis olyanokat, amelyek egyrészt a táplálékfelvételt növelik, másrészt csökkentik. Felismertük, hogy az (I) általános képletű tripeptidek az étvágy és a táplálékfelvétel csökkentése vonatkozásában hatásosabbak és hatásukat hosszabb időn át fejtik ki, mint a korábban említett, Trygstad és munkatársai, illetve Reichelt és munkatársai által izolált tripeptid, azaz a H-(pyro)-Glu-His-Gly-OH. Az említett tripeptiddel biológiailag ekvivalens (1) általános képletű peptidek és gyógyászatiig elfogadható sóik így tehát értékes étvágycsökkentő hatóanyagok túlzott zsiradékigény és az ezzel összefüggő patológiás állapotok - amelyeknél a táplálékfelvétel csökkentése elengedhetetlenül szükséges — esetén. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanyagok a gyomorsav és/vagy hasnyálmirigyváladék mennyiségét is csökkentik. Alkalmasak tehát olyan patológiás állapotok kezelésére is, amelyek az említett túlzott kiválasztással függnek össze. Ezenkívül a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek bizonyos hatást a központi idegrendszerre is kifejtenek, így alkalmasak tudatzavar akut kezelésére is. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek a természetes tripeptiddel szemben — miként említettük - azokkal az előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy aktívabbak és aktivitásuk tartósabb. E két utóbb említett előnynek különösen a gyakorlati jelentősége nagy, hiszen a kisebb minimális hatásos dózisra tekintettel csökkennek a mellékhatások és az előállítási költségek, ugyanakkor a tartósabb hatásra tekintettel kevésbé gyakori beadásra van szükség. Miként a későbbiekben ismertetni foguk, az (I) általános képletű vegyületeket avégáüású karboxilcsoporttal kezdve lépésekben végrehajtott szilárd fázisú szintézis útján állítjuk elő. A lépésekben végrehajtott szilárd fázisú szintézishez használt köztitermékek védőcsoportjaiként olyan csoportok jönnek szóba, amelyek egy vagy több kémiai kezeléssel eltávdíthatók anélkül, hogy az (I) általános képletű végtermék változást szenvedne. Előnyösen úgy választjuk meg ezeket a védőcsoportokat, hogy ezek egyetlen lépésben más védőcsoportokkal, például a korábbiakban már említett Y rögzítőcsoporttal együtt eltávolíthatók legyenek. Egy különösen célszerűen alkalmazható R2 védőcsoport a terc-butoxi-karbouflcsoport (Boc). A hisztidin imidazolrészénekjütrogénatomja védelmére az előnyös R3 védőcsoportok a tozil- (Tos)és a dínitro-fenilcsoport (Dnp). Az a-(4-amino-fenü)-alanin fenil -aminocsoportjának előnyös R4 védőcsoportja a ben-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
