183620. lajstromszámú szabadalom • Zsaluzószerkezet
1 18 3 620 2 ke az adott esetben 8 mm lehet. Eszerint az 5 héjalás az 1 kerettel kiugrás nélküli sík zsaluzófelületet alkot, mert a héjalásnak a tartóvázhoz való rögzítése süllyesztett fejű csavarokkal történik. A sarkok tartományában az 1 keret külső síkjából befelé mélyedő 8 nyílások vannak oly módon kialakítva, hogy a keretet alkotó 4 laposvasakból egy darab ki van vágva, és a kivágás hegesztett 9 hevederekkel van áthidalva. A 9 hevederekben átmenő 10 lyukak vannak kiképezve, amint ez a 2, ábrán látható. Az 1. ábra szerint kétkét 8 nyílás alul és fölül egymással szemben helyezkedik el a táblán. E 8 nyílások és 10 lyukak szerepére a későbbiekben még visszatérünk. Az 1 keretet alkotó 4 laposvasakban egymástól b, illetve c, e oldalirányú távközzel profilos 11 kapcsolónyílások vannak kiképezve, amelyeket az 1. és 2. ábrán csak szaggatott vonalakkal, illetve pontokkal jelöltünk, a 3. és 4. ábrán azonban alakjuk nagyobb méretarányban is jól látható: középső, körkeresztmetszetű részükhöz kétoldalt résszerű keskenyebb 11a részek csatlakoznak. A 3., 4. és 6. ábrákon egyébként az azonos szerkezeti elemeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. A 3. és 4. ábrán látható módon az 5 héjalólemez süllyesztett fejű 12 csavarokkal van a tartóvázhoz tartozó 6 merevítőkhöz és 7 peremhez erősítve; a csavarokat a biztonságos rögzítéshez szükséges számban és kiosztásban alkalmazzuk. A 3. ábrán jól látható a 6 merevítőben kiképzett átmenő 6a lyuk. A 4. ábra szerint a 4 keretelemek S, magassága jóval nagyobb, mint a 2 tartórács 3 bordáinak S2 magassága. A 11 kapcsolónyílások és az 5. ábrán látható 13 kapcsolókulcsok segítségével történik az egymás mellé - tehát közös síkba - kerülő zsalutáblák oldható, de merev és biztonságos egymáshoz rögzítése. Az egészében 13 hivatkozási számmal jelölt kapcsolókulcs pl. 40—4 mines laposacélból készülhet, amelynek derékszögben történő meghajiításával olyan eszköz áll rendelkezésünkre, amelynek hosszabb 14 működtetőszára és rövidebb 15 kapcsoló feje van. Ez utóbbiban kétoldalról benyúló 16 rések vannak kiképezve, amelyek célszerűen befelé keskenyedő keresztmetszetűek. A kapcsolat létrehozása úgy történik, hogy az összekapcsolandó táblákat úgy illesztjük egymáshoz, hogy a szomszédos 4 keretelemekben (laposacélokban) az egymásnak megfelelő 11 kapcsolónyílások egymással fedésbe kerüljenek. Ekkor a 13 kapcsolókulcs 15 kapcsolófejét bevezetjük a 11 nyílásokba úgy, hogy a 16 rések — amelyek legkisebb g szélessége két 4 laposvas összvastagságának felel meg - az egymásra simuló szomszédos 4 laposvasakkal egyvonalba kerüljenek. Ezt a műveletet az teszi lehetővé, hogy a 15 kapcsolófej f, szélessége kisebb, mint a 11 kapcsolónyílás teljes hosszúsága (6. ábra). Ekkor elfordítjuk 90°kai a 14 működtetőszárat, miáltal a 15 kapcsolófej a szomszédos 4 laposacélokat egymáshoz szorítja, így a rögzítés bekövetkezik. Kizsaiuzáskor a kulcs 90 -kai történő elfordításával és a 11 nyílásból való kihúzásával a szomszédos zsalutáblák között a kapcsolat megszűnik. A fent leírt kapcsolatok kialakításához, az 5 ábra szerinti 13 kapcsolókulcs helyett a 14., 15. ábra szerinti 17 kapcsolókulcs is alkalmazható. Ennek 18 működtetőszára és 19 kapcsolófeje csuklósán van összekötve egymással, a 20 kengyel és a 21 csap segítségével, amely utóbbi belső felületeihez a 18 szár mereven - pl. hegesztési varratokkal - van rögzítve. A 19 kapcsolóié] 22 szárat és 2.3 kapcsolólapot tartalmaz; ez utóbbi két szerkezeti elem is mereven kapcsolódik egymáshoz, és a 23 lap a 22 szárba részben be van süllyesztve, abból h távközzel nyúlik ki. A 23 lap fi szélessége kisebb, mint a 11 kapcsolónyílás (6. ábra) f2 szélessége, így a 19 kapcsolófej a 11 nyílásokba beilleszthető. A 22 szár kapcsolódik a 21 csap segítségével csuklósán a 20 kengyelhez, amely hosszúkás, lemezből készült U-alakú test. A 15. ábrán egyébként a zsaluzószerkezet részeit szaggatott vonalakkal, jól látható módon feltüntettük, a már ismertetett szerkezeti elemeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelölve. A rögzítés módja a 14. és 15. ábrákon jól látható: a 19 kapcsolófejet átvezetjük az egymással fedésben levő 11 nyílásokon. A 19 kapcsolófej magassága úgy van megválasztva, hogy a 23 kapcsolólap felső pereme a mindenkori alsó (vagy belső) 4 laposvas alá (ill. mögé) kerül. Ekkor a 18 szárat lehajtjuk, és az i nyilaknak megfelelően elfordítjuk, így a 20 kengyel alsó része a felső 4 bordára, a 23 lap felső éle pedig az alsó 4 bordára feszül. Ezzel a szomszédos zsalutáblák egymáshoz rögzítése megtörtént. Kizsaluzáskor csupán a 18 kart kell elfordítani, és a 17 kulcsot a 11 nyílásból kihúzni, és a szomszédos zsalutáblák eltávolíthatók egymástól. A 7—9. ábrán láthatók az egymással szemben, egymástól távközzel elhelyezkedő zsalutáblák távtartásának és összekapcsolásának a megoldási módja. Itt az 1., 2. és3. ábrákkal kapcsolatban említett 8 nyílásoknak van alapvetően fontos szerepe (1. ezeket az ábrákat is). Az egy síkban elhelyezkedő szomszédos 24, 25 zsalutáblákat a 7. ábra szerint úgy illesztjük egymás mellé, hogy a 8 nyílások együttesen — egymás felé fordítva — 26 kapcsolónyílást alkotnak. A másik oldalon — vagyis a létesítendő betonfal másik síkjában — a szomszédos zsalutáblákat ugyanígy csatlakoztatjuk, tehát ott a 7. ábrán látható 26 kapcsolónyílással szemben egy ugyanilyen további kapcsolónyílás fog jelentkezni. A 10. ábrán láthatók a kapcsoló-távtartószerkezet elemei, perspektivikus nézetben. E szerkezetnek 27 kapcsoló-távtartó eleme és 28 reteszelőeleme van. A 27 kapcsoló-távtartó elem 29 laposacél, amelynek H hosszúsága úgy van megválasztva, hogy az adott zsaluzószerkezettel építeni kívánt legvastagabb betonfalnak is megfeleljen. A 29 laposvas m magassága a 26 kapcsolónyflás m magasságával lényegében azonos, célszerűen annál valamivel kisebb, és ugyanez a helyzet a 29 laposacél v vastagságának és a 26 kapcsolónyílás v szélességének (7. ábra) viszonyával is. Az m értéke pl. 50 mm, a v értéke pedig 10 mm lehet. A 27 kapcsoló-távtartóelemben a laposvas nagyobb felületére merőleges tengelyű 30 átmenő lyukak vannak kiképezve (1. a 8. és 9. ábrát is). Egy-egy 30 lyuk van a 39 laposacél végeinek a tartományában, további 30 lyukak pedig kb. az elem egyik felében vannak pl. egymástól 50 mm-es n távközzel kiosztva. így ugyanazon 27 kapcsoló-távtartóelemmel különféle vastagságú betonfalakat lehet megépíteni, hiszen az közömbös, hogy a 27 elem milyen mértékben nyúlik kifelé. A 28 reteszelőelem derékszögben meghajlított, pl. acél anyagú 31 rúd, amelynek átmérője valamivel kisebb, mint a 9 hevederekben (2., 3. és 7,, 8.ábrák) kiképzett 10, illetve 30 lyukak átmérője. A 31 rúd egyik végéhez 32 lánc van erősítve, a másik végén 33 lyuk van, amelybe (ram ábrázolt) biztosítószerv, pl. sasszeg vezethető. A 10. ábrán látható, egészében 34 hivatkozási számmal jelölt betét-elempár is a kapcsoló-távtartó szerkezet kiegészítő elemét képezi. Ezek is m magasságú, és együí-5 10 15 20 25 30 35 40 45 5C 55 50 85 4
