183583. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz távollétében tárolható, víz hatására gumiszerű termékké alakuló, bórtartalmú organopolisziloxán keverrék előállítására
1 183 583 2 kát-típusú építőanyagok, csempe, beton és különféle fémek felületén, így nem szükséges tapadásnövelő előkezelő folyadék, ún. primer alkalmazása. Az eddig ismert egykomponensü gumihoz képest új sajátsága a találmány szerinti anyagnak az, hogy fugakitöltő anyagként alkalmazva nem alakul ki a fuga széleinek lassú eltávolodásakor — például hődilatáció következtében előálló mozgások esetében — olyan nagy feszültség, amely a felületről való leválást idézhetne elő. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással készült anyagban a 100%-os megnyújtásakor keletkező feszültség 24 óra eltelte után már csak a kiindulási érték 65%-a, 48 óra elteltével pedig 46%-a. Összenyomás hatására 1 hét után 25% hosszcsökkenés következett be. E folyamatok az anyag térhálós szerkezetében végbemenő reverzibilis átrendeződéseknek tulajdoníthatók, és a mechanikai feszültségek lassú feloldódása formájában észlelhetők. Igen kedvező a találmány szerinti eljárásban alkalmazott borosziloxán-polimernek az a sajátossága, hogy lényegesen jobb a keverék kompabilitása szerves polimerekkel, mint az a, cu-dimetilpolisziloxán-diolé. így például 10% folyékony poliizobutilén adagolható a keverékhez anélkül, hogy szétválás következne be, míg a hagyományos keverékek összeférhetetlenek poliizobutilénnel. Hasonlóan jobb a találmány szerinti anyag összeférhetősége poli-etilén-oxidokkal és egyes folyékony poliészterekkel. Ezeknek alkalmazásával különleges viselkedésű, lágy, kis belső feszültséget eredményezően deformálható gumiszerű termékek állíthatók elő. Az ilyen anyagoknak különösen az építőiparban van fontos szerepe tömítő, fugakitöltő anyagként. Legalább három hidrolízisérzékeny acetoxi-funkciós csoportot tartalmazó szilíciumvegyületként a találmány szerinti eljárásban a következőket alkalmazhatjuk kedvező eredménnyel: metil-triacetoxi-szilán, eíil-triacetoxi-szilán, n-propil-triacetoxi-szilán, ciklohexil-triacetoxi-szilán, 1,1,1-trimetil- 3,3,3-triacetoxi-disziloxán, dimetil-tetracetoxi-disziloxán. A találmány szerinti eljárás kivitelezésére az alábbi példákat adjuk meg: 1. példa 100 súlyrész 1000 mPa.s viszkozitású a, a)-dimetil-polisziloxán-diol és 40 súlyrész 350 mPa.s viszkozitású, trimetilszilil-végcsoportokat tartalmazó dimetilpolisziloxán keverékéhez folyamatos keverés mellett 0,400 súlyrész trietil-borátot adagolunk. A keverék viszkozitása gyorsan nő, majd 1 óra elteltével fokozatos csökkenés után már nem változik. Ekkor 15 súlyrész Aerosil R 972 felülkezelt kolloid szilícium-dioxidot homogenizálunk benne, végül a levegő nedvességtartalmát távoltartva 6 súlyrész metil-triacetoxi-szilánt keverünk hozzá. Az így készült keverék zárt térben huzamos ideig tárolható, szabad levegőre jutva felületén 10 perc elteltével már porszáraz réteg alakul ki, 24 óra elteltével 8 mm vastagságban térhálósodott. Az anyag bértartalma a ^ — °°340 értéknek megfelelő. 2. összehasonlító példa Az 1. példában leírthoz hasonló módon eljárva 100 súlyrész 1000 mPa.s viszkozitású a, cu-dimetilpolisziloxán-diolhoz 40 súlyrész 350 mPa.s viszkozitású, trimetilszilil-végcsoportokat tartalmazó dimetilpolisziloxánt keverünk. Alkilborát adagolása nélkül 15 súlyrész Aerosil R 972 felületkezelt kolloid szilíciumoxidot homogenizálunk benne, végül zárt keverőben 6 súlyrész metil-triacetoxi-szilánt keverünk hozzá. Ez a keverék ugyancsak tárolható zárt edényben, levegőre jutva gumiszerű anyaggá alakul. Az 1. és a 2. példa szerint készült keveréket teljesen azonosan kezelt, 5 mm vastag és 100 x 100 mm-es méretű üveglapok élek mentén való összeragasztására alkalmazzuk, 5 mm-es fugatávolságot hagyva az élek között, 48 óra eltelte után mindkét fugában rugalmas, gumiszerű anyag van. Az üveglapokat egymásra hajlítva, azaz 180°-os szögben deformálva a fugát vizsgáljuk az anyag tapadóképességét és az anyag tőként való alkalmasságát nézve. A 7—7 azonosan készült minta közül az 1. példa szerinti anyag mindegyike 1 héten át elviseli a 180°-os hajlítást, a hagyományos összetételnek megfelelő 2. példa szerinti keverék mintái közül 4 már az összehajtáskor elválik, a többi három 1 órán belül széthasad. 3. példa 100 súlyrész 500 mPa.s viszkozitású, 25% fenil-csoportot tartalmazó metil-fenil-polisziloxánhoz, amelynek láncvégein etoxi csoportok vannak, 15 súlyrész folyékony poliizobutilént, Indopol H—300 (Amoco Chemicals Corp.) típust keverünk. A keverék nem kompatibilis, rövid idő alatt két fázisra különül el. 2 súlyrész tri-n-butil-borát hozzáadagolása után 10 perces keveréssel stabil szétválás nélkül tárolható viszkózus anyaghoz jutunk, amelyben a arány 51.12 súlyrész Aerosil R 972 és 25 súlyrész kvarcliszt hozzákeverése után zárt térben 0,01 súlyrész dibutil-ón-dilaurátot és 8 súlyrész etil-triacetoxi-szilánt hozzákeverve zárt térben tárolható, szabad levegőn lágy, ragacsos felületű, kitűnően tapadó és szigetelő tulajdonságú anyaggá vulkanizál. 4. példa 100 súlyrész 18000 mPa.s viszkozitású a, a»-dimetilpolisziloxán-diolhoz 50 súlyrész 100 mPa.s viszkozitású trimetilszilil-végcsoportokat tartalmazó dimetilpolisziloxánt keverünk, majd folyamatos keverés mellett 0,17 súlyrész trimetil-borátot, 0,01 súlyrész dibutil-ón-dilaurátot, 20 súlyrész Aerosil R 972 felületkezelt kolloid szilíciumoxidot és 2 súlyrész lángkormot adunk hozzá, utána zárt térben 6,5 súlyrész etil^ I jYj-triacetoxi-szilánt keverünk hozzá. Az anyag —j— értéke 1800. Zárt térben huzamosan tárolható, szabad levegőn 20 mm vastag rétegben is térhálósodó, rugalmas gumiszerű terméket kapunk, amely a 2. példában leírt üveghez való tapadásvizsgálatot kifogástalan mi5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 05 4
