183535. lajstromszámú szabadalom • Vezetéktámasztó szerelvény egyfázisú, nagyáramú gyűjtősínek árnyékoló köpenyében elhelyezett támasztótagokkal
1 183 535 2 A találmány tárgya vezetéktámaszió szerelvény egyfázisú nagyáramú gyűjtősinek árnyékoló köpenyében elhelyezett támasztótagokkal, amey elsősorban generátorok csatlakoztatására alkalmazható, amelyeknél a köpeny-csatlakoztató rendszer tetszőleges lehet. Az 1 306 118 számú francia szabadalmi leírásból ismeretes egy megoldás egyfázisú, nagyáramú gyűjtősinek rögzítésére. Itt a nagyáramú gyűjtő sín rögzítését úgy oldják meg, hogy egy támasztószigetelő csuklósán van a köpennyel összekötve annak függőleges tengelyében és két további ütéselnyelő rugalmas szigetelő van elhelyezve a köpeny vízszintes tengelyében. Ennek a megoldásnak a következő hátrányai vannak: — Kétféle típusú szigetelőt kell ha >ználni, mégpedig egy támasztó és két lökéselnyeló szigetelőt a nagyáramú gyűjtősín mindegyik megtámasztási pontjában. — A szállítás nehézkes annak következtében, hogy a nagyáramú gyűjtősín nincs védve a r emkívánatos függőleges mozgásokkal szemben, aminek következtében megsérülhet a szigetelő, vagy i nagyáramú gyűjtősínt a felhasználási helyre úgy kell szállítani, hogy nincs ráhelyezve a támasztó szigete lökre. — A nagyáramú gyűjtősínnek a hőmi rsékletváltozások által okozott tengelyirányú mozgí sait az egyes szigetelők veszik át, ezért a szigetelőkéi viszonylag nagy mechanikai szilárdságú anyagból kell készíteni. — Mivel mindegyik megtámasztási ponton három szigetelőt alkalmaznak, nagy az anyagköltség és a munkaráfordítás a gyártás, a szerelés é:: a használat folyamán. — Az egyes megtámasztási pontokon alkalmazott három szigetelő miatt megnövekszik íz egyfázisú nagyáramú gyűjtősinek meghibásodásán, ik valószínűsége. — A gyártásnál és a szerelésnél nehézségek lépnek fel abban az esetben, ha a generátorcsatlakozók függőleges elrendezésűek, ami vízerőműveknél gyakran előfordul. Egy további ismert megoldásnál (P—22.5 917 számú lengyel találmány) a vezető a köpenyben szabadon van megtámasztva a rögzítési pontokon két támasztó szigetelővel, amelyek a függőleges tengelytől 60 fokra vannak elhelyezve és így a vezető súlya nagyobb, mint az a függőleges erő, amely rövidzár eseten a vezetőre hat. Bár ez a megoldás fokozza a generáto r csatlakozások megbízhatóságát az általánosan használt nagyáramú gyűjtősín rögzítésekkel szemben, amelyeknél mindegyik rögzítési pontban három vagy négy szigetelőt alkalmaznak, mégis fellépnek a köv< tkező hátrányok : — A nemfolyamatos köpennyel vagy fojtókkal rendelkező egyfázisú gyűjtősineknél nem hasznosítható a megoldás, mert nagyobbak azok a:: erők, amelyek két- vagy háromfázisú rövidzárnál a gyűjtősínre hatnak, mint a gyűjtősín súlya, és ezér: zárlatnál a gyűjtősín elmozdul a helyéről. — A megoldás akkor sem hasznosíthat, amikor a generátorcsatlakozók függőlegesen vannak elrendelve egy hosszabb távolságon, például vízerőműveknél. — A nagyáramú gyűjtősinek a hőmérs ikletváltozások által okozott valamennyi feszültségét és tengelyirányú mozgását az egyes szigetelők veszik fel. — A függőleges tengelytől 60 fokra elhelyezett támasztószigetelők a gyűjtősín súlya miatt statikus törőerőnek vannak kitéve. Célunk a találmánnyal az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése, és egy olyan támasztószerelvény kidolgozása nagyáramú gyűjtősinekhez, amelyben a támasztó szigetelőkön át a nagyáramú gyűjtősinek köpenyéhez rögzített hüvelyt, és kisebb számú támasztószigetelőt alkalmazunk. Ennek következtében anyagmegtakarítást érünk el, és növekszik a megbízhatóság a használat folyamán, továbbá egyidejűleg a megoldás alkalmazható különböző ismén köpenycsatlakoztatási rendszerekhez. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy valósíthatjuk meg, hogy a nagyáramú gyűjtősinek vezetőit az árnyékolóköpenyben úgy rögzítjük, hogy az egyes rögzítési pontokon a támasztószigetelőkkel összekötött hüvelyt alkalmazunk, ami előnyösen egy, a támasztószigetelőkhöz rögzített gyűrű. A vezető a hüvelyben tengelyirányban szabadon elmozdulhat. Ha két támasztószigetelőt alkalmazunk a nagyáramú gyűjtősín minden egyes támasztási pontjában, akkor az az optimális megoldás, hogy az egyik támasztószigetelőt a függőleges tengelyben helyezzük el az árnyékolóköpeny alsó részén, a másik támasztószigetelőt pedig a vízszintes tengelyben helyezzük el. A külső R, T fázisokban előnyös, ha a vízszintes támasztószigetelőket a köpeny külső részében helyezzük el. Ezt a szigetelőt a központi fázisban a tetszőleges oldalon lehet elhelyezni. Nagyteljesítményű generátoroknál, ahol a csúcsáram több száz kiloamper, előnyös egy további harmadik szigetelő alkalmazása a központi fázisban; ezt a szigetelőt szintén a köpeny vízszintes tengelyében helyezzük el. A fenti műszaki intézkedések következtében a találmány alkalmazása során a következő előnyök adódnak: — A gyűrű alakú hüvely alkalmazása gyakorlatilag feleslegessé teszi hogy a gyűjtősín egyes rögzítési pontjaiban kettőnél több támasztószigetelőt alkalmazzunk. — A generátor csatlakozások gyártásánál csökken az anyag és a munkaigény, mert nincs szükség a harmadik szigetelő — általában egy rugalmas lökéscsillapító szigetelő vagy más lökéscsillapító eszköz — rögzítésére, további szerelőfuratra és argon ívhegesztésre. — A hüvely a támasztószigetelőket a mechanikai erőhatásokkal szemben nagy ellenállást tanúsító mechanikai rendszerhez csatlakoztatja. — Azokat a mechanikai erőket, amelyek például dinamikus behatások vagy a gyűjtősín tengelyirányú mozgásai következtében lépnek fel, a hüvelyen át a két (három) szigetelő felveszi. — A nagyáramú gyűjtősín mindig az árnyékolóköpeny központjában helyezkedik el. — Még két szigetelő alkalmazása esetén is a megoldás használható mind a három ismert köpenycsatlakoztatási rendszernél, azaz a nem folyamatos, a fojtókat alkalmazó, és a minden korlátozás nélküli folyamatos rendszernél. Ezenkívül egy szigetelőnek az árnyékolóköpeny al5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
