183514. lajstromszámú szabadalom • Javított minőségű rostos anyagokat tartalmmazó készítmények és eljárás azok előállítására

1 183514 2 A találmány javított minőségű, rostos anyagokat tartalmazó készítményekre és azok előállítására vo­natkozik. A találmány szerinti készítmények szervet­len anyagokkal bevont vagy szervetlen anyagokba be­ágyazott, és ily módon javított minőségű rostos anya­gokat tartalmaznak. Ismert, hogy a rostok és a rostos anyagokból készí­tett termékek nagy része tűz hatására károsodik vagy tönkremegy. A szerves anyagokat tartalmazó, termé­szetes eredetű vagy szintetikus rostok, például a gyap­jú-, gyapot-, viszkóz-, cellulóz-acetát-, poliészter-, poliamid- és lignincellulóz-rostok általában éghető anyagok és igen könnyen gyulladnak. A rostos anya­gok csak csekély mértékben vagy egyáltalán nem ké­pesek megakadályozni a tűz tovaterjedését, és nem lángállóak. Igen sok felhasználási területen, így pél­dául a textil-, bútor- és építőiparban komoly igény van arra, hogy javítsák a rostanyagok (elsősorban a viszonylag olcsó szerves rostanyagok) tűzbiztonsági jellemzőit, például azok tűz- és lángállóságát. A ros­tos anyagok tűzbiztonsági jellemzőinek javítására ed­dig már igen sokféle kezelési módszert javasoltak, amelyek szerint a rostokat tűzbiztos anyaggal vonják be, illetve tűzbiztos anyagba ágyazzák be, vagy a rost­szerkezetbe tűzálló anyagot építenek be. Minden te­kintetben kielégítő megoldást azonban eddig még nem sikerült kidolgozni; így különösen nem sikerült olyan eljárást találni, amellyel az éghető rostanyagok elfo­gadható költséggel megfelelően lángállóvá és tűzbiz­tossá tehetők, ugyanakkor azonban a rostanyagok és az azokból készített termékek megtartják rugalmassá­gukat. A találmány háromdimenziós tömbök formájában kiképezett, rostos anyagokat és rétegszerkezetű ásvá­­nyianyag-lemezkéket tartalmazó készítményekre vo­natkozik. ' A találmány tárgya továbbá eljárás tömbformájú, rostalapú készítmények előállítására. A találmány ér­telmében úgy járunk el, hogy éghető rostanyagokra valamely rétegszerkezetű ásványi anyag lemezkéit visszük fel előnyösen egy közömbös folyékony hordo­zóanyaggal készített szuszpenzió formájában, és a rostanyagokból és a lemezkékből háromdimenziós tömböt képezünk, amely a rostokat és ásványi anyag lemezkéivel bevont és érintkezési pontjaikon az ásvá­nyi anyag lemezkéivel összekapcsolt állapotban tartal­mazza. A találmány szerinti eljárással egyúttal tűzállóvá tesszük a tömböt felépítő, eredeti állapotukban ég­hető rostokat, és javítjuk a tömb tűzbiztonsági jellem­zőit. Rétegszerkezetű ásványi anyagként előnyösen ver­­mikulitot használunk fel. A „vcrmikulit” megjelölé­sen a leírásban és az igénypontsorozatban az ásvány­taniig és kereskedelmileg vermikulitnak nevezett összes rétegszerkezetű ásványi anyagot értjük, köztük a klorit-vermikulitokat is. A „rétegszerkezetű ásványi anyag lemezkéi” megje­lölésen a leírásban és az igénypontsorozatban az ásvá­nyi anyag rétegszerkezetének kémiai megbontása ré­vén kialakított, nagy hossz/magasság arányú, finom lemezkéket vagy részecskéket értjük. A „vermikulit­­lemezkék” megjelölésen például a vermikulit réteg­szerkezetének kémiai megbontásával előállított, 0,5 mikronnál kisebb (rendszerint 0,05 mikronnál, elő­nyösen 0,005 mikronnál kisebb) vastagságú, finom le­mezkéket értjük, amelyek hossz/magasság (vagy szé­­lesség/magasság) aránya legalább 10, előnyösen leg­alább 100, célszerűen legalább 1000 (például 10000). Az egyéb rétegszerkezetű ásványi anyagok rétegszer­kezetének kémiai megbontása révén kapott lemezkék méretei hasonlóak a vermikulit-lemezkék méreteihez. Rétegszerkezetű ásványi anyagként előnyösen ver­­mikulitot használunk fel, azonban egyéb rétegszerke­zetű ásványi anyagokat, például montmorillonitot, kaolinitet, keolinit-tartalmú agyagokat (így kaolino­kat és képlékeny anyagokat), szepiolitot és a réteg­szerkezet kémiai megbontása révén lemezkékké vagy lapszerű részecskékké alakítható egyéb rétegszilikáto­­kat is alkalmazhatunk. A találmány szerinti készítményeket háromdimen­ziós tömbök formájában képezzük ki. A „háromdi­menziós tömb” megjelölésen a másik két dimenzióhoz viszonyítva nem elhanyagolható vastagságú testeket értünk; az egyedi rostokat és a rostokból képezett lap­szerű termékeket kétdimenziós anyagoknak tekint­jük. A rostos anyagokat tartalmazó tömbökben a ros­tok egyedi rostok vagy rostszövedékek formájában, általában véletlenszerű elrendeződésben helyezkednek el; egyes esetekben azonban a rostok bizonyos mér­tékig orientáltak is lehetnek. Megjegyezzük, hogy a rostos anyagokat tartalmazó tömbökben a rostok egybefüggő szerkezetet (például rosthálót vagy rostszövedéket) is alkothatnak, azon­ban különálló szerkezetek, például egyedi rostok, rostcsomók vagy rost-agglomerátumok formájában is jelen lehetnek. Az utóbbi esetekre példaként a foszla­tott fát, a faforgácsot, a faköszörületet és a fűrész­­port, az előbbi esetre pedig példaként a kötélfonatot és a textilipari előfonatokat említjük meg. A rostos anyagra felviendő lemezkék súlyaránya széles határok között változhat; a súlyarányt többek között az elérni kívánt tűz- és hőállóság mértéke, a tűznek kitett és a tűznek ki nem tett tömbök szerkeze­tének egybefüggőségével szemben támasztott követel­mények és hasonló tényezők szabják meg. A rostos anyagra felvitt lemezkék részarányának növelésével általában fokozódik a kész tömb tűzbiztossága, és a tömb magasabb hőmérsékletek (vagy nagyobb hő) ha­tásának képes ellenállni. Azt tapasztaltuk azonban, hogy a rostanyag tűzbiztonságának és magasabb hő­mérsékletekkel szembeni ellenállóképességének jelen­tős javításához elegendő, ha a tömböt alkotó rostokra vagy rostcsomókra igen vékony (például 1 mikronnál vékonyabb) bevonat formájában visszük fel az ásvá­­nyianyag-lemezkéket. Csupán tájékoztatásként kö­zöljük, hogy a tömb a rostok súlyára vonatkoztatva általában 0,05—100 súly%, rendszerint 0,1—20 súlyzó mennyiségben tartalmazza az ásványianyag-le­­mezkéket. Az ásványianyag-lemezkék részaránya ter­mészetesen a megadottaknál lényegesen nagyobb is le­het, így például a tömb a rostok súlyának többszörö­sét kitevő mennyiségben is tartalmazhat ásványi­­anyag-lemezkéket; általában azonban az ásványi­­anyag-lemezkéket a tömb összsúlyára vonatkoztatva legalább 15 súly%, célszerűen körülbelül 20 súly% mennyiségben alkalmazzuk. A rostokra felvitt lemezkék mennyiségétől függően bizonyos mértékben módosulnak azok a károsodá­5 10 15 20 25 3C 35 40 45 53 55 60 55 2

Next

/
Thumbnails
Contents