183513. lajstromszámú szabadalom • Javított minőségű, rostos anyagokat tartalmazó készítmények és eljárás azok előállítására
1 183513 2 kéi kapcsol(nak) össze. Az ilyen többrétegű szerkezetek közül példaként a konyhai tűzhelyeket körülvevő felületekre felszerelhető hőálló lapokat említjük meg. Nyilvánvaló, hogy mindazok a termékek, amelyek rostréteget tartalmaznak, több rostrétegből is kialakíthatók, és a rostrétegek laza rostokból vagy például szövéssel, kötéssel, tűzéssel, nemezeléssel vagy egyéb módon egyesített rostokból egyaránt állhatnak. Nyilvánvaló az is, hogy a rostos anyagokat tartalmazó készítményekben a rostok egybefüggő szerkezetet (például rosthálót vagy rostszövedéket) is alkothatnak, azonban különálló szerkezetek, például egyedi rostok, rostcsomók vagy rost-agglomerátumok formájában is jelen lehetnek. Ezekre a rostszerkezetekre példaként az üveggyapotot és az üvegrost-szalagokat említjük meg. A rostos anyagra felviendő lemezkék súlyaránya széles határok között változhat; a súlyarányt többek között az elérni kívánt tűz- és hőállóság mértéke, a készítmény rugalmasságával szemben támasztott követelmények, a tűznek kitett és a tűznek ki nem tett készítmények szerkezetének egybefüggőségével szemben támasztott követelmények, továbbá az a tény szabja meg, hogy a lemezkéket bevonat vagy külső burkolat formájában visszük-e fel a rostos anyagokra. A rostos anyagra felvitt lemezkék részarányának növelésével általában fokozódik a készítmény tűz- és hőállósága. Azt tapasztaltuk azonban, hogy a rostanyag tűzbiztonságának és magasabb hőmérsékletekkel szembeni ellenállóképességének jelentős javításához elegendő, ha a rostokra igen vékony (például 1 mikronnál vékonyabb) bevonat formájában visszük fel az ásványianyag-lemezkéket. Csupán tájékoztatásként közöljük, hogy a készítmény a rostok súlyára vonatkoztatva általában 0,05—100 súly%, rendszerint 0,1—20 súly% mennyiségben tartalmazza az ásványianyag-lemezkéket. Az ásványianyag-lemezkék részaránya természetesen a megadottaknál lényegesen nagyobb is lehet, így például a készítmény a rostok súlyával azonos vagy annál is nagyobb mennyiségben tartalmazhatja az ásványianyag-lemezkéket (ekkor a készítmény lényegében már rostanyaggal erősített lemezke-rétegnek minősül). Ilyen összetételű készítményeket általában akkor állítunk elő, ha nincs szükség arra, hogy a készítmény rugalmas legyen, illetve ha merev, rugalmatlan szerkezeteket kívánunk kialakítani. Az ilyen szerkezetekben a rostos anyag mennyisége a készítmény összsúlyára vonatkoztatva legalább 15 súly%, előnyösen például 20—50 súly% lehet. A rostokra felvitt lemezkék mennyiségétől függően bizonyos mértékben módosulnak azok a károsodások, amelyek láng vagy a rost olvadáspontjánál magasabb hőmérséklet hatására érik a rostokat. A vékony lemezke-réteggel borított, olvadékony rostok láng vagy magas hőmérséklet hatására megolvaszthatok, míg a lemezke-réteg vastagságának növelésével csökken a rostok olvadékonysága. A találmány szerinti készítményeket a gyakorlatban általában olyan területeken használjuk fel, ahol a készítmény rostanyaga láng vagy magas hőmérséklet hatásának lehet kitéve, amelynek hatására a rostok károsodhatnak, sőt esetenként teljesen meg is olvadhatnak. Azt tapasztaltuk azonban, hogy a találmány szerinti készítmények szigetelő és tűzbiztonsági jellemzői — elsősorban azok tűz- és lángállósága — még ilyen körülmények között sem romlik súlyos mértékben. A vermikulit-lemezkékkel bevont, alacsony olvadáspontú üvegrostok például tűz hatására megnyúlhatnak, sőt meg is olvadhatnak, a meglágyult vagy megolvadt üveg azonban a burkolaton belül marad, és a készítmény lehűlésekor az olvadékból újból kialakul az üvegrost. hmert, hogy vermikulit-lemezkéket tartalmazó szuszpenziókból vékony lapok és papírszerű termékek alakíthatók ki, amelyek előnyösen használhatók fel éghető szerves habanyagok bevonására tűzvédelem céljából. Ilyen termékeket ismertet többek között a 2007153 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás. Azt tapasztaltuk azonban, hogy ezek a lapok és papírszerű termékek tűz hatásának kitéve összepöndörödhetnek és összetöredezhetnek, így nem gátolják megfelelő inéi tékben a lángok tovaterjedését, és nem biztosítanak megfelelő tűzvédelmet az azokkal beburkolt éghető anyagok számára. Ezzel ellentétben meglepő módot azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti, rostos anyagokat tartalmazó készítmények láng hatására még akkor sem pöndörödnek össze vagy repedeznek meg, ha rendkívül vékony bevonat formájában tartalmazzák a lemezkéket. A találmány szerinti, rostos anyagokat tartalmazó készítmények tehát a kizárólag ásványianyag-lemezkékből kialakított készítményekénél jobb tűzvédő hatással rendelkeznek. A rostos anyagokat tartalmazó készítményeket a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő ros'os szubsztrátumra valamely rétegszerkezetű ásványi anyag lemezkéit visszük fel. A lemezkéket rendszerint hordozófolyadékkal képezett szuszpenzió formájában visszük fel a rostokra; hordozófolyadékként például szerves folyadékokat, vizet vagy egyéb vizes közegeket alkalmazhatunk. A rostos anyagokat tartalmazó készítmények előállításához a rétegszerkezetű ásványi anyagok szerkezetének kémiai megbontásakor képződő szuszpenziókat közvetlenül is felhasználhatjuk; kívánt esetben azonban úgy is eljárhatunk, hogy a szabadon folyó száraz por (például a OOC9.311A számú közzétett Európa-szabadalmi bejelentésben ismertetett por) alakjában rendelkezésre álló lemezkéket megfelelő hordozófolyadékban szuszpei dáljuk, és így visszük fel a rostos szubsztrátumra. A szuszpenzió szilárdanyag-tartalma (azaz a lemezkék koncentrációja) nem döntő jelentőségű tényező, és széles határok között változhat. A találmány szerinti eljárásban a lemezkék bármilyen stabil szuszpenzióját felhasználhatjuk. A szuszpenziók rendszerint legföljebb 40 súly% szilárd anyagot tartalmazhatnak; abban az esetben azonban, lia igen vékony bevonatot kívánunk kialakítani, néhány % (például 2 súlyVo) szilárd anyagot tartalmazó szuszpenziókat is felhasználhatunk. A szuszpenziók szilárdanyag-tartalma a legtöbb esetben előnyösen 10—20 súly'T’o lehet; tömbalakú készítmények előállításához azonban esetenként ennél nagyobb (például 50 súly%-ig terjedő) szilárdanyag-tartalmú szuszpenziókat célszerű felhasználni! ík. Miután a rétegszerkezetü ásványi anyag lemezkéinek szuszpenzióját felvittük a rostos szubsztrátumra, a hordozófolyadékot (rendszerint elpárologtatóssal) eltávolítjuk. Ekkor a lemezkék a rostos szubsztrátumra rakódnak le, és azon célszerűen egybefüggő ré5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 65 3
