183481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magnézium és cementklinker vagy kalcium és cementklinker metallo termikus előállítására

1 183481 2 A találmány tárgya javított eljárás magnézium és cementklinker vagy kalcium és cementklinker metal­­lotermikus előállítására. Mint ismeretes, a magnéziumot és a kalciumot álta­lában e fémek sóinak olvadék alakjában való elektro­­lizálásával állítják elő. A sókat — rendszerint a kloridokat — mintegy 700—900 °C-on elektrolizálják. Az eljárás hátránya, hogy nagy tisztaságú és tökéletesen vízmentes kiindu­lási anyagokat igényel, amelyek azonban csak bonyo­lult és hosszadalmas eljárással, nagy munka- és ener­giabefektetéssel állíthatók elő. Régóta kísérleteznek az iparban azzal, hogy a kal­cium és a magnézium előállításához a természetben nagy mennyiségben előforduló ásványokat, nevezete­sen a magnézium előállítására a dolomitot (CaCOj ■ MgC03), a kalcium előállítására pedig a mészkövet (CaC03) használják fel (lásd például az 1 563 391 vagy 1 580 990 számú francia szabadalmi le­írást), A dolomitot és a mészkövet kalcinálják, és az így kapott kalcinált dolomitot (CaO • MgO), ill. ége­tett meszel (CaO) metallotermikus úton redukálják. Ha a redukcióhoz szilíciumot használnak, akkor a kalcinált dolomit az alábbi reakcióegyenlet szerint alakul át magnéziummá: 2(CaO • MgO) + Si - 2CaO • Si02 + 2Mg míg az égetett mész az alábbi reakcióegyenlet szerint alakul át kalciummá: 4CaO + Si - 2CaO • Si02 + 2Ca Ha a metallotermikus redukciót alumíniummal végzik, akkor a kalcinált dolomit az alábbi reakció­egyenlet szerint alakul át magnéziummá: 3 (CaO • MgO) + 2A1 - 3CaO • A1A + 3Mg míg az égetett mész az alábbi reakcióegyenlet szerint alakul át kalciummá: 6CaO + 2A1 - 3 CaHO • AfA + 3Ca Ez az eljárás mind a mai napig nem vált versenyké­pessé a fent ismertetett elektrolitikus eljáráshoz ké­pest, mert alkalmazása során a kívánt termék mellett igen nagy mennyiségű hasznosíthatatlan salak képző­dik melléktermékként. Egy tonna magnézium sziliko­­termikus előállítása során 3,6 tonna 2CaO • SA összetételű salak, 1 tonna magnézium aluininotermi­­kus előállítása során pedig 3,72 tonna 3CaO • A1A összetételű salak képződik az elméleti számítások sze­rint. A kalcium előállítása során 1 tonna főtermék mellett 2,14 tonna 2Ca0-Si02, ill. 2,24 tonna 3CaO • AliOj összetételű salak képződik. A találmány célja, hogy kiküszöbölje a magnézium és a kalcium szilikotermikus, ill. aluminotermikus előállítási eljárásának hátrányait és olyan eljárást biz­tosítson e fémek metallotermikus úton való előállítá­sára, amely egyszerűen kivitelezhető és gazdaságosan alkalmazható az iparban. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a magnézium kalcinált dolomitból való előállítása során, ill. a kal­cium égetett mészből való előállítása során e fémek mellett melléktermékként jól értékesíthető cement­­klinkert kapunk, ha a redukciót a kiindulási anyagra számítva megfelelő mennyiségben alkalmazott olyan ötvözettel végezzük, amely összesen 50—100 súlyzó mennyiségben szilíciumot és alumíniumot tartalmaz Si : Al = 1:1 és Si : Al “=*4:1 közötti súlyarányban. Az ilyen redukálószerből 100—200 súlyrészt használunk 600—800 súlyrész kalcinált dolomitra, illetve ''00—1000 súlyrész égetett mészre számítva. Magné­zium előállítása esetén a találmány egyik változata szerint a kalcinált dolomithoz, annak 600—800 súly­résznyi mennyiségéhez 200 súlyrészig terjedő mennyi­ségű égetett meszet adunk, és ezt a keveréket redukál­juk az előbb említett mennyiségű redukálószerrel. A találmány alapja tehát az a felismerés, hogy a szi­likotermikus, illetve aluminotermikus eljárás során képződő salak helyett cementet kapunk mellékter­mékként, ha a szilíciumot és alumíniumot a fenti súly­arányban együttesen tartalmazó ötvözetet mint redu­kálószert használjuk, és a redukálószer és a kiindulási anyagok arányát a fenti határok között választjuk meg. Amint a fenti arányszámokból kitűnik, a kiin­dulási anyag és a redukálószer keverékében viszony­lag nagy mennyiségű kalciumoxid van. Mint fent em­lítettük, magnézium előállítása esetén még előnyös is, ha a kalcinált dolomithoz kalciumoxidot adunk a re­dukció előtt. Mindez ellentétben áll az eddigi törekvé­sekkel, ahol a kalciumoxid arányát a salak mennyisé­gének csökkentése érdekében igyekeztek minél kisebb értéken tartani. A találmány szerinti eljáús szem­pontjából viszont éppen az az előnyös, hogy a kiindu­lási keverék aránylag sok kalciumoxidot tartalmaz, mert így biztosíthatjuk, hogy salak helyett cementet kapunk melléktermékként. A találmány egy további változata szerint oly mó­don járunk el, hogy kalciumot is tartalmazó redu­kálószert használunk. Ez is ellentétben áll az eddigi törekvésekkel. A kalcium szerepének jelentőségét könnyen belátjuk az alábbi reakcióegyenlet alapján: 5 (CaO ■ MgO) + Ca + 2Si - 2(3CaO • SA) + 5Mg amelyből látható, hogy a kalcinált dolomit redukció­jában a kalcium is részt vesz mint redukálószer. Az égetett mész feldolgozásánál a kalcium természetesen nem reagál redukálószerként, egyszerűen kihozatal­­növelő anyag. Mint említettük, redukálószerként szilíciumot és alumíniumot a fenti súlyarányban tartalmazó ötvöze­teket alkalmazunk, és a redukálószer teljes szilícium- és aluminiumtartalma 50—100%. Használhatunk re­dukálószerként olyan ötvözeteket is, amelyek a szilí­cium és az alumínium mellett kalciumot és/vagy vasat is tartalmaznak. Mint előbb említettük, előnyösek az olyan redukálószerek, amelyek kalciumot tartalmaz­nak. Ezek kalciumtartalma 30 súly%-ig terjedhet. Az ilyen redukálószerek kalciumtartalma általában 1—30 súly%. A gyakorlatban használt redukálószerek álta­lában vasat is tartalmazó ötvözetek vagy ezek keveré­kei. A redukálószer vastartalma így 25 súly%-ig ter­jedhet. A redukálószer általában 0,1—25 súly% vasat tartalmaz. Redukálószerként az alábbi ötvözetek: fer­­roszilícium, kalciumszilícium, szilikoalumínimn, szili­­koalumíniumkalcium és ferroszilikoalummiumkal­­cium előzetesen elkészített olyan elegyeit használjuk, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents