183479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 6,7-dietoxi-1-(4-etoxi-3-hidroxi-benzil)-3,4-dihidro izokinolin előállítására

1 183 475 2 Találmányunk tárgya eljárás az új, (I) képletű, 6,7- -dietoxi-1 -(4-etoxi-3-hidrox.i-benzil)~ 3,4- -dihidroizokinolin és annak fiziológiailag elfogadható sói előállítására. Az (I) képletü vegyület és sói értékes fiziológiai hatásokkal, mindenekelőtt keringés­­farmakológiai hatásokkal rendelkeznek. Találmányunk szerint úgy járunk el, hogy valamely (VI) általános képletű vegyületet — mely képletben R1 jelentése hidrogenolitikusan lehasítható csoport, elő­nyösen benzíl-csoport, R jelentése 1—6 szénatomos alkil-csoport — hidrolizálunk, a kapott (V) általános képletű vegyületet — mely képletben R1 jelentése a fent megadott — katalizátor jelenlétében (I V) képletű aminnai vagy sójával reagáltatunk, majd a kapott (III) általános képletű — mely képletben R1 jelentése a fent megadott — savamidot gyűrűzárással (II) általá­nos képletű vegyületté vagy sójává — ahol R.1 jelenté­se a fent megadott — alakítjuk, majd a (II) általános képletű vegyületet vagy sóját hidrogenolízissel az (I) képletü vegyületté alakítjuk és kívánt eseiben az (I) képletű vegyületet valamely fiziológiailag elfogadható sójává alakítjuk vagy sójából felszabadítjuk. A (VI) általános képletű — ahol R és R! jelentése az előbbiekben megadott — vegyületeket előnyösen va­lamely alkálifémhidroxiddal hidrolizáljuk, majd ás­ványi savval savanyítva a reakcióelegyet, nyerjük az (V) általános képletű — mely képletben az R‘ jelentése a fent megadott — vegyületeket melyeket előnyösen a szilárd állapotban kivált termék szűrésével különíthe­tünk el. A (IV) és az (V) általános képletű vegyületeket elő­nyösen oldószerben, például benzolban, toluolban vagy xilolban reagáltatjuk protont szolgáltató katali­zátor jelenlétében. Protont szolgáltató katalizátor­ként ásványi savakat, szulfonsavakat vagy kationcse­rélő műgyantákat alkalmazhatunk elsősorban. A reakciót előnyösen az oldószer forráshőmérsékletén végezzük és a reakció folyamán keletkezett vizet azeo­­trópdesztillációval távolít)uk el a reakcióeíegybői. A reakció lezajlása után a lehűlő oldószerből a (III) álta­lános képletű savamidok kiválnak és szűréssel eltávo­­líthatók. A (III) általános képletű — mely képletben R1 jelentése a fent megadott — savamidokat konden­zálószer, előnyösen foszforil-klorid, foszfor-penta­­klorid, tionil-klorid vagy polifoszforsav vagy ezek ele­­gyének jelenlétében oldószeres közegben vagy oldó­szermentes közegben ciklizáljuk. Oldószerként pél­dául aromás szénhidrogéneket, vagy acetonitrilt al­kalmazhatunk. A ciklizálást széles hőmérséklettarto­mányban végezhetjük. A gyűrűzárással kapott (II) ál­talános képletű vegyületeket — ahol R1 jelentése a fent megadott — hidrogenolízisnek vetjük alá. A hid­­rogenolízist előnyösen katalitikus hidrogénezésse! valósíthatjuk meg, de valamely savat is alkalmazha­tunk a hidrogenolízis megvalósításához. A (II) általá­nos képletű vegyületek katalitikus hidrogénezését elő­nyösen oldószerben, például alacsony szénatomszámú alifás alkoholban heterogén katalízissel, például Raney-nikkel, platina vagy csontszenes palládium je­enlétében végezzük. A katalitikus hidrogénezést at­moszférikus vagy annál nagyobb nyomáson, széles hőmérséklettartományban valósíthatjuk meg. Az (I) képletű vegyületet a reakcióeíegybői önma­gában ismert módszerekkel elkülönítjük. Az I képletű Vegyületet alkalmasan alacsony szénatomszámú alko­holokból való kristályosítással tisztítjuk, de jól alkal­mazható például a metanol/éter elegy vagy az etilace­­tát is oldószerként. Az új (I) képletű vegyület vala­mely fiziológiailag elviselhető sóját aromás és alifás mono- és dikarbonsavakkal, hidroxi-savakkal, alkil­­szulfonsavakkal, aril-szulfonsavakkal, aminosavak­­kal vagy ásványi savakkal képezzük önmagában is­mert módszerekkel, majd kívánt esetben a sójából az (I) képletü vegyületet ismét felszabadítjuk. A (VI) általános képletű kiindulási vegyületek elő­állítása az irodalomból ismeretes (J. Hét. Chem. 7, 339—343 (1970)). Az (1) képletű vegyülethez szerkezetileg közelálló ó,7-dietoxi-l-(3-etoxi-4-hidroxi-benzil)-3,4-di­­hidroizokinolin, amely a találmányunk tárgyát képe­ző eljárással szintén előállítható, ismeretes az iroda­lomból (European Journal of Drug Metabolism and Pharmacokinetics 5 (2), 69—74 (1980)). Az (I) általános képletű vegyület értékes fiziológiai hatásai közül keringés-farmakológiai hatásai igen elő­nyösek. Az (I) képletű vegyület keringés-farma­kológiai aktivitását számos módszerrel vizsgáltuk. Az antianginás hatást CFY törzsű patkányokon az elekt­­ro-kardiogramon vasopressinnel kiváltott T-hullám emelkedés gátlásának mérésével (Arch. Int. Pharma­­codyn. 160 147 (1966)) vizsgáltuk. A haemodinamikai és egyéb keringés-farmakoio­­giai hatásokat kutyákon mértük. Az antiarrhytmiás hatást macskákon Szekeres, Méhes és Papp módsze­rével (Brit. J. Pharmacol. 17, 167 (1961)) vizsgáltuk. A vizsgálati eredményeket az 1. és 2. táblázatban fog­laljuk össze. Az (I) képletű vegyület jelentős antianginás, vala­mint pitvari és kamrás antiarrhytmiás aktivitással ren­delkezik, és a haemodinamikai paramétereket is na­gyon előnyösen befolyásolja, ezért az (I) képletű ve­gyület elsősorban szív-érrendszeri megbetegedések gyógyításában alkalmazható. Az (I) képletű vegyületet, mint hatóanyagot gyó­gyászati alkalmazásnál iners, nemtoxikus szilárd vagy folyékony hígító- vagy hordozó anyagot tartalmazó készítményekben alkalmazhatjuk. A készítményeket szilárd (például tabletta, kapszu­la, drazsé) vagy folyékony (például oldat, szuszpen­zió, emulzió) alakban alkalmazhatjuk. A gyógyászati készítmények hatóanyagíartalma 0,001—95% között változhat. A napi hatóanyagdózis széles határok között változhat és a beteg állapotának súlyosságától, korától, testsúlyától, valamint a ható­anyag kikészítési formájától és aktivitásától függ. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertet­jük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlá­toznánk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 2

Next

/
Thumbnails
Contents