183419. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fémszalagok folyamatos öntésére
1 183 419 2 megnevezést, valamint az elülső és hátulsó megjelölést mindig a 16 öntőfelületre vonatkoztatva használjuk. A 20 felső tömb és a 30 alsó tömb egymáshoz függőleges irányban csatlakoztatva, azaz vízszintes síkokban illeszkedve alkotja a 10 öntőedényt. Az egyértelműség kedvéért megjegyezzük, hogy a függőlegesen történő csatlakoztatáson a jelen leírás keretében azt értjük, hogy a 10 öntőedényt alkotó tömböket határoló alsó és felső lapok normálisai mindig merőlegesek az öntődob tengelyére, ha az öntést hengeres felületre folytatjuk. Ha a 16 öntő felület sík, ezek a normálisok erre a síkra merőlegesek. Ez a helyzet például, amikor öntőszalagot vagy sík lapokat használunk. Ha történetesen az öntőfelületet öntőszalag hajlított szakaszán képezzük ki, a megoldás lényegében az öntődob alkalmazásával egyenértékű ilyen szempontból. A fenti feltételek általában gyakorlatilag azt jelentik, hogy a 10 öntőedényt alkotó tömbök egymáshoz illesztése lényegében a nehézségi erő irányában történik. Ezen túlmenően a gyakorlatban többnyire a tömbök alsó, illetve felső lapjainak normálisai lényegében merőlegesek a 14 öntőnyílás hossztengelyére is és ennek megfelelően a 40 lapok hossztengelyére is (abban az esetben, ha ilyen 40 lapokat alkalmazunk a berendezésben), továbbá rendszerint merőlegesek az öntött szalag keresztirányára is. A rajzokon ilyen jellemző eseteket mutatunk be. Mindazonáltal megjegyezzük, hogy a 10 öntőedény a 16 öntőfelülethez képest elvileg tetszőlegesen helyezhető el, ezért a fenti definíciókat viszonylag szélesen kell értelmezni. A 17. ábrán látható például olyan megoldás, ahol a tömbök egymáshoz történő csatlakozásának iránya nem egyezik meg a nehézségi erő irányával. A különböző tömböket úgy kell összeilleszteni, hogy közöttük a fémolvadék ne tudjon kijutni a 12 üregből. Természetesen, ahol az illeszkedő felületek a 14 öntőnyílást alkotják, (például a 2. ábrán) a fémolvadék értelemszerűen átömlik a különböző tömbök között. Ez azonban természetesen nem vonatkozik a többi illeszkedési felületre. A 20 felső tömb és a 30 alsó tömb között tetszőleges számú 22, 24 és 26 közbülső tömb lehet elhelyezve. A 20 felső, 30 alsó és 22, 24, 26 közbülső tömbök függőleges irányban történő összeillesztése úgy történik, hogy a fémolvadék akadálytalanul áramoljon keresztül a 12 üregen a 14 öntőnyíláshoz és onnan a 16 öntőfelületre. A 16. ábrán látható, hogy az egyes 20, 22, 30 tömbök nem feltétlenül kell azonos méretűek legyenek, sőt még illeszkedésük sem kell tökéletes legyen ahhoz, hogy a fenti feltétel teljesüljön. Ugyancsak nem alapfeltétel, hogy a 10 öntőedény szögletes körvonallal rendelkezzék, ahogyan az a rajzokon látható. Tartalmazhat a 10 öntőedény a feltüntetett tömbök mellett például további szigetelő vagy egyéb célokra használt tömböket is. A találmány szerinti berendezésben a 10 öntőedény célszerűen olyan anyagból készül, amely jól ellenáll a forró fémolvadék hatásának. Ilyen célra általában hőálló formadarabokat alkalmaznak, amelyek például rostosított kaolinból vagy hasonló anyagból készülnek. Alkalmazható e célra például grafit, alumíniumgrafit, agyaggrafit, hőálló anyag, kvarc, bómitrid, szilíciumnitrid, szilíciumkarbid, bórkarbid, alumíniumoxid, cirkonoxid, stabilizált cirkonszilikát, szilíciumoxid, magnéziumoxid, krómmagnezit vagy ezek tetszőleges keveréke. A gyakorlat azt mutatta, hogy a 10 öntőedény készítésére igen alkalmasak 38 mm vastagságú Kaolwool nevű szálas anyagból készített tömbök. Természetesen ennél vékonyabb vagy vastagabb tömbök is alkalmazhatók, attól függően, hogy milyen szalag öntéséről van szó. A 38 mm vastag tömböket lényegében azért alkalmaztuk, mert :ezek kereskedelmi forgalomban hozzáférhetők voltak. Ezen túlmenően az ilyen rostosított kaolintömbök azért használhatók jól, mert viszonylag olcsók és könnyen megmunkálhatok a kívánt formára. Természetesen az előbb felsorolt anyagok közül bármelyik hasonlóképpen alkalmazható cs az. alakítás történhet nem csupán forgácsolással, hanem öntéssel is. Megjegyezzük, hogy alkalmazhatók még a felsoroltakon kívül is anyagok, amelyek adott esetben éppolyan jók lehetnek, mint a példaként felsoroltak. Ezeket az anyagokat is tetszés szerint lehet önteni vagy alakítani a kívánt formára. A találmány szerinti 10 öntőedény 12 öntőürege célszerűen 32 bevezető járattal van ellátva. A 32 bevezető járat keresztülhalad a 10 öntőedény rétegein és a 30 alsó tömbben kialakított 34 teknővel van összekapcsolva. A 32 bevezető járat nyílása célszerűen a 10 öntőedény felső lapján van, amint az az 1., 3. és 4. ábrákon látható. Természetesen a nyílás lehet egyebütt is elhelyezve. Az ábrákon az is látható, hogy a 32 bevezető járat nyílása célszerűen enyhén legömbölyített, hogy a fémolvadék beáramlását megkönnyítse. A 34 teknő és a 14 öntőnyílás a találmány szerinti megoldás fontos részei. A 34 teknőt általában a 10 öntőedény alján, a 30 alsó tömbben alakítjuk ki. így a 34 teknő lényegében a 30 alsó tömb faragott 38 fenékrésze és a következő 24 közbülső tömb 36 alsó lapja között van kialakítva. Elképzelhető persze egyéb megoldás is: a 4. ábrán például olyan kialakítás látható, ahol a 34 teknőt egy 26 közbülső tömbben alakítottuk ki, aholis a 38 fenék egy részét a' 30 alsó tömb, másik részét a 26 közbülső tömb alkotja. A 34 teknőt fölülről ez esetben is a 24 közbülső tömb 36 alsó lapja határolja. Jóllehet nem előírás, mégis célszerű a 34 teknő 38 fenekét a 14 öntőnyüás szintje alatt elhelyezni. A 14. ábrán például ettől eltérő kialakítás látható. Célszerű azonban ebben az esetben is a 38 fenék legalább egy részét úgy kialakítani, hogy az a 14 öntőnyílás szintje alatt legalább 3 mm-re legyen. Ugyancsak célszerű a 34 teknő 38 fenekét úgy kialakítani, hogy az a 14 öntőnyílás felé a vízszintessel legalább 30°-os szöget bezáróan közeledjék (lásd 9. ábra). Ezt a feltételt azért előnyös betartani, mert 20°-nál kisebb meredekség alkalmazása esetén a 14 öntőnyílás felé áramló fémolvadék hajlamos lefagyni, ami az öntési folyamatot veszélyezteti. A 14 öntőnyílás, amelyen át a fémolvadékot a 16 öntőfelületre juttatjuk, általában egyenletes w szélességű. Ez a méret a 14 öntőnyílás teljes hosszában egyenletes kell legyen és célszerűen legalább 0,25,legfeljebb 3 mm. Általában előnyös, ha a 14 öntőnyílás szélessége nem haladja meg a 2 mm-t. Igen előnyös mérettartománynak bizonyult a 0,5—1,5 mm, még jobb a 0,7—1,3 mm-es tartomány. A 14 öntőnyílás többféle módon alakítható ki a találmány szerint. Az egyik célszerű megoldásnál, amelyet az 1. és 2. ábrán láthatunk, a 14 öntőnyílás a 30 alsó tömb és a vele szomszédos 20 felső tömb 36 alsó lapja között van kialakítva. A 14 öntőnyílást a 30 alsó vagy a 20 felső tömbben levő kivágás alkotja. Természetesen a 14 öntőnyílás egyéb módon is kialakítható, például úgy,hogy az mindkét szomszédos tömb kivágásából áll össze. Mindazonáltal, függetlenül a kialakítástól, a 14 öntőnyílás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
