183407. lajstromszámú szabadalom • Fúróegység hátrametszéssel ellátott furatok készítésére
1 183 407 2 A találmány fúróegység hátrametszéssel ellátott furatok készítésére fúrószárral és azzal összekötött fúrólapkával, amely a homlokvágó élen kívül a fúrószáron sugár irányban túlnyúló oldalvágó élekkel rendelkezik, továbbá a fúrószáron rögzíthető ütközőhüvellyel, amely hüvely a fúrószárra fűzött ütközőlap vályújába billenőcsapágyként támaszkodik. Az ilyen fúróegység egyszerű módon lehetővé teszi hátrametszéssel rendelkező furatok előállítását, mégpedig azáltal, hogy a fúrót a kívánt mélység elérése után elbillentve, mintegy keverő mozgást végzünk. Az ütközőlap veszi fel a fúráskor, illetve a billentőmozgáskor a fúrásirányban kifejtett nyomást. Különböző mélységű furatok előállításánál ismerten alkalmaznak ütközőhüvelyt a fúrószáron, amelyet különböző helyzetekben lehet rögzíteni. A rögzítést általában az ütközőhüvely falába csavart rögzítőcsavar segítségével végzik. Az ütközőhüvelynek ilyen rögzítése azonban csak viszonylag puhább anyagban történő fúrás esetén kielégítő, mivel itt a furat készítésekor nincs szükség ütőhatás kifejtésére. Hátrametszéssel ellátott furatok, például betonban történő előállításánál ütvefúrókra vagy fúrókalapácsokra van szükség. Az ütközőhüvelynek csavarral történő rögzítése ebben az esetben azonban nem kielégítő, a csavar az ütőhatás következtében kilazul, illetve a csavar lény íródik. A találmány feladata az ütközőhüvelynek a fúrószáron történő olyan rögzítése, amely ütvefúrógép esetén az ütőhatást is kibírja és nem következik be az ütközőhüvely oldódása. A találmány szerint a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a fúrószárnak a fúrótokmányba nyúló része ütközőt alkotó módon erősebb átmérővel van kialakítva és erre az ütközőre van az ütközőhüvely a fúrólyukkal ellentétes végén támasztva. Ezen kialakítás révén a szorítóerő, illetve ütőhatás az ütközőhüvelyről közvetlenül a fúrószáron lévő ütközőre, továbbá a fúrótokmányra és így az ütvefúrógépre adódik át. Az ütközőhüvely így nem tud elmozdulni és így a beállított fúrólyuk mélysége is tartósan biztosítva van. A különböző fúrólyuk mélység a különböző hosszúságú ütközőhüvelyek alkalmazásával állítható be. A találmány egy további előnyös kivitele szerint a fúrószár ütközője vállként van kialakítva és a váll előtt menetes szakasz van, míg az ütközőhelynek ezzel a menetes szakasszal megegyező belső menete van. A találmány további kiegészítése szerint az ütköző kónuszként lehet kialakítva és az ütközőhüvelynek a fúrólyukkal ellentétes vége megfelelő ellenkónusszal rendelkezik. Ezen kialakítás révén a rászorítóerő illetve az ütőhatás nagyobb felületen oszlik el és kisebb a kopás. A kónuszos kapcsolat révén a hüvely rögzítése is biztosítva van. Végül annak biztosítására, hogy az ütközőhüvelyt a fúrólapkán keresztül fel lehessen a szárra húzni, az ütközőhüvely belsejében hosszanti bevágások vannak. Erre a kialakításra akkor van szükség, ha a fúrószárnak a tokmányba nyúló vége azonos átmérőjű mint a fúrólapka oldalvágó éleinek átmérője. Ebben az esetben az ütközőhüvely belső átmérője kisebb, mint a fúrólapka mérete. A találmányt részletesen kiviteli példák kapcsán a rajzok alapján ismertetjük. Az 1. ábra a fúróegységet szemlélteti felhelyezett ütközőhüvellyel és ütközőlappal. A 2. ábra az I-I vonal mentén vett metszet. A 3. ábra az 1. ábra szerinti II—II vonal mentén vett metszet. A4, ábra a találmány szerinti fúróegységet szemlélteti, amikor ütközőként kónuszt alkalmazunk. A fúróegység 1 fúrószárból és azzal összekötött 2 fúrólapkából áll. A fúrólapkának a 3 homlokvágó éleken kívül sugár irányban a fúrószáron túlnyúló 4, 5 oldalvágó elei vannak. A fúrólisztnek a kivezetésére a fúrószáron csavarvonal alakban futó 6 hornyok vannak. A furatmélységet meghatározó távolságban az 1 fúrószáron 7 ütközőhüvely van elrendezve, amely a fúrószáruak a felvas tágított és a fúrótokmányba helyezendő la része által alkotott 8 vállra ütközik. A 7 ütközőhüvelynek az 1 fúrószáron történő rögzítésére a 8 váll előtt 9 menetes szakasz van kiképezve, amelyre a 7 ütközőhüvely megfelelő belső menetével felcsavarozható. A 11 hátrametszés kialakításához szükséges bilentőmozgás lehetővétetelére a 7 ütközőhüvely 12 domború homlokoldallal rendelkezik, amely a 14 fal felületére felfekvő 15 ütközőlap 13 vályújába támaszkodik. Ezáltal egy billenőcsapágy jön létre, amely lehetővé teszi, hogy az 1 fúrószárat a fúrás alatt kibillentsük, és hogy a megfelelő fúrómozgatás révén a 16 furat 11 hátrametszését kialakítsuk. A 15 ütközőlap járulékosan házzal van ellátva, amely a fúróliszt felfogására szolgál, különösen födémek alulról történő fúrása esetén. Az ütközőlapnak a vezetésére és tartására az ütközőlapnak hüvely alakú és a 16 furatba kapaszkodó 18 központosító toldata van. Annak biztosítására, hogy a 15 ütközőlapot, valamint a 7 ütközőhüvelyt át lehessen húzni a 2 fúrólapkán a 7 ütközőhüvelynek a 10 belsőmenet tartományában, valamint a fúrólyukba kapaszkodó 18 központosító toldat tartományában hosszanti 19,20 bevágások vannak, amelyek mérete a 2 fúrólapkához van igazítva (lásd. 2., 3. ábra). Annak megkönnyítésére, hogy a 2 fúrólapkákat elhasználódás után könnyen ki lehessen cserélni, valamint, hogy a fúróegységet különböző fúrótokmányba lehessen befogni a fúrószárnak a fúrótokmányba nyúló la része 23 menettel lehet ellátva, amelybe a 2 fúrólapkákat hordozó 1 fúrószár becsavarozható. A 4. ábra azt a fúrószáron elrendezett 21 kónuszt szemlélteti, amelyre a 7 ütközőhüvely 22 belső kónuszával felfekszik. Szabadalmi igénypontok 1. Fúróegység hátrametszéssel ellátott furatok készítésére fúrószárral és azzal összekötött fúrólapkával, amely a homlokvágóélen kívül a fúrószáron sugár irányban túlnyúló oldal vágóélekkel rendelkezik, továbbá a fúrószáron rögzíthető ütközőhüvellyel, amely hüvely a fúrószárra fűzött ütközőlap vályújába billenőcsapágyként támaszkodik, azzal jellemezve, hogy a fúrószárnak (1) a fúrótokmányba nyúló része (la) ütközőt alkotó módon erősebb átmérővel van kialakítva, és erre van az ütközőhüvely (7) a fúrólyukkal ellentétes végén támasztva. 2. Az 1. igénypont szerinti fúróegység kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fúrószár (1) ütközője vállként (8) van kialakítva és a váll (8) előtt menetes szakasz (9) van kialakítva és az ütközőhüvelynek (7) ezzel a menetes szakasszal megegyező belső menete (10) van. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
