183369. lajstromszámú szabadalom • Légszárítű sűrített levegővel működő berendezésekhez
1 183 369 2 A találmány légszárítóra vonatkozik kompresszorral feltölthető, készenléti légtartállyal rendelkező sűrített levegővel működő berendezéshez, különösen járművek sűrített levegővel üzemelő fékberendezéseihez. A légszárító házán van a kompresszorral összekötendő bemeneti csatlakozó és a készenléti légtartállyal összekötendő kimeneti csatlakozó. A házban a szárítandó sűrített levegővel átáramoltatható légszűrő, a regenerálható szárítóanyaggal töltött szárítóbetét és a kimeneti csatlakozó elé iktatott, a feléje irányuló áramlási irányba nyíló, fúvókával áthidalt visszacsapó szelep, valamint egy nyomásellenőrzővel vezérelhető víztelenítő szerkezet van szorosan beépítve. E mellett a kompresszor részére a nyomásmentesítő szerkezetet is vezérlő nyomásellenőőrző a készenléti légtartálybeli nyomással működtethető és a-felső nyomáshatár elérésekor a nyomásmentesítő szerkezetet, valamint a víztelenítő szerkezetet a kompresszor levegő szállítását megszakító és a kondenzációt kifúvató üzemi helyzetbe kapcsolja, az alsó nyomáshatár alá jutáskor pedig a kompresszor levegő szállítását szabaddá tevő és a kondenzáció kifúvatását megszakító nyugalmi helyzetbe állítja. Az üzemi helyzetben a sűrített levegő a készenléti légtartályból egy fúvókán, ezzel egyben a regenerálandó szárító anyagon és a víztelenítő szerkezeten keresztül a külső légtérbe áramlik ki. Ilyen jellegű légszárítót ismertetett a DE — OS 1 947 550 számú NSZK-beli közrebocsátási irat. Ez esetben a légszárító háza a sűrített levegővel alulról felfelé átáramoltatható, rugóerővel felfelé nyomott szárítóbetétet tartalmaz, amelyhez az áramlás irányában légszűrő csatlakozik. Egy erre ráillesztett felső házrészben van az a fúvókával áthidalt visszacsapó szelep, amelytől a készenléti légtartályhoz vezet egy vezeték. A házra oldalt ráillesztett szelep-házrészben van a kompresszor nyomócsatlakozójával csővezetéken keresztül összekötött bemeneti légtér, amelyből légvezető csatorna vezet a rugóterhelésű visszacsapó szelepen keresztül a házba. Ezen kívül a bemeneti légtér a szárítóbetét, a légszűrő és a visszacsapószelep megkerülésével összeköthető a készenléti légtartállyal egy csővezetéken és a házon levő részben kialakított túláram szelepen keresztül. A különállóan elhelyezett, a készenléti légtartály nyomásával terhelt szabályozó, illetve nyomásellenőrző közelebbről nem ismertetett módon vezérli a kompresszor nyomásmentesítő szerkezetét, valamint a szelepház vezérlővezetékébe vezetett segédnyomás segítségével a víztelenítő szerkezetet. A víztelenítő szerkezethez tartozik a ház legalacsonyabb pontjáról kiinduló és a szelepházhoz vezető csővezeték, amely a szelepházban a visszacsapó szeleppel azonos tengelyben elhelyezett szelep segítségével választható el a külső légtérrel állandóan egy fúvókán keresztül kapcsolatban álló tértől. A készenléti légtartályban a határnyomás elérésekor a szabályzóval vezérelt segédnyomás a szelepházban levő kapcsolódugattyúra hat, ami a szelepet megnyitja és a visszacsapó szelepet e mellett zárva tartja. Ekkor a sűrített levegő a készenléti légtartályból a visszacsapó szelepet áthidaló fúvókán, a légszűrőn, valamint a szárítóbetéten keresztül a ház fenekéhez áramolhat és innen tovább a szelepházhoz a csővezetéken keresztül, át a nyitott szelepen, a fúvókán keresztül pedig a külső légtérbe. Ez alatt az áramlási folyamat alatt a sűrített levegő regenerálja a szárító anyagot és a ház fenekén az esetleg összegyűlt kondenzátumot elszállítja a csővezetéken, a szelepházon, valamint a fúvókán keresztül a külső légtérbe. Hátrányos ilyenkor az, hogy ez az áramlási folyamat fennmarad addig, amíg a készenléti légtartályban a nyomás az alsó határérték alá esik. Ekkor a szabályzó visszakapcsol, a szelepházban a szelep a rugóerő hatására elzáródik, a visszacsapó szelep szabaddá válik, a kompresszor nyomásmentesítő szerkezete pedig nyugalmi helyzetébe kerül, úgyhogy a kompresszor ismét sűrített levegőt szállít a légszárítón keresztül a készenléti légtartályhoz. Ekkor az hátrányos, hogy az az időköz, amely alatt a készenléti légtartályban a nyomás az alsó nyomáshatár alá csökken, nagyon ingadozhat a készenléti légtartályhoz csatlakoztatott levegőfelhasználók különböző levegőigényétől függően, ilymódon pedig nagyon különböző regenerálási idők és ezeknek megfelelően nagyon különböző regeneráló légmennyiség adódik a szárító anyag részére. Mivel biztonsági okokból kedvezőtlen körülmények esetén is, tehát csak nagyon rövid regenerálási időnél is, a szárító anyag kielégítő regenerálásának meg kell történnie, átlagosan a regeneráláshoz szükségtelenül nagy légmennyiség felhasználás adódik és ezzel az egész légellátó rendszernek szükségtelenül terhelt, energiapazarló sűrített levegő felhasználása van. Ezen kívül az ismert légszárítónak a sűrített levegő ellátó rendszerbe való beépítése számos vezeték összeköttetést igényel és ennek következtében a légszárító felszerelése és karbantartása bonyolult és drága. Végezetül az ismert légszárítóknál még az is nehézséget jelent, hogy a szárítóbetét után van kapcsolva a légszűrő, tehát a szárító anyag teljesen védetlen a kompresszorból a sűrített levegővel érkező tisztátalanságokkal, például olajjal szemben. A DE-OS 26 23 869 számú NSZK-beli közrebocsátási 1 at olyan szárító anyagot tartalmazó tartállyal ismertet meg, amelynél a sűrített levegő áramlási irányára vonatkoztatva a légszűrő a szárító anyag elé van beiktatva. Ekkor a ház a sűrített levegő áramlási irányában nyíló visszacsapó szelepekkel három, egymással összekötött kamrára van felosztva, amelyek közül az első tartalmazza a szárító anyagot, a második, az elsővel állandóan egy fúvókán keresztül összekötött kamrában a regeneráló levegő van, a harmadik kamra pedig a készenléti légtartályt képviseli. Ennél a légszárítónál ilymódon a második kamrában mindig egy meghatározott levegőmennyiség áll rendelkezésre a szárító anyag regenerálásához; azonban ennél a megoldásnál az hátrányos, ha a második kamra tekintélyes térfogatot igényel, tehát a légszárítót csak nehezen lehet a járművön elhelyezni. Ezen kívül ismert olyan légszárító berendezés is, amely eltérően a bevezetőben említett jellemzőktől és az előzőkben leírt légszárítótól, két légszárító betéttel rendelkezik, amelyek közül váltakozva az egyik a légszárításra szolgál, a másik pedig regenerálódik. A DE—OS 2 326 823 számú NSZK-beli közrebocsátási iratból ilyen jellegű, osztott felépítésű légszárító berendezés ismert, amelynél a nyomásellenőrzőt tartalmazó, pneumatikus késleltető, illetve kapcsoló berendezés van a sűrített levegőt szárító, illetve a regenerálandó szárítóbetét váltakozó felcserélésére. A „Fluid” című folyóirat 1979 decemberi száma olyan további, két szárítóbetétet tartalmazó légszárítót ismertet, amelynél a két szárítóbetét, egy elektromos, külső időkapcsolóval vezérelhető mágnesszelep, a két szárítóbetét váltakozó átkapcsolására szolgáló, a mágnesszeleppel pneumatikusan vezérelhető kapcsolószelepe, a készenléti légtartályból bevezetett 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
