183346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 3,4,5-trihidroxi-piperidin-származékok előállítására

1 183 346 2 anyaggal együtt. A hordozóanyag lehet egy vagy több szilárd, félszilárd vagy folyékony hígítószer, töltőanyag és/vagy nem-toxikus inert, gyógyászati szempontból elfo­gadható segédanyag. A fentieknek megfelelő gyógyászati készítmények előnyösen adagolási egységekből, azaz fizi- 5 kailag különálló, meghatározott inhibitormennyiséget tartalmazó egységekből állnak, amely a kívánt gátlóhatás eléréséhez szükséges dózis törtrészének vagy többszörö­sének felel meg. Az adagolási egység tartalmazhat 1,2, 3, 4 vagy több egységnyi adagot vagy ennek 1/2, 1/3 vagy 10 1 /4 részét. Az egységnyi adag előnyösen olyan mennyi­ségű hatóanyagot tartalmaz, amellyel egy vagy több ada­golási egységnek az előre meghatározott adagolásával a kívánt gátlóhatás elérhető és amelyből naponta a fő- és mellékétkezések során egész, fél, harmad vagy negyed 15 napi adagnak megfelelő mennyiséget adagolunk. Más gyógyszerek szintén adagolhatok. Bár az adago­lást és az adagolás módját a kebelt beteg korától, súlyától, állapotától, valamint a betegség súlyosságától függően minden esetben a szakember véleményének megfelelően 20 gondosan meg kell határozni, az adagolás általában 11X104 SIE/kg testsúly naponta. Bizonyos esetekben kielégítő gyógyhatást érünk el ennél kisebb adaggal, más esetekben ennél nagyobb adag szükséges. Az orális adagolás történhet szilárd vagy folyékony 25 adagolási egységek formájában, mint például porok, tab­letták, drazsék, kapszulák, granulátumok, szuszpenziók, oldatok formájában. A porokat úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő méretre aprított hatóanyagot összekeverjük a szintén megfelelő 30 méretre aprított gyógyászati hordozóanyaggal. Bár álta­lában ilyen célra az étkezési szénhidrátokat, mint a ke­ményítőt, laktózt, szacharózt vagy glukózt alkalmazzák és ezek itt is alkalmazhatók, megfelelőbb, ha nem-meta­­bolizálható szénhidrátokat, mint például valamilyen cél- 35 lulózszármazékot alkalmazunk. A hordozóanyagokkal együtt édesítőszerek, ízesítő adalékok, konzerválószerek, diszpergálószerek és színező anyagok is alkalmazhatók. A kapszulák készítésénél a fentiek szerint előállított 40 porkeveréket zselatinkapszulákba töltjük. A porkeveré­ket a kapszulákba történő töltés előtt síkosítóanyagok­­kal, mint például kovasavgéllel, talkummal, magnézium­­sztearáttal. kalcium-sztearáttal vagy szilárd polietilén­­glikollal keverhetjük össze. A keverékhez adhatunk vala- 45 milyen dezintegrátort vagy oldásközvetítőt, mint például agar-agart, kalcium-karbonátot vagy nátrium-karbonátot, hogy a kapszula bevételénél javítsuk az inhibitor hozzá­férhetőségét. A tabletták előállításánál például durva- vagy finom- 50 szemcséjű porkeveréket készítünk és ezt síkosítóanyaggal vagy dezintegráló szerrel keverjük össze. A porkeverék készítésénél a megfelelő módon aprított anyagokat össze­keverjük és a keverékhez hozzáadjuk a fentiekben meg­adott hígítószereket vagy hordozóanyagokat. Adott eset- 55 ben kötőanyagot, például karboxi-metil-cellulózt, alginá­­tot. zselatint vagy polivinil-pirrolidont, oldásközvetítőt, mint például paraffint, reszorpció-gyorsítót, mint pél­dául valamilyen kvaterner sót és/vagy adszorpciósszert, mint például bentonitot, kaolint vagy dikalcium-foszfá- 60 tot is adagolunk. A porkeveréket granulálhatjuk valami­lyen kötőanyaggal, mint például sziruppal, keményítő­pasztával, akácmézzel vagy cellulóz- vagy polimer-olda­tokkal együtt. A kapott anyagot ezután durva szitán sajtoljuk át. Ezzel analóg módon a porkeveréket tablettá- 65 zógépen is átvezethetjük és a kapott egyenlőtlen formájú darabokat szemcseméretre aprítjuk. Annak elkerülésére, hogy a szemcsék ne maradjanak a tablettázóberendezés nyílásaiban, síkosítószert, mint például sztearinsavat, sztearátsót, talkumot vagy ásványi olajat adagolhatunk. A síkosítóanyagokat is tartalmazó keveréket ezután tab­lettákká sajtoljuk. A hatóanyagokat összekeverhetjük szabadon folyó inert hordozóanyagokkal is és a granulá­lási, illetve az aprítási lépés elhagyásával tablettázhatjuk. A kapott terméket átlátszó vagy opak védőbevonattal, például sellak-, cukor- vagy polimerbevonattal polírozott viaszbevonattal láthatjuk el. A bevonatokba színezőanya­got is bekeverhetünk, hogy a különböző adagolási egysé­geket egymástól megkülönböztessük. Az orálisan alkalmazott ' oldatokat, szirupokat és elixíreket olyan adagolási egységek formájában készítjük, hogy meghatározott mennyiségű készítmény meghatáro­zott mennyiségű hatóanyagot tartalmaz. A szirupokat úgy készítjük, hogy a hatóanyagot a megfelelő ízesítő­anyagokat tartalmazó vizes oldatban oldjuk. Az elixíre­ket nem-toxikus, alkoholos hordozóanyagok alkalmazá­sával készítjük. A szuszpenziókat a hatóanyagnak valami­lyen nem-toxikus hordozóanyagban történő diszpergálá­­sával készítjük. Alkalmazhatók oldásközvetítők és emul­­geálószerek, mint például etoxilezett izosztearilalkoho­­lok és polioxietilén-szorbitészterek, konzerválószerek, ízjavító adalékok, mint például borsmentaolaj vagy szacharin is. Készíthetünk olyan adagolási formákat is, amelyek a hat'' yagot szabályozottan adják le, ezt úgy érhetjük el, he t hatóanyagot valamilyen polimerbe vagy viaszba visszü., be. A fenti gyógyszerkészítményeken kívül a hatóanyago­kat tartalmazó élelmiszerek, például cukor, kenyér, bur­gonyáskészítmények, gyümölcslé, sör, csokoládé és egyéb édességek, konzervek, mint lekvár, is előállíthatok, melynek során ezekhez a termékekhez legalább egy talál­mány szerinti inhibitor gyógyászati szempontból hatá­sos mennyiségét adagoljuk. A találmány szerinti hatóanyagok alkalmazásával elő­állított élelmiszerek alkalmasak mind a már anyagcsere­­zavarban szenvedő betegek diétájára, mind egészséges embereknél az anyagcserezavar megelőzésére. A találmány szerinti inhibitorok alkalmasak továbbá állatoknál zsír/sovány hús aránynak a sovány hús javára történő megváltoztatására. Ez különösen jelentős a me­zőgazdasági haszonállatok, például sertések felnevelése és tartása során, de egyéb haszon- vagy díszállatoknál is. Az inhibitorok alkalmazásával racionalizálható továbbá az állatok táplálkozása időben, mennyiségben és minő­ségben is. Mivel az inhibitorok bizonyos gátlást fejte­nek ki az emésztésre, meghosszabbodik a tápanyagoknak az emésztési traktusban való tartózkodása és így kis ráfordítással ad libitum-takarmányozás valósítható meg. A találmány szerinti inhibitorok alkalmazásával ezen kívül sok esetben nagymennyiségű értékes fehérje-takar­mány takarítható meg. A hatóanyagok tehát gyakorlatilag az állattakarmá­nyozás területén alkalmazhatók, mint a zsír-részarányt csökkentő, valamint takarmány-fehérjét megtakarító szerek. A hatóanyagok hatásossága a legtágabb értelemben véve független az állatok fajtájától és nemétől. Különö.­­sen értékesek a hatóanyagok olyan állatfajtáknál, ame­3

Next

/
Thumbnails
Contents