183346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 3,4,5-trihidroxi-piperidin-származékok előállítására
1 183 346 2 anyaggal együtt. A hordozóanyag lehet egy vagy több szilárd, félszilárd vagy folyékony hígítószer, töltőanyag és/vagy nem-toxikus inert, gyógyászati szempontból elfogadható segédanyag. A fentieknek megfelelő gyógyászati készítmények előnyösen adagolási egységekből, azaz fizi- 5 kailag különálló, meghatározott inhibitormennyiséget tartalmazó egységekből állnak, amely a kívánt gátlóhatás eléréséhez szükséges dózis törtrészének vagy többszörösének felel meg. Az adagolási egység tartalmazhat 1,2, 3, 4 vagy több egységnyi adagot vagy ennek 1/2, 1/3 vagy 10 1 /4 részét. Az egységnyi adag előnyösen olyan mennyiségű hatóanyagot tartalmaz, amellyel egy vagy több adagolási egységnek az előre meghatározott adagolásával a kívánt gátlóhatás elérhető és amelyből naponta a fő- és mellékétkezések során egész, fél, harmad vagy negyed 15 napi adagnak megfelelő mennyiséget adagolunk. Más gyógyszerek szintén adagolhatok. Bár az adagolást és az adagolás módját a kebelt beteg korától, súlyától, állapotától, valamint a betegség súlyosságától függően minden esetben a szakember véleményének megfelelően 20 gondosan meg kell határozni, az adagolás általában 11X104 SIE/kg testsúly naponta. Bizonyos esetekben kielégítő gyógyhatást érünk el ennél kisebb adaggal, más esetekben ennél nagyobb adag szükséges. Az orális adagolás történhet szilárd vagy folyékony 25 adagolási egységek formájában, mint például porok, tabletták, drazsék, kapszulák, granulátumok, szuszpenziók, oldatok formájában. A porokat úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő méretre aprított hatóanyagot összekeverjük a szintén megfelelő 30 méretre aprított gyógyászati hordozóanyaggal. Bár általában ilyen célra az étkezési szénhidrátokat, mint a keményítőt, laktózt, szacharózt vagy glukózt alkalmazzák és ezek itt is alkalmazhatók, megfelelőbb, ha nem-metabolizálható szénhidrátokat, mint például valamilyen cél- 35 lulózszármazékot alkalmazunk. A hordozóanyagokkal együtt édesítőszerek, ízesítő adalékok, konzerválószerek, diszpergálószerek és színező anyagok is alkalmazhatók. A kapszulák készítésénél a fentiek szerint előállított 40 porkeveréket zselatinkapszulákba töltjük. A porkeveréket a kapszulákba történő töltés előtt síkosítóanyagokkal, mint például kovasavgéllel, talkummal, magnéziumsztearáttal. kalcium-sztearáttal vagy szilárd polietilénglikollal keverhetjük össze. A keverékhez adhatunk vala- 45 milyen dezintegrátort vagy oldásközvetítőt, mint például agar-agart, kalcium-karbonátot vagy nátrium-karbonátot, hogy a kapszula bevételénél javítsuk az inhibitor hozzáférhetőségét. A tabletták előállításánál például durva- vagy finom- 50 szemcséjű porkeveréket készítünk és ezt síkosítóanyaggal vagy dezintegráló szerrel keverjük össze. A porkeverék készítésénél a megfelelő módon aprított anyagokat összekeverjük és a keverékhez hozzáadjuk a fentiekben megadott hígítószereket vagy hordozóanyagokat. Adott eset- 55 ben kötőanyagot, például karboxi-metil-cellulózt, alginátot. zselatint vagy polivinil-pirrolidont, oldásközvetítőt, mint például paraffint, reszorpció-gyorsítót, mint például valamilyen kvaterner sót és/vagy adszorpciósszert, mint például bentonitot, kaolint vagy dikalcium-foszfá- 60 tot is adagolunk. A porkeveréket granulálhatjuk valamilyen kötőanyaggal, mint például sziruppal, keményítőpasztával, akácmézzel vagy cellulóz- vagy polimer-oldatokkal együtt. A kapott anyagot ezután durva szitán sajtoljuk át. Ezzel analóg módon a porkeveréket tablettá- 65 zógépen is átvezethetjük és a kapott egyenlőtlen formájú darabokat szemcseméretre aprítjuk. Annak elkerülésére, hogy a szemcsék ne maradjanak a tablettázóberendezés nyílásaiban, síkosítószert, mint például sztearinsavat, sztearátsót, talkumot vagy ásványi olajat adagolhatunk. A síkosítóanyagokat is tartalmazó keveréket ezután tablettákká sajtoljuk. A hatóanyagokat összekeverhetjük szabadon folyó inert hordozóanyagokkal is és a granulálási, illetve az aprítási lépés elhagyásával tablettázhatjuk. A kapott terméket átlátszó vagy opak védőbevonattal, például sellak-, cukor- vagy polimerbevonattal polírozott viaszbevonattal láthatjuk el. A bevonatokba színezőanyagot is bekeverhetünk, hogy a különböző adagolási egységeket egymástól megkülönböztessük. Az orálisan alkalmazott ' oldatokat, szirupokat és elixíreket olyan adagolási egységek formájában készítjük, hogy meghatározott mennyiségű készítmény meghatározott mennyiségű hatóanyagot tartalmaz. A szirupokat úgy készítjük, hogy a hatóanyagot a megfelelő ízesítőanyagokat tartalmazó vizes oldatban oldjuk. Az elixíreket nem-toxikus, alkoholos hordozóanyagok alkalmazásával készítjük. A szuszpenziókat a hatóanyagnak valamilyen nem-toxikus hordozóanyagban történő diszpergálásával készítjük. Alkalmazhatók oldásközvetítők és emulgeálószerek, mint például etoxilezett izosztearilalkoholok és polioxietilén-szorbitészterek, konzerválószerek, ízjavító adalékok, mint például borsmentaolaj vagy szacharin is. Készíthetünk olyan adagolási formákat is, amelyek a hat'' yagot szabályozottan adják le, ezt úgy érhetjük el, he t hatóanyagot valamilyen polimerbe vagy viaszba visszü., be. A fenti gyógyszerkészítményeken kívül a hatóanyagokat tartalmazó élelmiszerek, például cukor, kenyér, burgonyáskészítmények, gyümölcslé, sör, csokoládé és egyéb édességek, konzervek, mint lekvár, is előállíthatok, melynek során ezekhez a termékekhez legalább egy találmány szerinti inhibitor gyógyászati szempontból hatásos mennyiségét adagoljuk. A találmány szerinti hatóanyagok alkalmazásával előállított élelmiszerek alkalmasak mind a már anyagcserezavarban szenvedő betegek diétájára, mind egészséges embereknél az anyagcserezavar megelőzésére. A találmány szerinti inhibitorok alkalmasak továbbá állatoknál zsír/sovány hús aránynak a sovány hús javára történő megváltoztatására. Ez különösen jelentős a mezőgazdasági haszonállatok, például sertések felnevelése és tartása során, de egyéb haszon- vagy díszállatoknál is. Az inhibitorok alkalmazásával racionalizálható továbbá az állatok táplálkozása időben, mennyiségben és minőségben is. Mivel az inhibitorok bizonyos gátlást fejtenek ki az emésztésre, meghosszabbodik a tápanyagoknak az emésztési traktusban való tartózkodása és így kis ráfordítással ad libitum-takarmányozás valósítható meg. A találmány szerinti inhibitorok alkalmazásával ezen kívül sok esetben nagymennyiségű értékes fehérje-takarmány takarítható meg. A hatóanyagok tehát gyakorlatilag az állattakarmányozás területén alkalmazhatók, mint a zsír-részarányt csökkentő, valamint takarmány-fehérjét megtakarító szerek. A hatóanyagok hatásossága a legtágabb értelemben véve független az állatok fajtájától és nemétől. Különö.sen értékesek a hatóanyagok olyan állatfajtáknál, ame3
