183323. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 17,18-dehidro-aporin-kaminol-3',4',5'-trimetoxi-benzoát és származékok előállítására
1 183 323 2 A találmány tárgya eljárás az (I) képletűúj 17,18-dehidro-apovinkaminol-3’,4’,5’-trimetoxi-benzoát és savaddíciós sói előállítására. Az előállítás a (IVa) képletű 17,18-dehidro-vinkaminból, vagy (IVb) képletű epimerjéből a 17,18-dehidro-14-epivinkaminból, vagy a (IVa) és (IVb) képletű vegyületek keverékéből történhet. A kiindulási (IVa) és (IVb) képletű vegyületek ismertek. Az első hipotézist, hogy az aspidosperma alkaloidok képesek vinkamin-alkaloidokká alakulni, Wenkert közölte [J. Am. Chem. Soc. 57(7), 1580 (1965)] és a vinkadifformin ->■ vinkamon -»■ vinkamin átalakulást vette példának. A feltevést Kutney és munkatársai igazolták [J. Am. Chem. Soc. 95(1), 255 (1971)], és a hipotézist a tabersomin -> 17,18-dehidro-vinkamin átalakulásra kiterjesztették. Ez utóbbi átalakításnak szintetikusan megvalósítható módját a 818 144 sz. belga szabadalmi leírás ismerteti. Ismert továbbá a (III) képletű vegyület előállítása a (IVa) és (IVb) képletű vegyülete(k) dehidratálásával [J. Bruneton és munkatársai: Phytochem 12, 1475— 1480(1973)]. Azt találtuk, hogy az ismert (III) képletű vegyületet az észtercsoportra nézve szelektív redukáló szerrel, előnyösen egy komplex fémhidriddel redukáljuk és a kapott (II) képletű vegyületet 3,4,5-trimetoxi-benzoesawal vagy annak acilezésre képes származékával reagáltatjuk és a kapott (I) képletű terméket kívánt esetben savaddíciós sóvá alakítjuk. A kapott új vegyület és savaddíciós sói a foszfodiészteráz enzim aktivitását gátolják, és elsősorban kóros sejtproliferációval járó bőrbetegségek gyógyítására, illetve a betegségek kiújulásának megelőzésére használhatók. Az epidermis kóros proliferációjával járó megbetegedések viszonylag gyakoriak és a lakosság néhány százalékát érintik. Ezek között a betegségek között jó- és rosszindulatúak egyaránt előfordulnak, így például psoriasis atopias dermatitis, primer kontakt dermatitis, allergiás kontakt dermatitis, baso- és spinocellularis carcinoma, ichthyosis, premalignus hyperkeratosis, fény indukálta keratosis, acne és seborrhoeas dermatitis. Bizonyos kórformák csak emberen, mások emberen és állaton egyaránt előfordulhatnak. Minthogy a kóros sejt-proliferációval járó bőrbetegségek egy része, így például a psoriasis állatokon nem fordul elő, a vegyületek psoriasis elleni hatását állatkísérletekkel csak indirekt módon lehet valószínűsíteni. Voorhees és munkatársa [Arch. Derm. 104 359—365 (1971)] megállapította, hogy a kóros sejt-proliferációt a ciklusos-adonozin-monofoszfát (c—AMP) szintjének csökkenése kíséri. Mint ismeretes a c—AMP adenilcikláz hatására keletkezik és foszfodiészteráz hatására bomlik el. Voorhees eredményesen befolyásolta a psoriasisos folyamatot olyan szerekkel, melyek az adenilcikláz működését stimulálják (például norepinephrin), vagy amelyek a foszfodiészteráz működését gátolják (például papave rin). Modell-kísérleteink megtervezésénél abból a feltevésből indultunk ki, hogy Voorhees megállapítása fordítva is igaz: ha egy vegyület esetében bizonyítható, hogy gátolja a foszfodiészteráz működését, akkor ez a körülmény indirekt módon valószínűsíti, hogy a vegyület psoriasis vagy más kóros sejt-proliferációval járó bőrbetegségek gyógyítására alkalmas. A feltevés utólag igazolódott: amely vegyületeknél in-vitro foszfodiészteráz-gátló hatást találtunk, azok a klinikai kísérletben is beváltak psoriasis kezelésére. A modell-kísérleteket állati testszövetekből (patkányagy, marhaagy, marhaszív) izolált foszfodiészteráz segítségével végezzük. Az enzim-izolálás J. Schröder és H. V. Richenberg módszerével [Biochem. Biophys. Acta 302, 50 (1973)] történt, majd az izolált foszfodiészterázt J. G. Hardman és E. W. Sutherland módszerével tisztítottuk [J. Biol. Chem. 240 3704 (1965)], s végül a tisztított enzim aktivitását G. Pöch rádióizotópos módszerével triciált c—AMP fölöslege (0,1 mmól c—AMP szubsztrát, melyből a 3H—c—AMP 2,59 K Bq) jelenlétében inkubációs rendszerben először a gátlószer nélkül, majd a 17,18-dehidro-apovinkaminol-3\4’,5’-trimetoxi-benzoát,. mint gátlószer jelenlétében 20 perc inkubálási idő után megmértük [N. S. Arch. Pharmacol. 268 272 (1971)]. A vizsgált vegyületből 1 mmólos sósavas-vizes törzsoldatot készítettünk, s a törzsoldat segítségével az inkubált enzim-preparátumhoz különböző mennyiségeket adtunk úgy, hogy az inkubált mintában a vegyület koncentrációja 5 X 1CT6, 1 X 1CT5 és 5 X KE5 mól/liternek feleljen meg. Analóg módon adtuk az enzimpreparátumhoz a referenciaanyag (papaverin) oldatát is. A kontroll (gátlószer nélküli enzim-oldat) aktivitását 100%-nak vettük, és a 17,18-dehidro-apovinkaminol- 3’,4’,5’-trimetoxi-benzoátot, valamint papaverint tartalmazó oldatok aktivitását a kontroll százalékában fejeztük ki. A patkányagyból preparált enzimen mért eredmények a következők: Vizsgált vegyület (enzim-inhibitor) A vizsgált vegyület 5 X 1(T‘ 1 x ÍCT* 5 X HT5 mól/liter koncentrációjú oldata hatása az enzim aktivitásra a kontroll %-ában 17,18-dehidro-apovinkaminol- 3’,4’,5’-trimetoxi-benzoát.HCl 84,7 40,7 38,6 Papaver in.HC1 91,2 89,7 60,5 Analóg módon mértük a marhaagy, marhaszív preparátumból nyert enzimen is az eredményeket. Az eredmények felhasználásával grafikonon ábrázoltuk az enzim aktivitását a qmólban kifejezett enzim-inhibitor koncentráció logaritmusa függvényében, és a görbéről leolvastuk azt az enziminhibitor koncentrációt, mely 50%-kal csökkenti az enzimaktivitást (I50)- A kapott eredményeket az alábbi táblázat mutatja: Vizsgált vegyület fi mólban kifejezett Iso értékek marha- marha- patkányagyból szívből agyból kipreparált foszfodiészteráz enzimen 17,18-dehidro-apovinkaminol-3’,4’,5’-trimetoxibenzoát.HCl 15 3 10 Papaverin.HCl 90 50 70 A táblázatból látható, hogy új vegyületünk marhaagyból izolált enzimen 6-szor, marhaszívből izolált enzimen 18-szor és patkányagyból izolált enzimen 7-szer 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
