183242. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízszintes összetevőjű erőhatást hordozó általános mérnöki létesítmények elcsúszását gátló ellenállás növelésére
183 242 A jelen találmány tárgya eljárás általános tárnoki létesítmények csúszása! gátló ellenállás növeléséi Ilyen elcsúszások a támasztó erő vagy igénybevétel köve ‘ceztében léphetnek fel, különösen akkor, ha a támaszt, erőhatásnak vízszintes összetevője van. A találmány kiterjed az említeti eljárással előáll' ott alapozásokra is. A hivatkozott vízszintes erőösszetevők pl. akkor lépnek fel, ha a létesítmény egymással szt.nbeni két oldalára különböző víznyomás hat és a létesítmény zsilip, ill. duzzasztógát feladatát látja el Hasonlóképpen vízszintes erőösszetevők keletkezésével kell akkor is számolni, ha talajszintre épített valamely létesítményre a földrétegek gyakorolnak nyomást. Az előbb hivatkozott mindkét esetben annak veszélye áll fenn, hogy az általános mérnöki létesítmény a támasztó talaj mentén elcsúszik. Ez a veszély kevésbé lép fel, ha a talaj sziklás, vagy jó minőségű alluvium, amelynek a belsúrlódási szöge megfelelő, de más a helyzet a többé vagy kevésbé agyagos, illetve iszapos talaj esetén. A jelen találmány tárgyát képező és alapozások megerősítését egy vagy több védőfallal biztosító eh árás általánosan alkalmazható. Természetesen egymástól eltérő kiviteli változatok valósíthatók meg a megerősítésre szoruló alapozásokat magukban foglaló, vízszintes erőhatásokkal szemben a támasztó létesítmények típusa szerint. A találmány szerinti megoldást a 2 190 129 lajstromszámú francia szabadalmi leírásnak megfelelő különleges alapozással kapcsolatban Ismertetjük. E francia szabadalom szerint a vízbe olyan alaplapot merítünk, amely a talajba süllyesztett szádpallók két páihuzamos védőfalára támaszkodik. Ezután az alaplap alatt, a talaj, ezen alaplap (szádpalló) és a két védőfal közötti teret betonnal öntjük ki. így olyan betontömböt létesítünk, amely a duzzasztógát fenekét vagy alapzatát alkotja. A szádpallós védőfalak egyike a duzzasztógaT mellső felületére merőlegesen helyezkedik el, ezzel szemben a másik védőfal a hátsó felület mentén van. Az így kialakított alapozások ellenállása részben a talajhoz rögzített két párhuzamos védőfal ellenállásától függ. Ezen két védőfal síkjára merőleges .erőhatásoknak van kitéve és ennek következtében alakváltozást szenvedhet. A találmány tárgyát képező eljárásra jellemző, hogy az alaplap vízbesüllyesztése előtt a már említett két párhuzamos, az alámosás elleni védőfal közé a talajba meghatározott számú további védőfalakat, szabatosabban közfalakat verünk, amelyek a két első falra megközelítőleg merőlegesek. Ez utóbbi közfalakat különleges vízszintes alaplapok alkalmazásával az előbbi két védőfallal célszerűen összekötjük. A közfalak vízszintes felső felülete kissé alacsonyabb a vízszintes alaplapok gerendázatának alsó síkjánál. E közfalak talajba verése előtt a medret esetleg még ki kell kotorni, a később behelyezendő közfalak vízszintes felső felületénél alacsonyabban ahhoz, hogy a beverés után a közfalak felső része szabadon kiálljon. A beton kiöntés után tehát a közfalak ezen felső része a betontömbbe ágyazódik. Ennek következtében a védő-, illetve közfalak közötti vízszintes alaplapok ezen falak síkjára ható vízszintes erő hatására egymáshoz képest nem csúszhatnak el. A tökéletes csúszásgátlás ilyen rendszerében, amelyben az alaplapokat egymással még külön záróelemekkel is összekötjük, az alapozás olyan monolitikus, egy tömbből álló, elcsúszásnak ellenálló és deformálódási kizáró egységet alkot, amelyet csak egy darabként., együttesen lehet elmozdítani. így a védőfalak és a zsilipfenék gerendázatát beágyazó betontömb szilárdan kapcsolódnak egybe. Ezen összekötést csak a betontömb nagyobb felrepesztésével lehetne megszakítani. Annak következtében továbbá, hogy a válaszfalakat csak a síkjukban ható várható erőknél jóval nagyobb erővel lehet a talajhoz képest elmozdítani, a zsiiipfenék betontömbje a talajban teljesen szilárdan ágyazódik. A jelen találmány szerint készített alapozás szádpallók két egymással párhuzamosan és a talajban rögzített védőfalából, ezekre támaszkodó alaplapból és a két párhuzamos védőfal, illetve az alaplap között a talajszintig terjedő teret betonnal kitöltő tömbből tevődik össze, továbbá az alapozásnál a felső a betontömbbe ágyazott közfalakból. A találmány egyéb előnyeit és meghatározóit a következőkben részletesebben ismertetjük, mégpedig a következő példakénti, de a találmány körét nem korlátozó ábrák kapcsán. Az 1. ábra keresztmetszetben a betontömb képzése előtt vázlatosan tünteti fel a találmány szerinti alaplapot, amely a vízszintes alapozás két egymással párhuzamos válaszfalára támaszkodik. A 2. ábra az 1. ábra II—II vonala szerinti metszet. A 3. ábra az 1. ábrához hasonlóan metszetben mutatja be a találmány szerinti alaplapot, de a már kiöntött betontömbbel. A 4. ábra keresztmetszetben és vázlatosan tünteti fel a találmány gyakorlati alkalmazását, valamely mozgatható zsilip-alapozásnál. A mozgatható zsilipszerkezet fenekének vagy valamely általános mérnöki létesítmény alapzatának tengervagy folyóvízben süllyesztésénél először ki kell kotorni a megfelelő medret, majd az 1 talajba eölöp-beveréssel 2 szádpallók sorozatát úgy rögzítjük, hogy a szádpallókon egymással párhuzamos két 3 és 4 védőfal jöjjön létre, amelyek a víz F folyás-irányára megközelítőleg merőlegesek (lásd az 1. ábrát). A 3 védőfalak a víz F folyás-iránj'ához képest a 4 védőfalak előtt párhuzamosan helyezkednek el. A 3 és 4 védőfalak 2 szádpallói a 2. ábrán láthatóan a 2a, 2b záróelemekke! kapcsolódnak egymáshoz. A párhuzamos 3 és 4 védőfalak 5 alaplapot támasztanak, amelynek 5a, 5b hosszpereme a talajba 6 és 7 peremrésszel van iehajtva. Mielőtt ezen 5 alaplapot a 3 és 4 védőfalra helyezzük, az 1 talajba a két párhuzamos 3 és 4 védőfal közé 8 szádpallók sorozatát verjük be oly módon, hogy a 3 és 4 védőfalra merőlegesen 9, 10 közfalak illeszkedjenek. A 8 szádpallók 8a, 8b záróelemekkel csatlakoznak egymáshoz, amíg a 9, 10 közfalak 9a, 9b, 10a, 10b végei célszerűen a két párhuzamos 3 és 4 védőfalhoz kapcsolódnak. A különböző falak függőleges, csatornaszerű 20 vájatainak nyílásai egymással váltakozva ellentétes oldalakon helyezkednek el. A rajz szerinti kiviteli változatban az 5 alaplap alsó 5a hosszperemén vázlatosan ábrázolt 11 gerendák helyezkednek el, amelyek ténylegesen az alaplap nélkülözhetetlen merevségét adó teljes gerendázatot jelentik. A 9, 10 közfalak 8 szádpallóit addig vetjük be a talajba, amíg 12 felső peremük kissé a 11 gerendák 13 talpai alá kerülnek. Az 5 alaplapnak a 3 és 4 védőfalakra történt helyezése után ez utóbbiak mentén és az 5 alaplap 6 és 7 pereimésze mellett 14 kavics-gátat (tömböt) létesítünk az 1 talaj és a 6 és 7 peremrészek közötti rés elzárására. Ezt követően az 5 alaplap, az 1 talaj és a 14 kavics-gát 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
