183232. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet folyékony tüzelőanyag porlasztására és levegővel való keverékének képzésére Otto-motorokhoz

1 18.3 232 2 A találmány tárgya folyékony tüzelőanyag — főleg benzin — porlasztására és levegővel való keverékének képzésére szolgáló szerkezet, amelyet Otto-motorokhoz lehet alkalmazni. A találmány szerinti szerkezet segítsé­gével homogén köd képezhető és juttatható a motor által szívott légáramba. A folyékony tüzelőanyagnak ilyen finom elosztása mellett olyan kedvező keverék áll elő, amit a motor hengereiben csaknem tökéletesen lehet elégetni. A csaknem tökéletes égés révén jelentős hatásfok javulás biztosítható a találmány szerinti porlasz­tót alkalmazó motornál. Ismeretes, hogy az Otto-motorok a tüzelőanyagot akkor égetik el kedvezően, ha a tüzelőanyag és a levegő keveréke kellő arányú és jól elosztott üzemanyagrészecs­kéket tartalmaz, vagyis ha a levegő és a tüzelőanyag részecskéi homogén keveréket képez. Szakemberek előtt ismeretes, hogy a tüzelőanyag porlasztása annál jobb, minél nagyobb a porlasztó közeg porlasztáshoz rendelke­zésre álló mechanikai energiája, ami az Otto-motoroknál azt jelenti, hogy a porlasztás helyén a levegő sebessége minél nagyobb. A porlasztás helye alatt a porlasztónak a légtorokban levő azon keresztmetszetét értjük, ahol a le­vegő kapcsolatba kerül a folyékony üzemanyaggal. Az ismert porlasztók legtöbbjénél a légtorok mérete állandó, az nem változtatható. Az ilyen megoldásoknál a légsebesség — a légtorokban — a porlasztón átszívott lég­­mennyiségtől függ. Könnyen belátható, hogy az ilyen porlasztók esetében a légtorokban a levegő sebessége igen nagy határok között változik attól függően, hogy a motor pillanatnyi teljesítménye mekkora. Nem ritka az olyan eset, amikor a motor üresjáratának megfelelő lég­sebesség 30-40-szerese áll elő a légtorokban a motor tel­jes teljesítménnyel való járatása idején. Ez azt jelenti, hogy a légsebességnek a porlasztás helyén való értéke olyan tartományban változhat, amelynek felső határa az alsó határérték 30-40-szerese. Az ilyen - tehát fixmé­­retű légtorokkal rendelkező — porlasztóknál kis motor­teljesítményt jelentő pillanatnyi üzemállapotban kicsi a légsebesség a légtorokban, ennek megfelelően kis mecha­nikai energiával rendelkezik a porlasztó levegő, ezért nem képes a folyékony üzemanyagot finom cseppekké porlasztani. Amellett, hogy nagyobb folyadékszemcsék, cseppek képződnek a finom porlasztás helyett, a por­lasztó levegő kis energiája miatt ezek eloszlása sem egyenletes. A durva porlasztás és az inhomogén üzemanyag-elosz­lás másik oka az, hogy az ismert porlasztókban a benzin egy, esetleg több tömör sugárban jut a porlasztás helyé­re, a légtorokhoz. Tekintettel arra, hogy az említett üzemanyagsugárnak, vág}' sugaraknak, a levegővel érint­kező fajlagos felülete kicsi, ezért a levegő impulzus hatása nem tud kellően érvényesülni a porlasztás helyén. A vázolt körülmények folytán nagyobb benzincseppek is belejutnak a légáramba. A légárammal tovahaladó na­gyobb benzincseppeket a szállító levegő nem tudja tovább bontani, mivel a levegő és az említett cseppek sebességei közötti különbség csekély vagy éppen zérus. A levegővel együtthaladó nagy benzincseppek tömeg­tehetetlensége viszonylag nagy, így azok az áramlási irányváltoztatásoknál nem képesek a légárammal együtt­haladni, hanem a rájuk ható centrifugáló hatás következ­tében a szívórendszer falára csapódnak ki. Az így kicsa­pódott benzincseppek a szívórendszer falán folyadék­­réteget alkotnak, elpárologni rendszerint nem tudnak, vagyis nem kerülnek - illetve nem a kívánt időben kerül­nek — a motor égésterébe. Az el nem égett üzemanyag­részek vagy a tökéletlen égés termékei a kipufogó rend­szeren át távoznak a motorból. Ilyen körülmények okozzák, hogy a kipufogórendszeren keresztül szénhid­rogének és szénmonoxid hagyja el a motort. Az ismert porlasztók előbbiekben vázolt hiányosságai folytán a többhengeres motorokban a motor hengereinél töltéskülönbség áll elő. A töltéskülönbség káros hatásai­nak csökkentése érdekében, a biztonságos égés elérésére, valamint a kívánt teljesítmény biztosítása érdekében az ismert porlasztók a benzint általában túladagolják. Régi törekvés, hogy az ismert porlasztók vázolt hiányosságai hatásainak csökkentése érdekében olyan megoldást hozzanak létre, amelynél a porlasztóban a porlasztás helyén a légsebességet növelni lehet a motor alacsonyabb teljesítménytartományban való üzemelte­tése esetére. E törekvés révén alakultak ki olyan karburá­torok, amelyeknél a légtorok mérete változtatható. A kis motorteljesítmény esetében a karburátorban levő lég­torok szűkítését — és ezzel a légsebességnek itteni növe­lését — tolattyús megoldással vagy billenőtestes szerke­zeti kialakítással oldották meg. A tolattyús szerkezetre példaként említhető a Stromberg és Csonka féle por­lasztó. A légtorok szűkítésével való sebességnövelést a to­lattyús és a biilenőtestes karburátoroknál a szűkített lég­torok jelentette fojtás, légellenállás korlátozza. Ismeretesek állandónyomású, azaz változtatható lég­­torok-keresztmetszetű porlasztók olyan változatai is, amelyeknél a kipufogó gázokban jelenlevő mérgező­­anyagok mennyiségétől függően változtatják a levegő­üzemanyag keverési arányát. Ilyen megoldást ismertet a 22 42 345 DE-AS. E megoldásnál a karburátor szívó­csövébe elmozgatható zárószerv van iktatva, ugyanakkor egy elektromágnes által vezérelt háromútú szelep segítsé­gével biztosítani lehet, hogy az úszóház a szívócsőnek a légtorok előtti szakaszával, vagy a légtorok utáni szaka­szával kerüljön összeköttetésbe. Az üzemanyag-fúvóka szájnyílásának keresztmetszetét az elmozdulható fojtó­szervhez tartozó tűszelep változtatja. Az ilyen szerkezeti felépítésű porlasztó azonban csak kis teljesítmény melletti üzemállapotban jelent előnyt, egyébként azonban nem, szerkezeti felépítése igen bonyolult, elő­állítása költséges, sok hibalehetőséget rejt magában. Ismeretesek olyan porlasztók is, amelyeknél két azonos vagy egymástól eltérő méretű légtorok van alkalmazva. Az ilyen karburátoroknál a sebességnövelés a teljes — vagyis az együttes - torokkeresztmetszetre vonatkoz­tatva legtöbbször csak kétszeres vagy nem sokkal több annál. Az ilyen megoldásoknál tehát nem lehet kellő métékben változtatni a porlasztó levegő sebességét a por­lasztás helyén a légtorokban. A találmány tárgyát képező szerkezet segítségével az ismert porlasztók lúányosságai, hibái kiküszöbölhetők. A javasolt szerkezet finom eloszlású, ködszerű porlasz­tást biztosít a folyékony tüzelőanyag számára. A talál­mány szerinti karburátort alkalmazó motorok hatásfoka, fajlagos fogyasztása jelentősen javítható és ugyanakkor az ilyen karburátorral rendelkező motorok légszennyező hatása is nagymértékben csökken. A találmány szerinti szerkezet elé kitűzött cél az volt, hogy a porlasztó levegő a motor bármilyen pillanatnyi teljesítménye mellett - így a legkisebb teljesítmény ese­tében is — a porlasztás helyénél olyan sebességre gyorsul­jon fel, ami a kellő finomságú porlasztáshoz elegendő, de úgy, hogy a légtorok ellenállása ne növekedjen szá­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents