183218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, antibakteriális 1,8-naftiridin-származékok előállítására

1 183 218 2 A savval vagy bázissal végzett kezelést úgy hajtjuk végre, hogy a helyettesítési reakció terméket 0 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten egy savval vagy bázissal érintkeztetjük. Az e célra alkalmazható savakra példaképpen meg­említhetünk szervetlen savakat, így például a sósavat, hidrogén-broinidot, kénsavat vagy a foszforsavat; szerves savakat, például az ecetsavat, trifluorecetsavat, hangya­savat vagy a toluol-szulfonsavat; és Lewis-savakat, pél­dául a bór-trifluoridot vagy az alumínium-kloridot. Az e célra alkalmazható bázisokra példaképpen meg­említhetünk alkálifém-hidroxidokat, például a nátrium­­hidroxidot vagy a bárium hidroxidot; alkálifém-karboná­tokat, például a nátrium-karbonátot és a kálium-karbo­nátot; alkálifém-alkoholátokat, például a nátrium-meti­­látot vagy a nátrium-etilátot; a nátrium-acetátot; nátrium-hidridet és a cinket. A savval vagy bázissal végzett kezelést — mint említet­tük — az R2 helyén levő amino-védőcsoport típusától függően adott esetben víz jelenlétében hajtjuk végre, így például ezt a kezelést általában víz jelenlétében végezzük akkor, ha R2 acilcsoportot, így például formil-, acetil-, trifluoracetil-, benziloxi-karbonil-, terc-butoxi­­-karbonil-, 4-metoxi-benZiloxi-karbonil-, viniloxi-karbo­­nil- vagy etoxi-karbonilcsoportot; tri (rövidszénláncű) alkil-szililcsoportot, így például trimetil-szilil- vagy terc­­-butil-dimetil-szililcsoportot; tritilcsoportot vagy tetra­­hidropiranilcsoportot jelent. Oldószerként tehát rendszerint vizet használunk, azonban a képződött termék tulajdonságaitól függően a vízzel együtt olyan oldószereket is használhatunk, mint például az etanol, dioxán, etilénglikol-dimetiléter, benzol vagy az ecetsav. A reakcióhőmérséklet 0 °C és 150 °C, előnyösen 30 °C és 100 °C közötti lehet. Ha R2 jelentése /3-(p-toluol-szulfonil)-etoxi-karbonil-, 2-nitro-fenil-szulfenil-, /3,/3,|3-trilór-etoxi-karbonil-, (3-jód­­-etoxi-karbon il- vagy difenil-foszfinilcsoport, akkor a sav­val vagy a bázissal végzett kezelést rendszerint víz távol­létében hajtjuk végre. A reagáltatást ilyenkor például úgy hajthatjuk végre, hogy egy, R2 helyén )3-(p-toluol-szulfo­­nil)-etoxi-karbonilcsoporíot tartalmazó í általános kép­­letű vegyületet egy alkálifém-alkoholáttal, például nát­­rium-metiláttal vagy nátrium-etiláttal reagáltatunk alko­holban, például metanolban vagy etanolban 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten. Ha R2 jelentése 2-nitro­­-fenilcsoport, akkor a kezelést úgy hajtjuk végre, hogy a megfelelő terméket jégecettel érintkeztetjük 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten. Ha R2 jelentése ß,ßß­­-triklór-etoxi-karbonil- vagy j3-jód-etoxi-karbonilcsoport, akkor a reagáltatást végrehajthatjuk úgy is, hogy a meg­felelő terméket cinkporral kezeljük ecetsavban vagy metanolban 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten. A sa­vas vagy bázikus kezelés során az R! helyén rövidszén­­láncú alkilcsoportot hordozó termék Rt helyén hidro­génatomot hordozóvá alakítható, ha a rendszerhez vizet adunk, továbbá 30 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten hevítjük. A fentiekben ismertetett módon savval vagy bázissal végrehajtott kezelés tehát előnyösen használható Rí helyén rövidszénláncű alkilcsoportot és/vagy R2 helyén amino-védőcsoportot hordozó reakciótermékek átalakí­tására a megfelelő I általános képletű végtermékké. A reduktív hasítást általában a következőképpen hajtjuk végre, bár természetesen a reakciókörülmények a konkrét esetben az R2 jelentésében szereplő védőcsoport típusától függnek. így például ha R2 jelentése fenil- vagy benziloxi­­csoporttal helyettesített metilcsoport (például benzil-, tritil- vagy benziloxi-metilcsoport) vagy pedig egy aril­­-metoxi-karbonilcsoport, így például benziloxi-karbonil­­vagy 4-metoxi-benziloxi-karbonilcsoport, akkor a redukálást úgy hajtjuk végre, hogy a vegyületet hidrogén­­gáz-árammal kezeljük közömbös oldószerben katalizátor, például platina, palládium vagy Raney-nikkel jelenlété­ben. A katalitikus hidrogénezést szobahőmérsékleten hajtjuk végre, kívánt esetben azonban megemelt hőmér­sékleten, legfeljebb 60 °C-on is végrehajtható. Ehhez a reakcióhoz oldószerként például etilén-glikolt, dioxánt, dimetil-formamidot, etanolt és ecetsavat használhatunk. Ha R2 jelentése benzil-, tritil-, benziloxi-karbonil­­vagy p-toluol-szulfonilcsoport, akkor egy ilyen csoport lehasítható fémnátriummal cseppfolyós ammóniában, rendszerint —50 °C és —20 °C közötti hőmérsékleten. így tehát a reduktív hasítás során valamely I általános képletű 1,8-naftiridin-származékot a helyettesítési reakció olyan termékéből kapjuk, amely R[ helyén hidrogénatomot és R2 helyén reduktív hasítással el­távolítható amino-védőcsoportot hordoz. Szakember számára érthető, hogy a savas vagy bázikus kezelést és a reduktív hasítást annak megfelelően alkalmazzuk a helyettesítési reakcióban kapott, R, helyén rövidszénláncű alkilcsoportot és R2 helyén amino-védőcsoportot hordozó termékre, hogy az R2 helyén levő amino-védőcsoport savas vagy bázikus kezeléssel vagy pedig reduktív hasítással távolítható el. így például valamely R[ helyén rövidszénláncű alkil­csoportot és R2 helyén reduktív hasítással eltávolít­ható amino-védőcsoportot hordozó terméket először savval vagy bázissal kezelhetünk és ezután vethetjük alá reduktív hasításnak, vagy pedig éppen ellenkezőleg először vethetjük alá reduktív hasításnak és ezután kezel­hetjük savval vagy bázissal. B. eljárás Fluorozás diazóniumsón ál Az I általános képletű vegyületek előállíthatok úgy is, hogy valamely (c) általános képletű vegyületet — a képletben A" fluortartalmú aniont jelent, míg R, és R2 jelentése a korábban megadott — lebontásnak vetünk alá, és ha reakciótermékként Rj helyén rövidszénláncű alkilcsoportot és/vagy R2 helyén amino-védőcsoportot tartalmazó vegyületet kapunk, akkor azt savas vagy bázikus kezelésnek és/vagy reduktív hasításnak vetjük alá a megfelelő, Rt és R2 helyén hidrogénatomot hordozó I általános képletű vegyület előállítása céljából. Az A" fíuortartalmú anionra példaképpen a BF4, SiF7~, PFJj és az SbFg ionokat említhetjük. Ezt a Schiemann-reakció néven ismeretes lebontási reakciót úgy hajthatjuk végre, hogy valamely (c) általá­nos képletű diazóniumsót hevítünk, vagyis hőbontást hajthatunk végre, vagy pedig valamely (c) általános kép­letű diazóniumsót fénybesugárzásnak vethetünk alá, vagyis fotolitikus lebontást hajthatunk végre. A hőbontás gyakorlati végrehajtása során valamely (c) általános képletű diazóniumsót 50 °C és 170 °C 5 0 5 20 25 10 35 10 45 50 55 80 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents