183218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, antibakteriális 1,8-naftiridin-származékok előállítására
1 183 218 2 A savval vagy bázissal végzett kezelést úgy hajtjuk végre, hogy a helyettesítési reakció terméket 0 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten egy savval vagy bázissal érintkeztetjük. Az e célra alkalmazható savakra példaképpen megemlíthetünk szervetlen savakat, így például a sósavat, hidrogén-broinidot, kénsavat vagy a foszforsavat; szerves savakat, például az ecetsavat, trifluorecetsavat, hangyasavat vagy a toluol-szulfonsavat; és Lewis-savakat, például a bór-trifluoridot vagy az alumínium-kloridot. Az e célra alkalmazható bázisokra példaképpen megemlíthetünk alkálifém-hidroxidokat, például a nátriumhidroxidot vagy a bárium hidroxidot; alkálifém-karbonátokat, például a nátrium-karbonátot és a kálium-karbonátot; alkálifém-alkoholátokat, például a nátrium-metilátot vagy a nátrium-etilátot; a nátrium-acetátot; nátrium-hidridet és a cinket. A savval vagy bázissal végzett kezelést — mint említettük — az R2 helyén levő amino-védőcsoport típusától függően adott esetben víz jelenlétében hajtjuk végre, így például ezt a kezelést általában víz jelenlétében végezzük akkor, ha R2 acilcsoportot, így például formil-, acetil-, trifluoracetil-, benziloxi-karbonil-, terc-butoxi-karbonil-, 4-metoxi-benZiloxi-karbonil-, viniloxi-karbonil- vagy etoxi-karbonilcsoportot; tri (rövidszénláncű) alkil-szililcsoportot, így például trimetil-szilil- vagy terc-butil-dimetil-szililcsoportot; tritilcsoportot vagy tetrahidropiranilcsoportot jelent. Oldószerként tehát rendszerint vizet használunk, azonban a képződött termék tulajdonságaitól függően a vízzel együtt olyan oldószereket is használhatunk, mint például az etanol, dioxán, etilénglikol-dimetiléter, benzol vagy az ecetsav. A reakcióhőmérséklet 0 °C és 150 °C, előnyösen 30 °C és 100 °C közötti lehet. Ha R2 jelentése /3-(p-toluol-szulfonil)-etoxi-karbonil-, 2-nitro-fenil-szulfenil-, /3,/3,|3-trilór-etoxi-karbonil-, (3-jód-etoxi-karbon il- vagy difenil-foszfinilcsoport, akkor a savval vagy a bázissal végzett kezelést rendszerint víz távollétében hajtjuk végre. A reagáltatást ilyenkor például úgy hajthatjuk végre, hogy egy, R2 helyén )3-(p-toluol-szulfonil)-etoxi-karbonilcsoporíot tartalmazó í általános képletű vegyületet egy alkálifém-alkoholáttal, például nátrium-metiláttal vagy nátrium-etiláttal reagáltatunk alkoholban, például metanolban vagy etanolban 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten. Ha R2 jelentése 2-nitro-fenilcsoport, akkor a kezelést úgy hajtjuk végre, hogy a megfelelő terméket jégecettel érintkeztetjük 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten. Ha R2 jelentése ß,ßß-triklór-etoxi-karbonil- vagy j3-jód-etoxi-karbonilcsoport, akkor a reagáltatást végrehajthatjuk úgy is, hogy a megfelelő terméket cinkporral kezeljük ecetsavban vagy metanolban 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten. A savas vagy bázikus kezelés során az R! helyén rövidszénláncú alkilcsoportot hordozó termék Rt helyén hidrogénatomot hordozóvá alakítható, ha a rendszerhez vizet adunk, továbbá 30 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten hevítjük. A fentiekben ismertetett módon savval vagy bázissal végrehajtott kezelés tehát előnyösen használható Rí helyén rövidszénláncű alkilcsoportot és/vagy R2 helyén amino-védőcsoportot hordozó reakciótermékek átalakítására a megfelelő I általános képletű végtermékké. A reduktív hasítást általában a következőképpen hajtjuk végre, bár természetesen a reakciókörülmények a konkrét esetben az R2 jelentésében szereplő védőcsoport típusától függnek. így például ha R2 jelentése fenil- vagy benziloxicsoporttal helyettesített metilcsoport (például benzil-, tritil- vagy benziloxi-metilcsoport) vagy pedig egy aril-metoxi-karbonilcsoport, így például benziloxi-karbonilvagy 4-metoxi-benziloxi-karbonilcsoport, akkor a redukálást úgy hajtjuk végre, hogy a vegyületet hidrogéngáz-árammal kezeljük közömbös oldószerben katalizátor, például platina, palládium vagy Raney-nikkel jelenlétében. A katalitikus hidrogénezést szobahőmérsékleten hajtjuk végre, kívánt esetben azonban megemelt hőmérsékleten, legfeljebb 60 °C-on is végrehajtható. Ehhez a reakcióhoz oldószerként például etilén-glikolt, dioxánt, dimetil-formamidot, etanolt és ecetsavat használhatunk. Ha R2 jelentése benzil-, tritil-, benziloxi-karbonilvagy p-toluol-szulfonilcsoport, akkor egy ilyen csoport lehasítható fémnátriummal cseppfolyós ammóniában, rendszerint —50 °C és —20 °C közötti hőmérsékleten. így tehát a reduktív hasítás során valamely I általános képletű 1,8-naftiridin-származékot a helyettesítési reakció olyan termékéből kapjuk, amely R[ helyén hidrogénatomot és R2 helyén reduktív hasítással eltávolítható amino-védőcsoportot hordoz. Szakember számára érthető, hogy a savas vagy bázikus kezelést és a reduktív hasítást annak megfelelően alkalmazzuk a helyettesítési reakcióban kapott, R, helyén rövidszénláncű alkilcsoportot és R2 helyén amino-védőcsoportot hordozó termékre, hogy az R2 helyén levő amino-védőcsoport savas vagy bázikus kezeléssel vagy pedig reduktív hasítással távolítható el. így például valamely R[ helyén rövidszénláncű alkilcsoportot és R2 helyén reduktív hasítással eltávolítható amino-védőcsoportot hordozó terméket először savval vagy bázissal kezelhetünk és ezután vethetjük alá reduktív hasításnak, vagy pedig éppen ellenkezőleg először vethetjük alá reduktív hasításnak és ezután kezelhetjük savval vagy bázissal. B. eljárás Fluorozás diazóniumsón ál Az I általános képletű vegyületek előállíthatok úgy is, hogy valamely (c) általános képletű vegyületet — a képletben A" fluortartalmú aniont jelent, míg R, és R2 jelentése a korábban megadott — lebontásnak vetünk alá, és ha reakciótermékként Rj helyén rövidszénláncű alkilcsoportot és/vagy R2 helyén amino-védőcsoportot tartalmazó vegyületet kapunk, akkor azt savas vagy bázikus kezelésnek és/vagy reduktív hasításnak vetjük alá a megfelelő, Rt és R2 helyén hidrogénatomot hordozó I általános képletű vegyület előállítása céljából. Az A" fíuortartalmú anionra példaképpen a BF4, SiF7~, PFJj és az SbFg ionokat említhetjük. Ezt a Schiemann-reakció néven ismeretes lebontási reakciót úgy hajthatjuk végre, hogy valamely (c) általános képletű diazóniumsót hevítünk, vagyis hőbontást hajthatunk végre, vagy pedig valamely (c) általános képletű diazóniumsót fénybesugárzásnak vethetünk alá, vagyis fotolitikus lebontást hajthatunk végre. A hőbontás gyakorlati végrehajtása során valamely (c) általános képletű diazóniumsót 50 °C és 170 °C 5 0 5 20 25 10 35 10 45 50 55 80 65 4
