183144. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés akkumulátor páncéllemeztáskák, ill. táskasorok hőrögzítéssel való készrealakítására
1 183 144 2 és így az erős deformálódás elkerülése érdekében a berendezés csak aránylag kis sebességgel dolgozhat, amely jóval alacsonyabb, mint a hőrögzítéshez szükséges időből számított elméleti érték. Végül hátrányosan befolyásolja a folyamatos termelést és nagy anyagveszteséggel jár, hogy a berendezés továbbító szervének szorító eszközei, a nagy húzóerő-szükséglet miatt, roncsolják a már hőrögzített tömlősort a megfogások helyén. Ezenkívül súlyos gépmeghibásodást okozhat pl., ha az egyenes maghuzal a szorítóeszközök közé kerül a tartó hajlékony elemének véletlen elszakadása miatt. A találmánnyal célunk a felsorolt hátrányok kiküszöbölése és olyan eljárás és berendezés létesítése, amely- Iyel tetszőleges profilú, így hagyományos kör keresztmetszetű, vagy sík akkumulátor lemezfelületet biztosító, pl. téglalap keresztmetszetű szövettáska vagy szövettáskasor folyamatosan állítható elő, az elméletileg lehetségesét megközelítő haladási sebességgel, a gyakori tisztítási műveletek nélkül, alacsony gyártási hulladékkal. A találmány két lényeges felismerésen alapul. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kettős szövet akkor is felveszi a szövettáska vagy szövettáskasor kívánt tetszőleges profilját, ha a kettős szövet a profilnak megfelelő mag felhasználása nélkül előzőleg már zsugorodott és a benne levő impregnáló anyag már túlnyomó részben térhálósodon. Elegendő, ha a hőfejlesztő eszközök által hőhatásnak kitett szakasz teljes hosszában alkalmazott egyenes maghuzalok helyett csak a hőhatásnak kitett szakasz utolsó részében, a kívánt profilnak megfelelő rövid formázómagot alkalmazunk. így gyakorlatilag a kettős szövet zsugorodása, az impregnálóanyag megolvadása és térhálósodása nagy részben a formázómagot tartó vékony hajlékony elemek körül a „levegőben” megy végbe A részben már hőrögzített kettős szövet a formázómagra való ráhúzódáskor már csaknem teljesen száraz, impregnáló anyag nem rakódhat le, a súrlódási ellenállás az eddigi érték törtrészére csökken. A találmány szerinti másik lényeges felismerés az, hogy a még nyers kettős szövetnek az adagolódobon alkalmazott fékezésével, továbbá a részben már hőrögzített kettős szövet kismértékű folyamatos nyújtásával, végül a más véglegesen hőrögzített szövettáska vagy szövettáskasor profiljának és osztásának megfelelő hornyolással ellátott hengerpámak vagy hengerpároknak a formázómagnál való alkalmazásával megszüntethető a ráncosodás, az egyes tömlők, illetve táskák elfordulása, deformálódása. E felismerésekből kiindulva a találmány szerinti eljárásnál oly módon fejlesztjük tovább az ismert megoldást, hogy annak számos lényeges jellemzőjét megtartjuk, de ezeket új jellemzőkkel egészítjük ki. A technika állásával összhangban az alakítandó nyerstömlő, illetve nyerstömlősor végét indításkor ráfűzzük S alakú hullámvonalat alkotó, helytállóan elrendezett első magra, onnan továbbhúzzuk és ráfűzzük az első maggal mechanikailag összekötött egyenesvonalú második magra, majd a tömlő(sor) végét az alakítósor végén elrendezett hengerpárba is befűzzük és az első mag és a hengerpár közötti haladási pályaszakasz mentén hajtjuk végre az alakító hőkezelést. A találmány abban van, hogy az első és a második magot az eljárás során egymástól olyan távolságra rendezzük el, mely a második mag hosszának legalább háromszorosa és a nyerstömlő legnagyobb keresztmetszeti hosszméretének, pl. átmérőjének legalább százszorosa és a két mag közötti pályaszakaszon a tömlő(sor)t szabad térben vezetjük; ezen pályaszakasz mentén hajtjuk végre a nyerstömlő hőkezelését, majd a második mag feletti elhaladás pályaszakaszában alakítjuk a töm!ő(sor)t formázó hengerpár(ok) alkalmazásával. Ennek megfelelően a találmány szerinti berendezésnél is alkalmazunk helytállóan elrendezett, S alakú hullámvonalat alkotó első magot, melynek ellentétes irányítású konkáv görbületeiben az S alak középrészét közrefogó hengerpár van elrendezve, valamint az első maggal mechanikailag összekötött egyenesvonalú második magot és hőfejlesztő eszközöket. A találmány abban van, hogy az első és a második mag egymástól olyan távolságra van elrendezve, mely a második mag hosszának legalább háromszorosa és a feldolgozandó nyerstömlő legnagyobb névleges keresztmetszeti hosszának, pl. átmérőjének legalább százszorosa és a két mag közötti pályaszakasz mentén vannak - a pályaszakaszt célszerűen kétoldalról közrefogóan - elrendezve a hőfejlesztő eszközök és a második magot kétoldalt közrefogóan egy vagy több formázó hengerpár van elrendezve. A találmány szerinti eljárás és berendezés előnye elsősorban az, hogy az ismert berendezésekkel szemben a kettős szövet hőrögzítése közben annak súrlódása lényegesen kisebb és így a szövettáskát nem deformáló súrlódási erők lépnek fel, ezért a találmány szerinti berendezés alkalmas a kör keresztmetszettől eltérő, tetszőleges profilú szövettáska vagy szövettáskasor folyamatos előállítására. A kettős szövet fékezésének, majd hőrögzítés közbeni folyamatos nyújtásának, továbbá a formázómagon a szövettáska profiljának megfelelően hornyolt hengerpár vagy hengerpárok alkalmazásának eredményeképpen megszűnik az oldal- és hosszirányú elcsúszás, a szövettáskák elfordulása, deformálódása; az előírt profilés osztásméretek pontosan betarthatók. A hengerpárok ezenkívül igen kis (gördülő) súrlódási ellenállással vezetik ki a készreformázott szövettáskát, illetve szövettáskasort a berendezés hőhatásnak kitett szakaszából a darabolás műveletéhez. Amennyiben a hornyolt hengerpárokat a továbbítószerv sebességével összhangban meghajtjuk, részben átveszik a továbbítószerv szerepét is. Az impregnálóanyag olvadt állapotban nem érintkezik szilárd testtel, teljes mennyiségben a kettős szövetben marad, így jelentős anyagmegtakarítás érhető el. Ezenkívül a gyakori rendszeres maghuzaltisztítás elmarad, a gépkihasználás foka lényegesen javul. A súrlódási ellenállás alacsony értéke lehetővé teszi, hogy a kettős szövet, illetve a már kész szövettáska vagy szövettáskasor haladási sebességét az alkalmazott impregnálóanyagtól függően térhálósodáshoz szükséges időből számítható elméleti értékhez közel határozzuk meg, ami az ismert megoldáshoz képest mintegy háromszoros termelékenységjavulást eredményez. A lényegesen kisebb húzóerő-szükséglet eredményeképpen a továbbítószerv szorítóeszközei által kifejtett szorítóerő is lényegesen kisebb lehet, rugós szorítás elegendő, így nem roncsolódik a készreformázott szövettáska vagy szövettáskasor. A darabolás így teljesen hulladékmentes, szemben az eddigi 2-3 %-os anyaghulladékkal. A rugós szorítás alkalmazásának további előnye, hogy amennyiben a formázó mag az azt tartó hajlékony elem elszakadása miatt a szorítóeszközök közé kerül, azokon akadálytalanul — géptörés veszélye 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
