183139. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus dekódoló áramköri elrendezés önszinkronizálással működőrendszerekhez
1 183 139 2 h'álózatot megelőző áramköri kialakításokkal szemben, valamint az információrögzítés vagy -átvitel egyéb elemei - például az író-olvasó fejek, tárolóréteg, távvezeték stb. - által bevitt torzulások mértéke lehet nagyobb, mely azok vagy egyszerűbb és olcsóbb kialakítását teszi lehetővé, vagy nagyobb mértékű terhelését - magasabb átviteli frekvencia, sűrűbb felírás - engedi meg. A találmány tárgyát a továbbiakban kiviteli példa és rajzok alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra egy MFM kódolású kiolvasott jelsorozat dekódoló hálózatának egyik kiviteli alakja, a 2. ábra az áramkör idődiagramja, és a 3. ábra az impulzusok elhelyezkedése az ablakméretekkel, és az idő-feszültség konverter kimenő jele. Az 1. ábra szerint a KI kódolt információt tartalmazó impulzussorozat az 1 impulzusformálóra érkezik, ahol egyrészt közvetlenül a Z2 VAGY kapu egyik bemenetére, másrészt a Z1 inverteren és a t 1—késleltető művonalon kersztül a Z2 VAGY kapu másik bemenetére jut. A Z2 VAGY kapu kimenete, ami egyúttal az 1 impulzusformáló kimenete, r impulzusszélességű KIF impulzussorozatot ad. Az RI—R2 ellenállások a fi késleltető művonal illesztését végzik el. A KIF impulzussorozat magas szintje, amely a 2 idő-feszültség konverterre jut, vezető állapotba hozza a TI tranzisztort, ami kisüti a C kondenzátort, valamint elveszi a T2 tranzisztorból, R3-R4-R5 ellenállásokból, pl. potenciométerből. Dl hőmérsékletkompenzáló diódából, Cl szűrőkondenzátorból kialakított áramgenerátor áramát. A kisülés folyamata igen gyors (10—20 sec), és mivel a KIF impulzussorozat impulzusai ennél szélesebbek, a C kondenzátor minden esetben a TI tranzisztor maradék feszültségéig kisül. A TI tranzisztor zárt állapotában az előbb említett áramgenerátor a C kondenzátort tölti. Az áramgenerátor áramát és ezel a C kondenzátoron a feszültség felfutási meredekségét a Pl potenciométerrel lehet beállítani. A T3 tranzisztorból és R6 ellenállásból kialakított emitterkövető kapcsolás választja le a 4 feszültségkomparátor és impulzusképző hálózat terhelő hatását a C kondenzátorról. A Z5-Z8 komparátorokat tartalmazó 4 feszültségkomparátor és impulzusképző hálózat referenciafeszültségeit egy célszerűen különböző (hőmérséklet-, fordulatszám- stb.) korrekciós bemenetekkel rendelkező 3 referendiafeszültség-generátor adja. A 3 referenciafeszültséggenerátor aktív elemei az R10-R11 ellenállásokkal visszacsatolt Z3, és az R12-R13 ellenállásokkal visszacsatolt Z4 műveleti erősítők. A Z3-Z4 műveleti erősítők bemenetére csatlakoznak a -UVezi és +UVez2 korrekciós bemenetek a beállítható P2-R8, illetve P3-R9 ellenállások segítségével. A Z3-Z4 műveleti erősítők kimenetei öt ellenállásból (1/8R, 2/8R, 2/8R, 2/8R, 1/8R) álló hálózattal vannak összekötve, amelyek leágazásai a 3 referenciafeszültség-generátor kimenetei. Az Ur,-Ur4 referenciafeszültségek, vagyis a 3 referenciafeszültséggenerátor osztóláncának beállítása a következő meggondolások alapján történik: Minden esetben a kódolás jellemzői szabják meg a referenciaszintek számát és értékét. A példaként megadott MFM dekódolás esetén ez négy feszültségértékre adódik. Az MFM kódolásnál a kiolvasott jel impulzusainak elméleti időtávolsága 1; 1,5; 2 bitcella-idő. Ahhoz, hogy minden mágneses átváltozást jelölő impulzust ki tudjunk értékelni, minden egyes ablakmérethatárt ki kell jelölni. Ennek várható elhelyezkedése a torzulásoktól mentes kiolvasott jel impulzusainak felfutó éleire szimmetrikus. Az n-edik impulzus helyét, az (N+l)-edik impulzus várható helyeit, valamint az idő-feszültség konvertálás után kapott kvázi háromszög alakú Uç; feszültséget és az ablakméret H határait kijelölő referenciaszintek meghatározását a 3. ábra mutatja. Látható továbbá az, hogy az UR,-Ur4 referenciafeszültségeket egy 1/8; 3/8; 5/8; 7/8 osztásarányú ellenálláslánc adhatja (1. ábra), ha az osztó Ucs egyenfeszültségre kapcsolódik. Az Un-Ur4 referenciafeszültségek korrekciója a -Uvezi és +UVez2 korrekciós bemeneteken történhet, mivel az itt megjelenő változás megfelelő arányban minden egyes Uri-Ur4 referenciafeszültségben megjelenik. A 3. ábrán feltüntettük még a r impulzusszélességet és a Tg bitcellaidőt. A 4 feszültségkomparátor és impulzusképző hálózatban a Z5-Z8 komparátorok felfutó éleiből rövid idejű impulzusokat állítunk elő a Z9-Z11-Z13-Z15 inverterek, a Z10—Z12-Z14-Z16 kétbemenetű ÉS-NEM kapuk, valamint a Z17 négybemenetű ÉS-NEM kapu segítségével. A Z17 négybemenetű ÉS-NEM kapu kimenetén megjelenő A impulzussorozat olyan, amelyben az impulzusok ismétlődési ideje az 5 érvényesítőjelleválasztó hálózat ÉRV kimenetén megjelenő érvényesítőjel ismétlődési idejének a fele. Ezt a jelet megfelelően a Z18 bistabil multivibrátorral kettővel osztva egy négyszög-jelet kapunk, amelynek felfutású éleiből a Z21 inverter, az R7 ellenállásból és a C2 kondenzátorból álló integrálótag és a Z22 kétbemenetű ÉS—NEM kapu segítségével felépült monostabil multivibrátor impulzust állít elő. A Z22 kétbemenetű ÉS—NEM kapu kimenete adja azt az impulzussorozatot, amely az ÉRV kimenet jele és egyben a dekódoló egyik kimenőjele. A leosztott jel megfelelő fázisát az ENG alapállapot-beállító bemenetre adott külső jel időzítése biztosítja. A 6 információleválasztó hálózat a Z19-Z20 bistabil multivibrátorokból áll. A Z19 bistabil multivibrátor minden olyan alkalommal billen, amikor a kiolvasott jel impulzusai legalább 1 bitcella-ideig hiányoznak, vagyis a kódolásból fakadóan információs változás van. Ezt az állapotot a dekódoló a Z7 komparátor magas állapotából — a B jelből — ismerte meg. A Z19 bistabil multivibrátor magas állapotában a Z20 bistabil multivibrátor cl bemenetén keresztül (aszinkron módon) törli, míg a Z19 multivibrátor alacsony állapota a Z20 multivibrátorban magas szint beírását engedélyezi a vezérlő bemenetéin (szinkron módon). A Z20 bistabil multivibrátor kimenetén a dekódolt I információ jelenik meg és az egyben a dekódoló másik kimenete. Az említett fontosabb jelalakok a 2. ábrán követhetők. Szabadalmi igénypontok 1. Elektronikus dekódoló áramköri elrendezés önszinkronizálással működő rendszerekhez, elsősorban mozgó mágneses jelrögzítés elvén működő digitális információtároló eszközökhöz vagy vezetékes rendszerekhez, amely áramköri elrendezés passzív elemekből és aktív félvezetőkből felépített egységeket tartalmaz, azzal jellemezve, hogy egymáshoz kötött szintű referenciafeszültségeket előállító referenciafeszültség-generátor (3) kimenetei több komparálási szinttel rendelkező feszültségkomparátor és impulzusképző hálózat (4) bemeneteire csatlakoznak, továbbá kódolt bemeneti jellel indítható 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
