183129. lajstromszámú szabadalom • Benciklán-fumarátot és ciklodextrint tartalmazó gyógyászati készítmények, és eljárás azok előállítására

1 183 129 2 tot tartalmazó készítményt külsőleg alkalmazzuk — pél­dául kenőcsök, oldatok stb. formájában —, akkor annak kiváló tulajdonságai (stabilitása, oldhatósága, irritálás­­mentessége) igen előnyösek a minőségellenőrzés és a ké­szítmény gyártása szempontjából. A külsőleg használha­tó gyógyszerek, például kenőcsök, oldatok és hasonlók úgy állíthatók elő, hogy megfelelő mennyiségű bencik­­lán-fumarátot és ciklodextrint, valamint adott esetben gyógyászatilag elfogadható adalékanyagokat hozzáada­golunk hagyományos alapanyaghoz vagy oldószerhez, és a szokásos módon elkészítjük a keveréket. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a találmány szerinti, benciklán-fumarátot tartalmazó készítmény előállítására szolgáló eljárást. Az eljárásban felhasználható ciklodextrin egy gyűrűs dextrin, amelyet keményítőnek vagy dextrinnek egy bi­zonyos fajta amilázzal történő kezelésével nyerhe­tünk ki, és jellegzetes vonása az, hogy „fánkszerű” mole­kulaszerkezete van, amelyen belül egy 6—10 Â méretű üreg található. A D-glükóz-egységek száma szerint a ciklodextrinnek három típusát különböztetjük meg: alfa-, béta-, és gamma-típus. A találmány szerinti eljárásban mindhárom típus, illetve azok keverékei is felhasználhatók. Azonban az eredmények és a költségek szempontjából mérlegelve a béta- és gamma-ciklodextrin az előnyös, ezek közül is különösen a béta-ciklodextrin. A találmány szerinti készítmény előállításakor a ciklo­dextrint és a benciklán-fumarátot összekeverjük. Ez kü­lönböző eljárásokkal végezhető el, illetve bármilyen eljá­rást alkalmazhatunk, ha az alkalmazott előállítási körül­mények biztosítják a benciklán-fumarát és a ciklodextrin kellő mértékű érintkeztetését. Mindazonáltal az alkotók tökéletesebb és egyszerűbb összekeverése szempontjából az alábbi eljárások az előnyösek. (1) Ciklodextrint és benciklán-fumarátot összekeve­rünk, és a kapott keveréket vízzel vagy vizet és egy vagy több szerves, vízzel elegyedő oldószert tartalmazó keve­rékkel összegyúrjuk. Ez a keverés másképpen úgy végez­hető el, hogy a ciklodextrint összekeverjük a fent emlí­tett oldószerrel, és a kapott pasztához kívánt arányban hozzáadjuk a benciklán-fumarátot — amely vagy fel­oldatlan állapotú, vagy pedig kis mennyiségű, szerves, vízzel elegyedő oldószerben van feloldva —, és ezt köve­tően a kapott keveréket alaposan összegyúrjuk. A gyúrás időtartama körülbelül 0,1 — 12 óra. A gyúrás hőmérsék­lete önkényesen választható meg, és szobahőmérsékle­ten megfelelő erra a célra. Az így kapott pasztát meg­szárítjuk (pl. porlasztva szárítással). A meggyúrt pasztá­hoz adott esetben adalékanyagok keverhetők. (2) Egy másik keverési eljárás szerint a benciklán­­-fumarátot és ciklodextrint — előnyösen megemelt hőmérsékleten — feloldjuk vízben vagy egy oldószerkeve­rékben, mely utóbbi vizet és egy vagy több, vízzel ele­gyedő szerves oldószert tartalmaz. Ezt úgy is elvégezhet­jük, hogy a feloldatlan vagy szerves, vízzel elegyedő oldószerben feloldott benciklán-fumarátot hozzáadjuk ciklodextrin vízzel vagy vizet és egy vagy több szerves, vízzel elegyedő oldószert tartalmazó oldószerkeverékkel készült oldatához, és a kapott elegyet — előnyösen meg­emelt hőmérsékleten — homogén keverékké alakítjuk. Ebben az esetben a benciklán-fumarát koncentrációja legelőnyösebben 0,3 és 10 % között van. Jóllehet a hő­mérséklet önkényesen megválasztható, a szobahőmérsék­let elegendő lehet, de előnyösebben kb. 60 °C-qs.hőmér­sékleten dolgozunk. Az így kapott oldatot leszűrjük, és adott esetben — ha az oldat szerves oldószert tartal­maz — a szerves oldószert csökkentett nyomáson lehajt­juk. Ezt követően a maradékot megfelelően megválasz­tott szárító eljárással — például légárammal, porlasztva­vagy fagyasztva-szárítással, vákuumos szárítással stb. — megszárítjuk. Az előállítandó készítményformával össz­hangban a készítmények előállítása során adalék-, segéd-, hordozóanyagokat és hasonló anyagokat is alkalmaz­hatunk. Az ismertetett (1) és (2) eljárásokban alkalmazott szerves, vízzel elegyedő oldószerek például a következők lehetnek: metilalkohol, etilalkohol, n-propilalkohol, izo­­propilalkohol, aceton, dimetil-formamid, dimetil-szulf­­oxid és hasonlók, valamint ezek keverékei. (3) Egy másik eljárás szerint a benciklán-fumarátot és a ciklodextrint egy porító berendezésben összekever­jük és pontjuk. Ebben az esetben adalékanyagokat is alkalmazhatunk. A keveréshez és porításhoz használt berendezésnek az anyagot mechanikusan finom szem­csékké kell összezúznia és megőrölnie. Ilyen berendezé­sek a forgó golyós malom, vibrációs golyós malom, kala­pácsmalom és hasonlók, melyeket tetszés szerint alkal­mazhatunk. Habár a keverés és a porítás időtartama az alkalmazott berendezés típusától, a minta mennyiségé­től, a porítás erősségétől és egyéb tényezőktől függően változhat, a porítás időtartama általában néhány perc és néhány óra között változik. Ha a keverést és a porítást túlságosan hosszú ideig végezzük, ez hátrányos lehet az energiakihasználás szempontjából, valamint a hatóanyag minőségének megváltozásához is vezethet. A fentieken kívül bármilyen más eljárást is alkalmaz­hatunk, ha az biztosítja a benciklán-fumarát és a ciklo­dextrin megfelelő mértékű érintkeztetését. A kapott készítmény minősége szempontjából, valamint gyakorlati megfontolásokból előnyösnek tűnik, ha a ciklodextrin­nek a benciklán-fumaráthoz való moláris aránya 1:5 és 5:1 között mozog. Mint ezt később a kísérleti példákban is megemlítjük, a ciklodextrinnek a benciklán-fumarát­hoz való aránya előnyösen 1:2 és 2:1 között van. A talál­mány szerinti, benciklán-fumarátot tartalmazó készít­mény minősége abban az esetben a legjobb, ha az alkotó­részek közötti mólarány 1:1 körül van. Az így kapott, találmány szerinti benciklán-fumarátot tartalmazó készítményben a benciklán-fumarát és a ciklo-dextrin részlegesen vagy teljes egészében zárvány­­vegyület formájában van jelen. Ezt a tényt a 2. kísérleti példában úgy támasztjuk alá, hogy béta-ciklodextrint és benciklán-fumarátot 1:1 mólarányban vízben felol­dunk, az oldatot keverjük, majd fagyasztva szárítjuk, így a benciklán-fumarát zárványvegyületét kapjuk meg, amelyben a mólarány 1:1. Ezt a zárványvegyületet az 1. példa D pontja szerinti eljárással megegyező módon állítjuk elő. Ehhez hasonlóan úgy találtuk, hogy azokban a talál­mány szerinti, benciklán-fumarátot tartalmazó készít­ményekben is, amelyeket más eljárásokkal állítottunk elő, a benciklán-fumarát és a ciklodextrin - amint erre a ciklodextrin ismertetett általános tulajdonságai utal­nak — részlegesen vagy teljes egészében zárványvegyü­­leteik formájában vannak jelen. Az alábbiakban a találmányt kísérleti példákkal mu­tatjuk be részletesen. A kísérleti példákban felhasznált mintákat a később ismertetendő, 1. példa szerinti eljárá­sokkal állítottuk elő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents