183124. lajstromszámú szabadalom • Nyomásmentes adagoló rendszer és kompozíció
1 183 124 2 céltárgy felé hajtására szolgáló eszközzel ellátott tartálya van. A találmány előnye, hogy széles körben alkalmazható adagolórendszert biztosít, ahol a kompozícióval számos eltérő célú hatóanyag, esetenként egymástól való elkülönítést biztosító hatóanyag hatásosan adagolható, és az adagolórendszere egyszerű fölépítésével elkerüli az ismert rendszerek hátrányosságait. A találmány anyagok tartályból való adagolására, részletesebben légburokba zárt vízcseppeket tartalmazó újszerű vizes folyadék-levegő szuszpenzióra, illetve ilyen szuszpenziót tartalmazó kompozícióra, valamint ilyen anyagok adagolórendszerére vonatkozik. A nyomás alá helyezett adagolórendszerek, vagy általánosan elterjedt nevükön aeroszolok első jelentősebb kereskedelmi sikereiket az 1950-es évek elején aratták, az ilyen rendszerű gyártmányok nagymértékű elterjedését eredményezve. A legtöbb nyomás alá helyezett rendszerű gyártmány alapvetően a következő közös elemeket tartalmazza: a) egy tartályt, amely a rendszerben uralkodó nyomásnak megfelelően ellenálló; b) cseppfolyósított vagy gázalakű hajtóanyagot; továbbá c) egy szelepet, amelyen keresztül a nyomás a környezeti nyomás szintjére esik és amely a terméket permet vagy hab alakjában a célterületre irányítja. A viszonylagos magas ár ellenére a fogyasztók az aeroszolos gyártmányokat megkedvelték. A sikert annak az egyetlen, fontos tényezőnek köszönheti, hogy az ilyen nyomás alá helyezett rendszerű gyártmányok használata kényelmes. Az aeroszolokat általában a kompozíciónak egy szelepen keresztül való porlasztásával állítják elő. A porlasztónyomást egy gáz vagy folyadék alakban levő hajtóanyag szolgáltatja. Ilyen hajtóanyagok jellegzetesen kis molekulasúlyú folyékony szénhidrogének vagy halogénezett szénhidrogének, vagy nyomás alatt levő gázok, mint például nitrogén-oxid, széndioxid vagy nitrogén gáz. Az utóbbi időben az aeroszolokkal kapcsolatosan kétségek merültek föl a Rowland-Mollina féle ózon elnyelési elmélet eredményeképpen, ami azt feltételezi, hogy a halogénezett szénhidrogén hajtóanyagok bizonyos százaléka eljut a sztratoszférába és az ózon elnyelését okozza e rétegben. Az ózonnak a sztratoszférában történő elnyelése következtében nagyobb mennyiségű ultraibolya sugárzás lép be a légkörbe, ami a bőrrák fellépésének növekedésével jár. A halogénezett szénhidrogén hajtóanyagú aeroszolok kiszerelési változatai közé tartoznak a cseppfolyósított szénhidrogén hajtóanyaggal, rövidített néven LPG-vel, mint például butánnal, izobutánnal, propánnal vagy azok keverékével hajtott termékek. Az LPG gázok nagyfokú gyúlékonysága miatt jelentős mennyiségű vízre van szükség a gyártmány szóró hatásának biztosításához. A szénhidrogén hajtóanyagban emuigáit vizes fázisok (víz-olaj) finom térbeli permetet eredményezhetnek, és általában szobaillatosító szóróknál, rovarirtó permetezőknél és hasonlóknál kerülnek felhasználásra. A sűrített gázzal, mint például a nitrogén, vagy a jobban oldható nitrogén-oxid, széndioxid hajtóanyaggal permetezett termékek rendszerint meglehetősen nedvesek, mivel oldhatóságuk és koncentrációjuk a halogénezett szénhidrogén hajtóanyagokéhoz képest kicsi, ami megakadályozza a felbontó erő létrehozását. A cseppfolyósított és sűrített gáz hajtóanyagok kombinációja nem jelent komolyabb előnyt száraz permetek előállítása vonatkozásában. Ugyanakkor az aeroszolok állandóan fennálló veszélyeket hordoznak magukban, ilyen a szénhidrogén hajtóanyagú termékek esetében a gyúlékonyság, továbbá a robbanásveszély, a belégzési mérgezés lehetősége, a termék figyelmetlen, helytelen használata, a szelep hibás működése, stb. A nyomás alatti rendszerű gyártmányok helyettesítőiként alkalmazható szivattyús permetezők költségesek és hatásfokuk alacsony. Ezek főként szivattyús hajlakk és izzadásgátló permetezők formájában ismeretesek, azonban csak igen korlátozottan váltak be ill. terjedtek el, különösen a szivattyús izzadásgátló permetező, elsősorban az alkalmazása során föllépő nedvesítés miatt. Egyéb kiszerelési megoldásoknál elkülönítő eszközöket, így előtároló kamrával ellátott rugalmas membránokat, rugóval feszített eszközöket alkalmaznak, amelyeknek költségességük, az eszközök különleges jellege, és a meglevő olcsóbb rendszerekkel szembeni jelentős műszaki előnyök hiánya miatt kereskedelmi jelentőségük csekély. A permetezési alkalmazáson túlmenően igen jelentős az ilyen termékek felhasználása porok hordozóiként. Az ilyen porok, mint termékek lehetnek fürdő és testhintő porok, arckikészítő púderek, lábhintőporok, egyéni (személyi) dezodor és izzadásgátló hintőporok, fogporok, gyógyászati antiszeptikus, antibiotikus és szteroid porok, atléták lábhintőporai, tisztítóporok, rovarirtó porok stb. A hagyományos poros termékek legfőbb hátrányossága a porkeltés, a tapadás hiánya s a korlátozott kiszerelési lehetőség. Az 1970-es években hidrofób fémoxidokat, különösen szilánnal kezelt szilícium-dioxidokat fejlesztettek ki. A hidrofób fémoxidokat viz nem nedvesíti. A hidrofób fémoxidokat általában vízzel való nedvesítés meggátlására használják, főként homokfélékhez, földhöz és egyéb szemcsés anyagokhoz, továbbá falazatok, fa-, szövet-, papír-, műanyag- és egyéb felületek felületkezelésénél. A hidrofób fémoxidok felhasználhatók továbbá mint szabadáramlású összetapadást gátló adalékanyagok poroltókészülékeknél, polimereknél, fémeknél, stb., valamint vízhatlan hígító és kicsapódásgátló szerekként festékeknél, ragasztóanyagoknál, zsíroknál, tintáknál és egyéb hasonló rendszereknél, s ezenkívül polimerek szilárdító anyagaként is használatosak. A gyakorlatban a hidrofób fémoxidok kolloid felületű aktív szerekként való használata megtalálható a nagy viszkozitású víz-olaj emulzióknál, amelyek kiemelkedő fázisstabilitásukból 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
