183069. lajstromszámú szabadalom • Ejárás acéltuskók folyamatos öntésére

1 183 069 2 történő elhaladás után, amikoris a tuskó legna­gyobb része már megdermedt, 90°-nál jóval na­gyobb mértékben, sőt adott esetben 180°-nál is na­gyobb mértékben változik meg. Ilyen mértékű ori­entáció változás a dermedés során nyilvánvalóan a szegregáció képződés, illetve a kitüntetett helyeken fellépő koncentráló növekedés ellen hat. A hagyományos módon ezzel szemben a tuskó dermedése során az alkotók és a szennyezők kivált részei a fémolvadékban fölfelé áramlanak. Ez a fölfelé áramlás azonban a jelen esetben értelmetlen, hiszen a „fölfelé” értelme állandóan változik az öntődob forgása során. Méréseket végeztünk annak meghatározására, hogy milyen mértékben lép fel az oxigén és kén szennyezők szegregéciója, valamint a karbon szeg­regációja a találmány szerint előállított acéltuskó­­ban. Meg kivántuk állapítani a szegregációs profil jellegét az öntött tuskónak az öntődob felől a sza­lag felé eső oldal irányába haladva. Ezért három mintasorozatot készítettünk a tuskó különböző ke­resztmetszeteiben. A minták közül az egyiket a metszet középrészéről vettük, a másikat 20 mm­­nyire balra á középponttól és a harmadikat 20 mm-re jobbra a középponttól. A mintákból nyert értékeket azután átlagoltuk, hogy a tüskök átlagos profilját megkapjuk. A vizsgálatok eredményeit a 2., 3. és 6. ábrákon mutatjuk be. A vizsgálati met­szeteket az ASTM Designation E399 —74, Crack Plane Orientation Identification Code alapján ké­szítettük. A 2. ábrán a tuskó kéntartalmának változását tüntettük fel a hely függvényében. A függőleges tengelyen a tuskónak az öntődob felőli palástfelüle­tétől mért távolság van feltüntetve, a vízszintes ten­gelyen pedig a kéntartalom s%-ban. Az adott eset­ben a tuskó sugara 44 mm volt. A vizsgált acél s%-os összetétele a következő volt: karbon 0,45 kén 0,02 mangán 0,99 foszfor 0,02 szilícium 0,21 A kéntartalom maximális eltérése az átlagostól 0,0013 s% (13 ppm) volt. A 2. ábrán bemutatott mérés során az állandó hiba értéke 0,000 498% volt. Az ábráról látható, hogy a kéntartalom eloszlása rendkívül egyenletes és szegregáció gyakorlatilag nem lép fel. A többi mintadarabon végzett mérés eredményei szerint a kéntartalom maximális eltéré­se az átlagtól 0,00114 és 0,004 s% (11,4 és 40 ppm) között változott. A mérések során az állandó hiba értéke 0,000 483 és 0,001 38% között volt. A min­ták kéntartalma 0,017 55 és 0,029 93 s% között volt. Az alábbiakban bemutatjuk három méréssoro­zat átlagos eredményeit, ahol a kéntartalom ppm értékekben van megadva. Minta 26 41 43 45 48 5 mm 170.3 308.0 234.3 226.7 316 15 mm 180.7 310.6 233.0 240.0 328 25 mm 174.3 271.0 223.7 235.0 316 35 mm 170.7 297.6 227.0 239.7 317 40 mm 181.7 297.6 231.0 238.7 325 47 mm-311.0 238.7-­átlag 175.5 299.3 231.2 236.0 320.4 tartomány 11.4 40.0 11.7 13.0 12.0 állandó hiba 4.83 13.8 4.88 4.98 5.03 A 3. ábrán az előző példában bemutatott minta (a 45 jelű minta) oxigéntartalmát mutatjuk be. Az átlagos oxigéntartalom körülbelül 70 ppm volt, a maximális eltérés éréke az átlagtól mintegy 5 ppm. Az állandó hiba ez esetben 1,651 ppm volt. Látható, hogy a vizsgált minta oxigéntartalma, hasonlóan a kéntartalomhoz, rendkívül egyenlete­sen oszlik el a tuskó keresztmetszetében. Meg kell azonban azt is jegyezzük, hogy a tuskók középré­szén olykor fellépő porozitás (ez adott esetben a találmány szerinti eljárás segítségével készített tus­­kóknál is fellép) hozzájárulhat a bemutatott ered­ményhez a tuskó adott részében. Hozzátesszük azonban, hogy az ilyen porozitás lényegében nem szegregáció és többnyire az öntést követő művele­tek során eltüntethető. A találmány szerinti eljárással készített tuskó oxigéntartalmának egyenletes eloszlása jól látható, ha a 3. ábrán bemutatott diagramot összehasonlít­juk a 4. ábrán és az 5. ábrán feltüntetett diagramok­kal. A 4. ábrán egy Hazelett Strip-Casting típusú berendezésben öntött tuskó oxigéntartalmának eloszlását mutatjuk be. Ebben a berendezésben a kokilla közel vízszintesen van elhelyezve. (A diag­ramot Whitmore, B. C. és Hlinka, J. W. „Conti­nuous Casting of Low-Carbon Steel Slabs by the Hazelett Strip-Casting Process” c. cikkéből vettük, amely az „Open Hearth Proceedings, 1969-es köte­tének 43. oldalán található.) Ha ezt az ábrát, ame­lyen az oxigéntartalom %-ban van feltüntetve, ppm értékekre számoljuk át, akkor azt kapjuk, hogy az átlagtól való maximális eltérés értéke mintegy 100 ppm vagy annál nagyobb érték és az. állandó hiba értéke körülbelül 29,88 ppm. Az ilyen típusú, a vízszintessel körülbelül 20°-ot bezáró szögű kokil­­lát tartalmazó berendezésben öntött tuskó alkal­mazásánál jelentős problémát okoz az oxigén szeg­regációja, még akkor is, ha az átlagos oxigéntarta­lom viszonylag alacsony, például 0,004 s%. Látha­tó, hogy a szegregáció legerősebb a tuskó felső palástja közelében, ami a korábban elmondottak­ból következik. Az 5. ábrán látható diagram egy olyan tuskó oxigéntartalmának eloszlása, amelyet Concast­­típusú függőleges kokillában öntöttünk. A beren­dezés ívelt kokillát tartalmazott és a kokilla az öntés során rezgőmozgást végzett. A bemutatott diagram öt mintán végzett mérések átlagát mutatja. A mintákat a tuskó alsó részéből vettük. A tuskó összetétele a következő volt: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Thumbnails
Contents