183050. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új aminoglikozid antibiotikumok N-acil-származékok előállítására
1 183 050 2 az N-acilezett cink-komplexben fennálló komplexkötését elbontani és amelyben az így felszabaduló cinksó nem oldódik, viszont az előállítani kívánt N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származék oldódik ; így az N-acilezett cink-komplex elbontását követően a felszabadított N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származék oldatba megy és extrahálható az említett poláros szerves oldószerrel, míg a felszabadított cinksó nem oldódik abban. Ily módon a kívánt N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származék elkülöníthető és kívánt esetben például kromatográfiásan tisztítható, majd a tisztított oldatból bepárlás útján kinyerhető. c) Egy további lehetséges módszer szerint a fenti módon kapott olajszerű vagy szilárd maradékot vagy csapadékot (az említett elegyet) teljes egészében oldjuk valamely erre alkalmas szerves oldószerben, amely bizonyos mennyiségű vizet is tartalmaz (ez a módszer akkor alkalmazható, ha az említett maradék vagy csapadék teljesen vagy legalábbis lényeges részében oldható vízben). Az így kapott oldatot azután oly kromatográfiás módszerrel kezeljük, amellyel a felszabaduló cinksó és a felszabaduló N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származék külön-külön nyerhető ki az oldatból. Azt találtuk, hogy erre a célra kromatográfiai adszorbensként különféle kationcserélő gyanták, anioncserélő gyanták, kelát-cserélő gyanták, valamint oly vízben oldhatatlan nagypolimerek alkalmazhatók, amelyek fémek megkötésére képes funkcionális csoportokat tartalmaznak, mint például a kitin vagy a kitozán. Kationcserélő gyantaként erre a célra karboxilcsoportokat (-COOH) vagy szulfonilcsoportokat (-SO3H) cserélő-funkcióként tartalmazó kationcserélő gyanták alkalmasak. Ha karboxil-funkciókat tartalmazó kationcserélő gyantát alkalmazunk az említett kromatográfiás eljárásban, akkor a kezelendő olajszerű vagy szilárd csapadékot, illetőleg maradékot (az említett elegyet) valamely erre alkalmas vizes szerves oldószerben, például adott esetben 10-90 tf.% vizet tartalmazó metanol-víz elegyben vagy adott esetben 10-90 tf.% vizet tartalmazó dioxán-víz elegyben oldjuk és az így kapott oldatot öntjük az említett kationcserélő gyantát tartalmazó oszlopra. Az oszlopot azután az említett vizes szerves oldószer további mennyiségével alaposan mossuk, majd eluálószerként ugyancsak az említett vizes szerves oldószer megfelelő mennyiségét alkalmazzuk, amelyhez azonban bizonyos mennyiségű savat vagy bázist is adunk. Savként erre a célra valamely gyenge szerves sav, például ecetsav, vagy pedig valamely híg szervetlen sav, például híg sósav alkalmazható. Bázisként legtöbbnyire ammóniumhidroxidot alkalmazunk erre a célra. Az eluálószerben a sav vagy bázis koncentrációja 0,01 súly% és 5 súly% között lehet, az eluáló oldószerre számítva. A kívánt N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származékot a cink-kationokkal fennálló komplex-kötéséből az eluálási művelet folyamán szabadítjuk fel, minthogy az alkalmazott kationcserélő gyantának különböző mértékű affinitása van a kívánt N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származékkal, illetőleg a cink-kationokkal szemben és így az N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származéknak az ioncserélő gyantához való kötődése más erősségű, mint a cink-kationoknak a gyantához való kötődése. Ily módon az eluátumban különböző frakciókban kapjuk a kívánt N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származékot cinksótól mentes alakban, illetőleg a cinksót; az előbbi, tehát a kívánt terméket tartalmazó frakciókat összegyűjtjük és bepároljuk, amikor is a kívánt N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származékhoz jutunk. Ha a fenti eljárásban kationcserélő gyantaként szulfonil-funkdókat tartalmazó kationcserélő gyantát alkalmazunk, akkor a kívánt N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származéknak az elkülönítése és kinyerése ugyanolyan módon történhet, mint a karboxil-funkciókat tartalmazó kationcserélő gyanta alkalmazása esetén, minthogy ugyanolyan mechanizmus szerint megy végbe az N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származéknak a komplexképző cink-kationoktól való elkülönítése. Másrészéről azonban, ha valamely gyengén vagy erősen bázisos anioncserélő gyantát alkalmazunk a kromatográfiai eljáráshoz, akkor az N-acilezett cink-komplexnek az egy vagy több nem-acilezett aminocsoportot tartalmazó N-acilezett aminoglikozidrésze általában nem adszorbeálódik a gyengén vagy erősen bázisos anioncserélő gyantán, az N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származék és a gyengén vagy erősen bázisos anioncserélő gyanta között fennálló ionos taszítás folytán, ami azzal a következménnyel jár, hogy az anioncserélő gyantaoszlop megfelelő vizes szerves oldószerrel történő eluálása során az N-acüezett aminoglikozid-antibiotikumszármazék eluálódik az oszlopról, míg a cink-kationok az oszlopon adszorbeálódva maradnak. Ha az említett kromatográfiás eljárást oly kelátcserélő gyanta alkalmazásával folytatjuk le, amely képes fém-kelát alakban megkötni a cink-kationokat, akkor az említett olajszerű vagy szilárd csapadékot, illetőleg maradékot (az említett elegyet) valamely vizes szerves oldószerrel készített oldat alakjában visszük fel a kelát-cserélő gyantával töltött oszlopra, amelyet azután valamely megfelelő előhívó oldószerrel eluálunk, amellyel a kívánt N-acilezett aminoglikozid-antibiotikum-származékot preferenciálisan eluálhatjuk az oszlopról, míg a cink-kationok kötve maradnak a kelát-cserélő gyantán. A fém megkötésére képes funkciókat tartalmazó, vízben oldhatatlan nagypolimert, például kitint vagy kitozánt ebben az eljárásban ugyanolyan módon alkalmazzuk, mint a kelát-cserélő gyantákat. d) Lehetséges egy további módszer is, amely szerint a cink-komplexnek az aminocsoportok megvédésére szolgáló acilezése során kapott reakcióelegyet közvetlenül rávisszük egy kationcserélő vagy anioncserélő gyantát, kelát-cserélő gyantát vagy a fém megkötésére képes funkciókat tartalmazó vízben oldhatatlan nagypolimert tartalmazó oszlopra; így az N-acilezett cink-komplex adszorbeálódik a gyantán, illetőleg az említett nagypolimer adszorbensben. Az oszlopot ezután a szükséghez képest valamely vizes szerves oldószerrel mossuk és ezt követően valamely vizes szerves oldószerrel - amely tartalmazhat vagy nem tartalmaz savat vagy bázist - eluáljuk a fenti c) módszer ismertetése során leírt módon. A további műveletek szintén a c) módszer esetében leírt módon történnek, amikor is 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
