183008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cef-3-em-4-karbonsav-származékok előállítására
1 183 008 2 kisszénatomszámú alkanolt (például uoianol, etanol) vagy hasonlókat használunk. A reakciót általában a fenti 2. eljárásban említett savak jelenlétében, a reakciót nem hátráltató, szokványos oldószerben hajtjuk végre. A reakcióhőmérséklet nem kritikus; a reakciót hűtés közben, környezeti hőmérsékleten vagy melegítés mellett végezzük el. H. eljárás: A H-2 vegyületet úgy állítjuk elő, hogy a H 1 vegyületet R,0SCH2SOR10 általános képletű vegyülettel reagáltatjuk. E reakciót általában a fenti 2. eljárásban enüitett bázisok jelenlétében, a reakciót károsan nem befolyásoló szokványos oldószerben hajtjuk végre. A reakcióhőmérséklct nem kritikus; a reakciót hűtés közben, szobahőmérsékleten vagy melegítés mellett végezzük el. /. eljárás : Az 1-1 vegyületet úgy állítjuk elő, hogy a H-2 vegyüfctct savval és/vagy savanhidriddel, mint ecetsavval és/vagy ecetsavanhi driddel reagálta tjük. A reakciót előnyösen alkálifém-perklorát (például nátrium-perklorát, káfium-perklorát), alkálíföldfém-perklorát (például magnézium-pcrklorát, kalcium-perklorát) és hasonlók, valamint sav, mint szerves karbonsav (például hangyasav) jelenlétében hajtjuk végre. A reakcióhőmérséklet nem kritikus; a reakciót előnyösen melegítés vagy hevítés közben végezzük el. J. eljárás: A J-2 vegyületet vagy sóját úgy állítjuk elő, hogy a J-l vegyületből a karboxil-védőcsoportot eltávolítjuk. E reakciót lényegében ugyanúgy hajtjuk végre, mint a 4. eljárást, ezért a részletes magyarázatot illetően a fenti 4. eljárásra hivatkozunk. K. eljárás: A K-2 vegyületet vagy sóját úgy állítjuk elő, hogy a K-1 vegyületet vagy sóját aminovéd ő- re agen sse 1 reagáltatjuk. Ha az aminovédő-reagens acilezőszer, a reakciót lényegében úgy hajtjuk végre, mint az 1. eljárást. Ezért a részletes magyarázatot illetően a fenti 1. eljárásra hivatkozunk. L. eljárás: A? L-2 vegyületet az L-1 vegyület oxidálásával állítjuk elő. Az oxidációt olyan szokványos eljárással hajtjuk végre, amilyennel az úgynevezett aktív metiléncsoportot karbonilcsoporttá alakítják át. Eszerint az oxidációt például szelén-dioxiddal hajtjuk végre. A reakciót általában a reakciót nem hátráltató oldószerben hajtjuk végre. A reakcióhőmérséklet nem kritikus; a reakciót előnyösen melegítés vagy hevítés közben végezzük el. M. eljárás: Az M-2 vegyületet vagy sóját úgy állítjuk elő, hogy az M-l képletű vegyületet vagy hJdrátját vagy ezek sóját az R6~ONHí általános képletű vegyülettel vagy tójával reagáltatjuk. Á reakciót általában a reakciót nem hátráltató oldószerben hajtjuk végre. Ha az R6-ONH2 általános képletű vegyület sóját használjuk, a reakciót előnyösen bázis jelenlétében végezzük el, a fenti 2. eljárás szerint. A reakcióhőmérséklet nem kritikus; a reakciót környezeti hőmérsékleten hajtjuk végre. N. eljárás: Az N—2 vegyületet vagy sóját úgy állítjuk elő, hogy az N—1 vegyületből vagy sójából eltávolítjuk az aminóvédőcsoportot. A reakciót lényegében a 2. eljárásban leírt módon hajtjuk végre, ezért a részletes magyarázat tekintetében a fenti 2. eljárásra hivatkozunk. O. eljárás: Az 0—2 vegyületet vagy sóját úgy állítjuk elő, hogy az O-1 vegyületet vagy sóját nitrozáló reagenssel reagálhatjuk. Az alkalmas nitrolizáló vegyületek szokványos reagensek, mint alkálifém-nitritek (például nátrium-nitrit, kálium-nitrit) és hasonlók. A reakciót szokványos oldószerben hajtjuk végre, amely nem befolyásolja hátrányosan a reakciót. A reakcióhőmérséklet nem kritikus; előnyösen hűtést vagy környezeti hőmérsékletet alkalmazunk. P. eljárás: A P-2 vegyületet vagy sóját úgy állítjuk elő, hogy a P—l vegyületet vagy sóját olyan szubszti túcíós vegyülettel reagáltatjuk, amely a P-l vegyület hidroxilcsoportjának hidrogénatomját az R6 ' általános képletű csoporttal tudja helyettesíteni. A reakciót szokványos, a reakdót nem zavaró oldószerben hajtjuk végre. Ha szubsztitúciós reagensként diazovegyületet használunk, a reakciót hűtés közben vagy környezeti hőmérsékleten végezzük el. Q. eljárás: A Q-2 vegyületet vagy sóját úgy állítjuk elő, hogy a Q-l vegyületet vagy sóját halogénezőszerrel reagáltatjuk. Alkalmas halogénezőszerek az aromás gyűrű halogénezésére használatos anyagok, mint klór, bróm és hasonlók. A reakciót általában nem zavaró, szokványos oldószerben hajtjuk végre. A reakcióhőmérséklet nem kritikus; a reakcióhoz előnyösen környezeti hőmérsékletet alkalmazunk. Megjegyzendő, hogy a fenti reakciókban és/vagy a reakciókeverék utókezelésénél az említett geometriai izomer adott esetben más geometriai izomerré alakítható át, és az ilyen eset szintén beletartozik a találmány körébe. Ha az I általános képletű célvegyület szabad karboxilcsoportot tartalmaz a4-helyzetben és/vagy szabad aminocsoportot az R^ szubsztituens jelentésének megfelelően, akkor a vegyület szokásos módon alakítható át gyógyszerészetileg elfogadható sóvá. A találmány szerinti I általános képletű célvegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható, nem mérgező sóik mind új vegyületek, melyek jelentős mikróbaellenes hatást mutatnak, számos kórokozó mikroorganizmus - beleértve Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokat - növekedését gátolják és így baktériumellenes hatóanyagokként használhatók. Az I általános képletű vegyü-7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
