182999. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2,3-tia-diazo5-il -karbamid-származékok előállítására
1 182 999 2 1. táblázat folytatása A vegyület neve Kitermelés Fizikai állandó (olvadáspont °C)-5-il)-karbamid 82,3% 215 (bomlik) 1 -(3-piridil)-3-( 1,2,3-tiadíazol-12,2 g 5-il)-karbamid 55,3% 218 (bomlik) l-(2-pirimidil)-3-(l,2,3-10,3 g tiad ia zol-5-il)-karb amid 46,4% >270 (bomlik) l-(3-metil-2 -piridil J-3-( 1,2,3-13,2g-tiadiazol-5-iÍ)-karbamid 56,2% 234 (bomlik) 1 -(5 -metil-2-piridi!)-3-( 1,2,3-15,4 g-tiadiazol-5-il)-karbamid 65,8% 230 (bomlik) 1 -(6-metil-2-piridil)-3-(l ,2,3-16,1g-tiadiazol-5-iI)-karbamid 68,4% 234 (bomlik) l-(2-pü'idiI)-3-( 1,2,3-tia-16,4g diazol-5-il)-karbamid 74,2% 227 (bomlik) A következő példák a kiindulási anyagok előállítását szemléltetik. 3. példa 1.2.3- Tiadiazol-5 -karbonsav-hidrazid Keverővei és hőmérővel ellátott 100ml-es háromnyakú gömblombikban 31,6 g (0,2 mól) 1,2,3-tiadiazol-5-karbonsav-etil-észter 50 ml etanollal készült oldatát 11,0 g (0,22 mól) hidrazin-hidráttal elegyítjük 5 perc alatt szobahőmérsékleten. A hőmérsékletet lassan 50°C-ra emelve sárga kristályok válnak ki. Areakcióelegyet még egy órán át kevertetjük szobahőmérsékleten, majd kiszűrjük a kristályokat, amelyeket 40 °C-on vákuumban súlyállandóságig szárítunk. Kitermelés: 27,4 g (95%). Olvadáspont: 145—148 °C. V ék onyréteg-k ro matográfia : futtatószer: etil-acetát, Rf-érték: 0,195. 4. példa 1.2.3- Tiadiazol-5-karbonsav-klorid. Keverővei, hűtővel, hőmérővel és gázelvezetőcsővel ellátott háromnyakú, 250 ml-es gömblombikban 30,0 g (0,23 mól) l,2,3-tiadiazol-5-karbonsavat 125 ml tionilkloriddal 2 órán át visszafolyó hűtő alatt melegítünk. A világos, barnás oldatot 40 °C-on és 20 mbar nyomáson bepároljuk, és a maradékot frakcionáltan desztilláljuk. Kitermelés: 25,0 g (73,4%). Forráspont (14,7 mbar): 73-76 °C. 5. példa 1.2.3- Tiadiazol-5-karbonsav-etil-észter. Keverővei, hőmérővel, visszafolyó hűtővel, szárítócsővel és gázelvezetőcsővel felszerelt háremnyakú, 500 ml es gömblombikban 50,1 ml (0,69 mól) tionilkloridot lehűtünk —15 °C-ra, és utána 30 perc alatt enyhén csökkentett nyomáson 36,2 g (0,21 mól) formilecetsav-etil-észter-szemikarbazonnal elegyítjük —15 °C és -10 °C közötti belső hőmérsékleten. A barna oldatot még egy órán át kevertetjük —10 °C-on, és utána 130 ml kloroformmal meghígítjuk. A fölös tionil-kloridot óvatosan 130 ml telített kálium-hidrogén-karbonát oldattal elegyítjük, közben a hőmérsékletet -10 °C és 20 °C között tartjuk. A kloroformos fázist elválasztjuk, 50 ml telített kálium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, és vizsugárvákuumban 40°C-on bepároljuk. A maradékot frakcionáltan desztilláljuk. Kitermelés: 28,6 g (86%). Forráspont (14,7 mbar): 95-100 °C. Vékonyréteg-kromatográfia: futtatószer = etil-acetát. Rf-érték: 0,600. 6. példa 1,2,3-Tíadiazol-5-karbonsav. Keverővei, hőmérővel és visszafolyó hűtővel felszerelt háromnyakú, 4 literes gömblombikban 152 g (1,1 mól) kálium-karbonátot 1 liter vízben 90°C-ra melegítünk, és 50 g (0,5 mól) 5-metil-l ,2,3-tiadiazollal elegy ítjük. Ezután egy óra alatt hozzácsepegtetjük 158 g (1,0 mól) kálium-permanganát 1,5 1 vízzel készült oldatát 95-100 °C-on. Utána még 30 percig melegítjük visszafolyó hűtő alatt a reakcióelegy teljes elszíntelenedéséig, majd a kivált mangán-dioxidot kiszűrjük, és 1 liter forró vízzel átmossuk. A szűrletet utána vákuumban 50°C-on körülbelül 1 literre bepároljuk, és 20°C-on 80 ml tömény kénsavval megsavanyítjuk. Utána 5X300 ml etil-acetáttal alaposan extraháljuk. Az etilacetátos extraktumokat magnézium-szulfáton szárítjuk, és vizsugárvákuumban 40 °C-on szárazra pároljuk. Kitermelés: 21,7 g (33,3%). Olvadáspont: 106 °C (bomlás). Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az (I) általános képle tű l,2,3-tiadiazol-5-ilkarbamid-származékok — a képletben Rí jelentése hidrogénatom, metil-, etil-, propil-, butil-, izopropil-, izobutil-, szek-butil- vagy allilcsoport, R2 jelentése metil-, etil-, allil-, ciklopropil-, ciklohexil-, fenil-, 2-metil-fenil-, 3-metil-fenil-, 4-metil-fenil-, 2 izopropil-fenil-, 2-klôr-fenil-, 3-klôr-fenil-, 4-klôrfenil-, 3,4-diklôr-fenil-, 2-metoxi-fenil-, 2-nitro-fenil-, 3-nitro-fenil-, 4-nitro-fenil-, 2"-(trifluor-metil)-fenil-, 3-(trifluor-metil)-fenil-, 2-klôr-6-metil-fenil-, piridil-, pirimidil-, 3-metil-2-piridil-, 4-metil-2-piridil-, 5-metil-2-piridil-, 6-metil-2-piridil-, 4-metil-2-pirimidilvagy 5-klór-2-piridil-csoport vagy Ri és R2 együtt morfolino-, piperidino-, vagy pirrolidino-csoportot képez — előállítására, azzal jellemezve, hogy (II) képletű l,2,3-tiadiazol-5-karbonsav-azidot (III) általános képletű - a képletben R] és R2 jelentése a fenti — aminnal reagáltatunk szerves oldószerben, 20 és 180 °C közötti, előnyösen 50 és 120 °C közötti hőmérsékleten, és a reakcióterméket önmagában ismert módon elkülönítjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a reakciót a reakcióelegy forrási hőmérsékletén végezzük. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy ekvimpláris mennyiségű (II) képletű azidot és (III) általános képletű amint reagáltatunk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan (II) képletű 1,2,3- tiadiazol-5-karbonsav-azidot használunk, amelyet önmagában ismert eljárással állítunk elő, és a kapott reakcióelegyből nem különítünk el. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja l-fenil-3-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbamid előállítására, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként anilint és l,2,3-tiadiazol-5-il-karbonsav-azidot használunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4 (2 db rajz)
