182886. lajstromszámú szabadalom • Kibővíthető kapcsolóházózat különösen távbeszélőközpontokhoz
1 182 886 2 zathoz kapcsolódjanak, mégpedig áramköri változtatás nélkül. A kivezetéseket tehát vagy egy másik kapcsolóhoz való összeköttetésre használjuk, vagy pedig visszahajtási pontoknak tekintjük. Egy visszahajtási pontot úgy lehet definiálni, hogy az egy visszahajlított hálózatban egy olyan pont, amelynél egy a hálózaton keresztül kapcsolt jel haladási iránya a hálózaton át ellentétessé válik, azaz ettől kezdve már nem halad tovább egy magasabb szintű fokozat felé. Az a lehetőség továbbá, hogy egy kapcsolót reflexiós pontként vagy összeköttetésként is lehet használni, változó összeköttetéseknél hasznosítható. A 2.a ábrán egy 2X2 vonalas kapcsoló látható, melynek két bevezetése van, ezek a 100 és a 102 bevezetések, valamint van két 104 és 106 reflexiós pontja. A 104 és 106 reflexiós pontok egyben összekötő függőlegesek is, mint azt a későbbiekben majd leíijuk. Abban az esetben, ha a 100 és 102 bevezetések egy huszonnégy csatornás időosztásos multiplex (TDM) vonalat képeznének, akkor a 108 kapcsoló ismert módon egyetlen bevezetésen megfelelő koncentrációval százötven vonal kapcsolására lenne képes és maximálisan huszonnégy trunk-vonal kapcsolására a másik bevezetésen keresztül. A két bevezetés között, mint azt a továbbiakban ismertetjük, átkötéseket lehet létrehozni. A reflexiós/összekapcsolásos technikára vonatkozó másik példában a 100 bevezetésre olyan áramkör csatlakozik, melyen hat vonal van koncentrálva, míg a 102 bevezetés kétirányú trunk-vonalat tartalmaz, mely ezt az áramkört egy másik kapcsolási hellyel analóg vagy nem-multiplexeit elrendezésben összeköti. Ha a 104 és 106 reflexiós pontok közül csak az egyiket használjuk, akkor vonal-vonal (visszatérő) vagy vonal-trunk hívásokat lehet megvalósítani, egyszerre mindig egyet. Ez a hálózat folyamatosan bővíthető, például húsz vonalra és két trunk-re, mint azt a 2.b ábrán bemutatjuk, ahol további, azonos elrendezésű, 110, 112 és 113 kapcsolókat adtunk hozzá a 108 kapcsolóhoz, és amely így két fokozatú elrendezéssé bővült. A szemléletesség kedvéért a rajzon azoknak a kapcsolóknak a blokkjába, amelyek a rendszert kétfokozatúvá teszik, a „2” számot írtuk be. Ha a 108 kapcsolón belül a csatornák között átkötéseket kell létrehozni, a 108 kapcsoló 104 és 106 kivezetéseit használjuk reflexiós pontokként, azaz az eredeti vonalak és trunk-ök közötti távbeszélő-hívások esetében. A 108 kapcsoló reflexiós tulajdonságát hasznosítjuk így, miközben az új lezárások között hasonlóképpen kapcsolunk hívásokat. Akkor azonban, amikor egy 108 kapcsoló által kiszolgált lezárás és egy, a 110 kapcsoló által kiszolgált lezárás között akarunk hívást kapcsolni (a 110 kapcsolóhoz ugyanannyi vonal és trunk van kapcsolva, mint a 108 kapcsolóhoz), akkor a 108 és a 110 kapcsolók kivezetései, azaz mindkét első fokozat, egy közös második fokozatú kapcsolón keresztül kapcsolódnak és ez a közös kapcsoló lehet akár a 112, akár a 113 kapcsoló. A második fokozat reflexiós pontjait a 114, 116, 118 és 120 reflexiós pontoknál használjuk az összeköttetés megvalósítására. Látható tehát, hogy a csatornák vagy a 108 és 110 kapcsolók közötti összeköttetéseknél a két szóbanforgó kapcsoló egy-egy kivezetését használjuk egy közös magasabb fokozatú kapcsolóhoz csatlakozó összekötő kapuként, ahol ennek a magasabb fokozatú kapcsolónak az egyik kivezetését használjuk reflexiós kapuként. A 2.c, illetve a 2.d ábrán látható a kapcsolóhálózat folyamatos bővítése három, illetve nyolc elsődleges kapcsolóra. Ezt a bővítési technikát a belső és külső összekötő vezetékek átrendezése nélkül lehet elérni, tér- és időosztásos kapcsolásoknál és tetszőleges méretű alap kapcsoló elemek esetében; a térosztásos megvalósítást azonban a 3. ábrán mutatjuk be. A 2.c ábrára hivatkozva megjegyezzük, hogy a bemutatott három elsődleges kapcsolási blokkelrendezés lehetőséget nyújt további hat vonal és egy másik kétirányú trunk hozzáadására a 126 kapcsoló blokk segítségével. A 126 kapcsolóblokkról érkező forgalom kétharmad részének statisztikailag az első két 128 és 130 kapcsoló felé kellene irányulnia, mivel a hálózatba befutó vonalak és trunk-ök kétharmada a 128 és 130 kapcsolókhoz van kötve. Mivel azonban minden egyes bevezetés egy egységnyi forgalmat lát el, így a 128 és 130 kapcsolók kétharmada az egységnyi forgalom négyharmadát teszi ki, és ez egy kapcsoló kivezetés forgalmi kapacitását meghaladja. Ezért a harmadik elsődleges 126 kapcsoló blokkhoz két másodlagos fokozatú 132. és 134 kapcsoló szükséges. Mint az a 2.d ábra alapján majd nyilvánvaló lesz, egy negyedik kapcsoló egység hozzáadásának hatására egyik meglevő összeköttetést sem kell átrendezni. A második fokozat 136 és 138 kapcsoló blokkjai és a harmadik fokozat 140 és 141 kapcsoló blokkjai ugyanolyan elrendezésűek, mint az első fokozat kapcsoló blokkjai. A 2.d ábrán bemutatjuk a hálózatnak a meglevő összeköttetések átrendezése nélkül történő bővíthetőségét, abban az esetben, amikor a hálózatot nyolc elsődleges kapcsoló blokkra bővítjük, melyek közül az ábrán vázolt módon mindegyikhez például hat vonalat és egy kétirányú írunk vonalat kapcsolhatunk. A kapcsoló hálódat első fokozatának nyolc elsődleges 150 164 kapcsoló blokkja azonos elrendezésű lehet a 2.a-2.d ábrákon látható kapcsoló egységekkel. Az egyfokozatú visszahajlított hálózattal szemben a találmány szerinti kapcsoló hálózat gazdaságosabban bővíthető, mivel egyfokozatú visszahajlított hálózat esetében a keresztezési pont/vonal fajlagos költség lineárisan nő a lezárások számával, azaz a bevezető kapuk vagy vonalak számával, míg a jelen hálózat esetében ez a keresztezési pont/vonal költség közelítőleg a lezárások számának 2-es alapú logaritmusa szerint növekszik. Ezt az összefüggést mutatjuk be az alábbi táblázat segítségével, a 2.d ábra nyolc blokkos hálózatára. Elsődlege s blokkok (2n) További kapcsolók Összes kapcsoló a hálózatban Kapcsolók száma a hálózatban per elsődleges blokk N, ahol N= (fokozatok száma -1) 1 1 1 1 0 2 3 4 2 1 3 5 9 3 4 3 12 3 2 5 7 19 3.8 6 5 24 4 7 5 29 4.1 .8 3 32 4 3 16 80 5 4 32 192 6 5 A 2., 3. és 4. fokozatokban a hálózathoz adott kapcsoló blokkokat számjegyekkel azonosítjuk, melyek az elsődleges kapcsoló blokkok hozzáadásának felelnek meg. Ezeknek a blokkoknak a hozzáadása szükségessé teszi a megfelelő magasabb fokozatú kapcsolás hozzáadását, így például, ha az elsődleges 158 kapcsolót, azaz az ötö5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
