182873. lajstromszámú szabadalom • Szines füstfejlesztő kompozíció

1 182 873 2 A találmány tárgya füstképző kompozíció, színes jelzőfüstök előállítására. Ismeretes, hogy kémények füsttömörségének vizsgála­tára petróleum porlasztásával tökéletlen elégetés mellett képeznek füstöt. Ez a módszer nemcsak balesetveszélyes és egészségtelen, hanem bélelt kéményeknél nagy hőha­tása miatt nem is alkalmazható. Kívánatos lenne olyan füstképző kompozíció használata, amelynek hőhatása kicsi és amely gyufával való meggyújtás után a vizsgá­landó térbe helyezhető. Ilyen füstképző kompozíció nemcsak kéményekben, hanem más repedés- és tömör­ségvizsgálatoknál, továbbá áramlástani kísérletekben is alkalmazható lenne. A könnyebb megfigyelhetőség miatt (pl. ködös napokon különösen) célszerű, hogy a készít­mény ne fehér, hanem színes füstöt fejlesszen. A szakirodalom számos fehér füstöt szolgáltató ké­szítményt ismertet, így például a 75 135 sz. magyar sza­badalmi leírás szerinti készítmény cinkpor és kénpor vagy kénvirág keverékéből áll. Ismertek az illékony fém­­klorid füstöket képező reakcióelegyek is, ilyen többek között a Berger keverék, amely lényeges alkatrészként fémcinket, szerves klórvegyületet, továbbá oxigént leadó anyagot tartalmaz. Ismert végül az ammónium-klorid füstképző tulajdonsága is (A. A. Sidlovszkij: A pirotech­nika alapjai, Budapest, 320-324. o.) - de mindezek csu­pán fehér füstök illetve ködök képzésére alkalmasak. Az ismert színes jelzőfüst elegyek az éghető szerves és az oxigént leadó anyagokon kívül szerves festékekből, állnak (A. A. Sidlovszkij: A pirotechnika alapjai, Buda­pest 343-349. o.), a festék mennyisége e készítmények­ben 40 és 60 % között van. A találmány feladata olyan kompozíció kidolgozása, amely gyufával gyújtható, a korábbi készítményeknél sokkal kevesebb festéket tartalmaz, mégis égése közben folyamatosan intenzív színes füstöt ad, hőhatása pedig elenyésző. Azt találtuk, hogy z kívánt tulajdonságokat mutató készítményt kapunk, ha éghető szerves anyagból, oxigén­leadó anyagból és ammónium-kloridból álló keverékhez füstképző komponensként 30—60 tömegszázalék ammó­nium-kloridot és színező komponensként 3-6 tömeg­százalék szerves festéket adunk. Ez a felismerés azért meglepő, mert színes jelzőfüstöket korábban csak olyan elegyek égetésével tudtak kapni, amelyek legalább 40 % szerves festéket és égési moderátorként adott esetben kisebb mennyiségű ammónium-kloridot tartalmaztak, ugyanakkor a színes jelzőfüstöt szolgáltató készítmé­nyekben a füstképző anyag maga a nagymennyiségű színezék volt. A találmány szerinti készítmények füstképző kompo­nensként 30—60 tömegszázalék ammónium-kloridot, 20-40 tömegszázalék éghető szerves anyagot és 10-40 tömegszázalék oxigénleadó anyagot tartalmaznak, szer­ves festék tartalmuk pedig az előzőekben már említett 3—10 tömegszázalék; sárga színezék esetében előnyösen legalább 6 tömegszázalék. A %-os értékek a teljes kom­pozíció tömegére értendők. Az egyes komponensekre megadott mennyiségekből általában a középérték a leg­előnyösebb. Ennek az összetételnek előnye, hegy a füstképző anyag, amelyet nagyobb mennyiségben kell alkalmazni, olcsóbb, mint az ismert színes jelzőfüstük előállítására szolgáló kompozíciókban füstfejlesztő anyag­ként használt színezékek. A találmány szerinti készít­ményben éghető szerves anyagként előnyösen szén­hidrátot, például répacukrot, lisztet; oxigénleadó anyag­ként alkálifém- vagy ammónium-klorátot, -perklorátot vagy -nitrátot használhatunk. Szerves festékként például a sárga színt adó alizarin, p-nitro-anilin, auramin vagy amino-azobenzol, a vörösre színező paravörös vagy roda-v min, a kék színt biztosító metilénkék, indigó vagy 1,4-di­­metilamino-antrakinon jöhetnek számításba. A találmány szerinti kompozíciókat célszerűen úgy készítjük, hogy az éghető szerves anyag és ammónium­­-klorid keverékéből az 1 mm-nél nagyobb méretű szem­cséket szitálással eltávolítjuk, majd mind az oxigénleadó anyag, mind a szerves festék hozzáadása után a szitálást azonos lyukbőségű szitával megismételjük. A kívántnál nagyobb szemcséket a kompozíció valamennyi kompo­nenséből szitálással a fent megadott sorrendű összekeve­rés előtt is eltávolíthatjuk. A találmány szerinti komponenseket por alakban a megadott arányban összekeverve már használatra közvet­lenül alkalmas készítményhez jutunk, előnyösebb azon­ban, ha a kapott keveréket műanyag tasakban lezárjuk vagy olyan műanyag patronba töltjük, amelynek egyik vége a felhasználáskor eltávolítható. Felhasználás esetén a tasak egyik sarkánál vagy a patron szabaddá tett végén a keveréket meggyújtjuk, mire a füstképződés azonnal megindul, s ekkor a tasakot vagy patrdnt a vizsgálandó térbe (pl. a kéménybe) helyezzük. Használhatók a talál­mány szerinti kompozíciókból a komponensek tulajdon­ságai függvényében megválasztott nyomáson sajtolással készített tetszés szerinti alakú idomdarabok, például hengerek is, utóbbiakat hosszabb tárolás esetén a nedves­ségfelvétel kizárására paraffinba célszerű mártani. A találmány szerinti kompozíciót és alkalmazását az alábbi kiviteli példák szem!éltetik;-a %-ok tömegszázalé­kot jelentenek. 1. példa A kompozícióhoz használt valamennyi komponenst 1 mm-es lyukbőségű szitán átszitáljuk, az így kapott elő­nyös szemcseméretű komponenseket a következő keve­rési sorrend szerint keverjük össze: 50 g ammónium-klo­ridot és 25 g répacukrot célszerűen bronzszitán átszitá­lunk, ehhez - előnyösen ugyancsak átszitálással ke­verve - 20 gkálium-klorátot, majd 5 g alizarint adva ho­mogén keveréket képezünk. A kapott porkeverék mintegy 10 grammját kis ha­lomba szórjuk. Szélén gyufával meggyújtva a keverék folyamatosan végigég, miközben intenzív sárga színű füst keletkezik. 2. példa Az 1. példa szerinti módon 34 % ammónium-klorid, 30 % kálium-nitrát, 29 % búzaliszt és 7 % rodamin komponensekből készítünk homogén porkeveréket, 15 grammot polietilén tasakba zárunk. A tasak egyik sarkánál a keveréket meggyújtva az végigég, miközben vörös színű füstöt ad. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents