182866. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tetrapeptid-származékok előállítására
1 182 866 2 Az I általános képletű vegyületek szintézisének minden műveleténél oly kiválasztott védőcsoportokat alkalmazunk, mely csoportok, vizsgálataink szerint, a legzavartalanabbul működnek. Más csoportok is alkalmazhatók ebben a szintézisben, bár valószínűleg kevésbé eredményesen. így például, az I általános képletű vegyületek szintézisében amino-védőcsoportként a benziloxikarbonil- (CBz), a terc-butiloxikarbonil- (BOC), a tercamiloxikarbonil- (AOC), a p-metoxibenziloxikarbonil(MBOC), az adamantiloxikarbonil- (AdOC) és az izoborniloxikarbonilcsoport különféle módon alkalmazható. Továbbá, a tirozil-maradéknál hidroxi-védőcsoportként általában benzilcsoportot (Bzl) alkalmazunk, bár más csoportok is jól felhasználhatók, mint például a p-nitrobenzil- (PNB) és a p-metoxibenzilcsoport (PMB). Az I általános képletű vegyületek előállításánál karboxil-védő-csoportként bármely tipikus észterképző csoportot felhasználhatunk, mint például a metil-, etil-, benzil-, p-nitrobenzil-, p-metoxibenzil- és a 2,2,2-triklóretil-csoportot. Az I általános képletű vegyületek előállításánál a megfelelően védett N-blokkolt aminosavnak vagy peptidrésznek egy megfelelően védett karboxi-blokkolt aminosavval vagy peptid-résszel történő kapcsolódásakor az aminosav vagy peptid-rész karboxilcsoportját aktiváljuk, a kapcsolódási reakcióra szabaddá tesszük. Ez megvalósítható bármely jól ismert eljárással. Egy ilyen aktiválási eljárás magába foglalja a karboxilcsoportnak egy vegyes anhidriddé történő átalakítását. A szabad karboxilcsoportot valamely más savval, jellegzetesen a karbonsavnak egy származékával, mint például egy savkloridjával, reagáltatva aktiváljuk. A kevert anhidridek képzésére alkalmas savkloridok például az etil-klórformiát, fenilklórformiát, szek-butil-klórformiát, izobutil-kloroformát és a pivaloilklorid. Előnyösen az izobutil-klórformiátot alkalmazzuk. A karboxilcsoport aktiválása más módszerrel is történhet. nevezetesen a vegyületnek aktív észter-származékká történő átalakításával. Ilyen aktív észter például valamely 2,4,5-triklórfenilészter, pentaklórfenilészter és valamely p-nitrofenilészter. A szóbanforgó vegyületek előállítására megfelelően alkalmazható a jól ismert azid-kapcsolási reakció is. Az I általános képletű vegyületek előállítása előnyösen olyan kapcsolási eljárással történik, melynél N,N- diciklohexilkarbodiimidet (DCC) alkalmazunk a szabad karboxilcsoport aktiválására azért, hogy a kapcsolódást lehetővé tegyük. Ennél az aktiválási és kapcsolási eljárásnál az aminosavra vagy a peptid-részre vonatkoztatva ekvimolekuláris mennyiségű DCC-et használunk, és a reakciót ekvimolekuláris mennyiségű 1-hidroxibenzotriazol (HBT) jelenlétében végezzük. A HBT felhasználásával a nem-kívánatos mellékreakciók, például lehetséges racemizáció kiküszöbölhető. Az I általános képletű vegyületek előállításakor az alkalmazott műveletek sorrendjének bizonyos pontjainál szükséges a kiválasztott védó'csoportok lehasítása. A peptid-szintézisben jártas szakember a jellegzetes védőcsoportok közül könnyen ki tudja választani azokat a csoportokat, amelyek kompatíbilisak, abban az értelemben. hogy ezek alkalmazásakor a termék olyan szelektív hasítása valósítható meg. melynél az aminosavon vagy a peptid-részcn jelen levő egy vagy több. de nem az összes vcdő-csoport hasad le. A peptid-kémiában ezek az eljárások jól ismertek. Szelektív hasítási eljárásokról részletes ismertetést találhatunk az irodalomban, lásd Schröder és Lübke, The peptides, I. kötet, Akadémiai kiadó, New York (1965), különösen lényeges a 72-75. oldalon levő táblázat. Karboxil-védő-csoportok hasítása lúgos elszappanosítással valósítható meg. Aránylag erősen lúgos körülmények között, jellegzetesen valamely alkálifémhidroxidot, mint például nátriumhidroxidot, káliumhidroxidot vagy litíumhidroxidot használva, történik általában a védőkarboxil-csoport dezészterezése. Az elszappanosítási reakció körülményei a szakemberek számára jól ismertek. A karboxil-védőcsoportok katalitikus hidrogenolízissel is eltávolíthatók, például úgy, hogy a reakció palládium-szénen katalizátor jelenlétében megy végbe. Továbbá, abban az esetben, ha a karboxil-védő-csoport pnitrobenzil- vagy 2,2,2-triklóretil-csoport, akkor cink és sósav jelenlétében történő redukcióval is végrehajtható a blokkoló-csoport hasítása. Az amino-védőcsoportok hasításánál a védett aminosavat vagy pepiidet egy savval, mint például hangyasav- Val, trifluorecetsawal (TFA), p-toluolszulfonsawal (TSA), benzolszulfonsavval (BSA), vagy naftalinszulfonsavval kezeljük, és ily módon termékként a megfelelő savaddíciós sót nyerjük. Az amino-blokkoló-csoportok hasítása a védett aminosavnak vagy pepiidnek hidrogénbromid vagy sósav és ecetsav keverékével való kezelésével is végrehajtható, és ily módon termékként a megfelelő hidrogénbromid vagy sósav-addíciós sót nyerjük. Az alkalmazott módszer vagy reagens a specifikus blokkoló reakcióban résztvevő anyagok kémiai vagy fizikai tulajdonságaitól függ. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy abban az esetben, ha az R4 csoport jelentése más mint hidrogénatom és legalább három aminosav-maradékot tartalmazó peptid hasítását akarjuk végrehajtani, akkor igen előnyös a peptid blokkoló csoportjának hasítását trifluorecetsawal vagy hangyasawal végezni úgy, hogy termékként a megfelelő savaddíciós sót nyerjük. A só egy ioncserélő gyantával, mint például DEAE Sephadex A25-tel vagy Amberlyst A27-tel kezelve egy gyógyászatiig alkalmasabb vegyületté átalakítható. A tirozil-maradékon jelen levő hidroxi-védő-csoportok rögzíthetők a pepiiden a peptid előállításának egész ideje alatt, és az utolsó művelet folyamán az amínovédő-csoportok hasításával együtt eltávolíthatók. Bár a karboxil-védő-csoportok eltávolítása az alkalmazott körülményektől függ, egy korábbi előállítási műveletnél is lehetséges ezek eltávolítása. Ha a karboxil-védő-csoportok hasítása lúgos elszappanosítással történik, akkor a hidroxi-védő-csoportok a pepiiden maradnak, rögzítődnek; azonban, ha katalitikus hidrogenolízissel távolítjuk el a karboxil-védő-csoport okai akkor a hidroxi-védőcsoportok is lehasadnak. Ez utóbbi azonban nem komoly probléma, mivel az 1 általános képletű vegyületek előállítása szabad hidroxil-csoportot tartalmazó tirozil-maradék jelenlétében is végrehajtható. Egy előnyös, specifikus eljárással az I általános képletű vegyületek előállítása a következőképpen történik: valamely, külön-külön előállított N-terininális tripeptidet egy C-terminális fenilalanilamiddal összekapcsolunk, majd az összes megmaradt blokkoló csoportot alkalmas módon eltávolítjuk. A szóban forgó vegyületek előállításánál az N-terminális tripeptiddel reagáló, külön előállított oly C-terminális fenilalanil-vegyület is alkalmazható. mely egy olyan csoportot tartalmaz, amely az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
