182788. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tökéletesített felületű, könnyen kizsaluzható épületelemek előállítására
182.788 A találmány tárgya: eljárás tökéletesített felületű, könnyen kizsaluzható épületelemek előállítására, különösen vasbeton épületelemek gyártásánál, amelyeket előregyártva a gyár telephelyén, vagy monolit-eljárás utján az építés helyén nagyterjedelmű zsaluzással lehet kialakítani. Ismeretes, hogy tökéletesített felületű, nagyalakú, a zsaluk Illesztési helyén egymással összefüggő épületelemeket olyan anyagokkal kötik össze', amelyek alapanyaga ásványolajbázisu bitumen és paraffin és olaj,- illetve vlasz-paraffin-emulzióban vannak összekeverve /lásd a 92 990 és a 124 477 számú Német Demokratikus Köztársaság-beli szabadalmi leírásokat/. Ha csekély viszkozitású ásványolajat alkalmazunk - amelyet különösen betonelemek előállításánál használnak - gyakran fordul elő a függőleges helyzetű épületelemeiméi az^ hogy a felső résznél hibás kötés alakul ki, mivel az épület fűtése alkalmával, a belső nagyobb hőmérsékletnél az olaj megfolyósodik. Az épületelemeknek a zsaluval - ásványolaj alapanyagú - kötőanyag utján összeillesztett felülete ugyanakkor minőségben romlik, mert a felületén a megengedettnél nagyobb számú pórus keletkezik. Az ásványolaj alapanyagú bevonóanyagnál a környezetre ható káros jelenségek is keletkeznek: ilyen például a talajvízszennyezés. Ezen túlmenően azonban, a visszamaradó olajos anyagrészek az építést követő utókezelést, például festést, tapétázást és tisztítást, hátrányosan befolyásolják. A viasz/paraffindiszperziók általában kevertfázisu diszperziók, ezért raktározni osak korlátozott ideig lehet azokat. A kevertfázisu diszperziók csekély diszperziófoka pedig - még akkor is, ha benzin alapanyagú oldószert használunk - az anyagnak a felületre történő felhordása alkalmával komolyan számbavehető hátrányt jelent. A durván diszpergál't bevonóanyag alkalmazásánál az épületelemeket egymástól elválasztó felületek közötti film egyenetlen lesz és ennek következtében az épületelemek felületének minősége nem kielégítő. Az egymáshoz illeszkedő felületek közötti, könnyen illó és éghető anyagokat tartalmazó bevonóanyag tűz- es robbanásveszélyes, különösen ott, ahol a helyiséget állandó raktározás céljára használják. Ezenkívül ezeknek az anyagoknak előállítási költsége viszonylag magas. Az 1 028 037 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban szó van egy olyan, a kizsaluzást könnyítő anyagról, amely az egyébként szokásos olajok mellett technikai nyeramontángyantát tartalmas. Ebből a szabadalmi leírásból az tűnik ki, hogy az építőipari szakemberek a montánviaszt a kizaaluzáshoz már használták, s ugyanakkor azt is megállapították, hogy a montánviasz a zsaluzáson durvaszemcsés, lepergő filmet képez, mig a zsaluzáshoz alkalmazott olajemulziók - amelyek montánviaszt tartalmaznak - kenhető, laza összetételű paszták. Ismeretes az is, hogy az ilyen fajta kizsaluzó-anyagoknak sok hátránya van, amilyen például a rövid ideig tartó raktározási lehetőség, a nem kellő kötőképess ég, bőrbetegségek előidézése és a környezet szennyezése. Különösen a fütött, függőleges helyzetű formák esetében hajlamosak ezek az ásványolajtartalmú anyagok arra, hogy belőlük a szemcsék kiperegjenek és Így az épületelemek közötti film rétege csökken. Ez a jelenség azért lép fel, mert fűtéskor hőtartalmuk nő, Így az olaj viszkozitása csökken, ennek következtében pedig a filmréteg vastag2
