182757. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés két funkcionális egység között impulzusjelek átkapcsolására
182.757 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés két funkcionális egység között impulzusjelek átkapcsolására, ahol a két funkcionális egység tápegységének referencia földpontjai egymástól függetlenek. Ismeretes, hogy két egymástól fizikailag elválasztott egység között^történő impulzus jelek kapcsolásához olyan kapcsolási elrendezést kell kialakítani, amelyben az összeköttetes elején egy meghajtó fokozat, a végen pedig egy vevő fokozat van elhelyezve. Hasonlóképpen ismert a gyakorlatban az a megoldás, hogy közvetlenül a vevő fokozat elé leválasztó eszközt iktatnak be, hogy ezzel elkerüljék annak a veszélyét, hogy az összekötővonal másik végén lévő áramkörök meghibásodása, vagy tönkremenetele' esetén az egység hibásan működjön vagy akár meg is hibásodjon. Ez a leválasztóeszköz a vonalon fellépő feszültségnövekedést érzékeli. Az első jól ismert megoldás szerinti leválasztó eszköz olyan elektronikus optikai csatolót foglal magába, amelynek fénykibocsátó része a vonallal, a fényérzékelő fotótranzisztora pedig a vevő egységgel van összekötve. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy az elektronikus optikai csatoló egyrészt drága, másrészt akkor is fogyaszt energiát, ha nyugalmi állapotban van, ezenkivül a megbízhatósága sem megfelelő. Egy szintén jól ismert második megoldás szerint a leválasztó eszköz egy impulzustranszformátor, amelynek megbízhatósága jó, üzemeltetési költségei pedig alacsonyabbak az előbbieknél. Az impulzus transzformátor alkalmazásának azonban az a hátránya, hogy ha az átvitt jelsorozatban logikai egyeseket jelképező impulzusok sorozata van jelen, akkor a vasmag telítésbe megy, és a szekundertekercsre átvitt jel nem lesz-megfelelő, a vevő egység nem ismeri fel a jelet. A találmány célja olyan áramköri elrendezés létrehozása, amelyben leválasztó eszközként impulzustranszformátort alkalmazunk, amely azonban nem jár azzal a hátránnyal, hogy a vasmag telítése miatt a vett jel nem ismerhető fel. A kitűzött célt a találmány szerint olyan áramköri elrendezés megalkotásával értük el, amelynek meghajtó fokozata a bemenőjelet olyan módon formálja, hogy a transzformátor vasmagja a vonalra adott jeltől nem megy telítésbe. Pontosabban, a jelformálást csak azokon az impulzusokon hajtjuk végre, amelyek logikai egyeseket jelképeznek^ és ezeket a jeleket a teljes impulzus-szelességnek például háromnegyed részében magas feszültségszinttel, egynegyed részében pedig alacsony feszültségszinttel adjuk a vonalra. Ilymódon a logikai egyeseket tartalmazó hosszú impulzussorozatok jelenléte esetén sem megy a transzformátor vasmagja telitésbe, mivel minden egyes impulzuson polaritásváltást hajtunk végre. A meghajtó fokozat által végrehajtott jelformálás azonban megnehezíti a vevő fokozat számára a jel felismerését, mivel a teljes impulzus időtartam jelentős része alatt a transzformátor kimenetén lévő jel előjele negativ, és a jelnek ez a része energiát von el a jel pozitív előjelű részéből, azaz az átvitt jel visszaállításához használható részéből. Ezért a találmány szerint a vevő fokozatot olyan egységgel láttuk el, amely a negativ előjelű jelrészek energiáját visszanyerve megnöveli a transzformátor szekundertekercsének földpotenciálhoz viszonyított feszültségét, ahol a növekmény nagysága a>V az 2
