182689. lajstromszámú szabadalom • Világító egység

29 182689 30 delkezésre kellene állnia. A jelen tápegységnek kö­zelítően 9W-os teljesítőképessége van a méretezett 250 V-os pontban, míg a normál lámpának az igény fémgőz lámpa esetében 4 W. A parázs-ív átmenet során a 11 ívkisüléses lámpához vezetett és a trigger oszcillátor ismétlődési frekvenciájának csökkentésével és a tranzisztoros kapcsoló százalékos vezetési idejének csökkentésével biztosított teljesítmény növelésre vonatkozó fenti ismertetésünk nem lenne teljes, ha nem érintenénk ezen változásoknak az átmeneti izzószál táplálására gyakorolt hatását. Túlságosan leegyszerűsítetten ki­fejezve elmondhatjuk, hogy teljesítményt vezetünk az egyenáramú izzószálhoz amikor a tranzisztoros kapcsoló bekapcsolt állapotban van és nem vezetünk teljesítményt, ha a tranzisztoros kapcsoló kikapcsolt. Hasonlóképpen teljesítményt továbbítunk a 11 ív­kisüléses lámpához, amikor a tranzisztoros kapcsoló kikapcsolt állapotban van és nem vezetünk teljesít­ményt, ha a tranzisztoros kapcsoló be van kap­csolva. Ha a bekapcsolási idő százalékos arányát növeljük, akkor ez növeli az izzószálhoz vezetett teljesítményt, míg a kikapcsolási idő növelése all ívkisüléses lámpához vezetett teljesítményt növeli. Az ilyen egyszerűsítés gyakorlati alapot ad a tápegység optimalizálásának a megváltoztatására az átmeneti lámpa és a kisüléses lámpa különböző igényeinek szempontjából az indítási folyamat különböző időpontjaiban. Pontosabban kifejezve, a bekapcsolási idő százalékos aránya beállítható, hogy kielégítse az előgyújtási periódus során az átmeneti megvilágítás kívánt szintjéhez tartozó követelménye­ket, és ezen értéket újra beállíthatjuk, hogy kielégít­sük a fő lámpának a megnövelt teljesítmény igényét a kisfeszültségű tartományban (például 250 V-osban) a parázs-ív átmenet alatt. Az optimalizáció általában lehetővé teszi a mágneses és egyéb alkatrészek mére­tének a minimalizálását, hogy összhangban legyenek a meghatározott kimeneti követelményekkel. Gyakorlati kifejezésekkel élve amikor a tranzisz­toros kapcsolót a magasabb frekvencián (50 kHz-en) működtetjük, akkor a kapcsoló bekapcsolási idő­tartamának a százalékos értéke nagyobb (bár a be­kapcsolási idő minden vezetési időközben lényegé­ben állandó) és értékét a mágneses kör állítja be, és ez lehetővé teszi, hogy az átmeneti izzószál az egyenáramú tápegységből a kapcsolón keresztül több energiát kapjon. Ha alacsonyabb frekvenciát alkal­mazunk (35 kHz), akkor ez megnöveli a kapcsoló kikapcsolási idejének a százalékos arányát, és ez több energia továbbítását teszi lehetővé all ívkisü lèses lámpa részére, mivel az energia véges sebesség­gel sül ki. Ez az energia növekedés összhangban van all ívkisüléses lámpának a parázs-ív tartományban felvett szükségleteivel. Az előgyújtás és gyújtás alatt a fő lámpa energiaszükséglete kicsi, és a magasabb ismétlődési frekvencia nem káros a fő lámpa szem­pontjából, mivel az nem lényegesen befolyásolja a gyújtási és előgyújtási folyamatot. Az előző beállí­tást ezért 50 kHz-en optimalizáltuk az átmeneti megvilágítás kívánt szintjéhez (mintegy 56W-hoz) tartozó izzószál táplálás igényeivel összhangban. A parázs-ív átmenet során, amikor alacsonyabb ismét­lődési frekvenciát alkalmazunk, a kapcsoló bekap­csolási idejének a százalékos arányát csökkentjük, (is ezzel csökkentjük az egyenáramú forrásból a kap­csolón keresztül továbbított lüktető egyenáram értékét. A primer áramkörben folyó áram azonban növekszik és általában kiegyenlíti a lüktető egyen­áram veszteségeinek a jelentős részét. A parázs-ív átmeneti periódus rövid (rövidebb két másodperc­nél) és az átmeneti megvilágításban bekövetkező bármely változás jelentéktelen, ha ezt azzal a döntő előnnyel hasonlítjuk össze, hogy több átmeneti ener­giát képes biztosítani a fő lámpa számára. Az 50 kHz-es frekvenciáról a 35 kHz-esre való átmenet közelítően 50%-kal növeli a parázs-ív átmenet részére továbbított energiát, és az átmeneti megvilá­gításban 5%-nál kisebb csökkenést idéz csak elő. A fenti okokból a vezetési ciklus tartamát az előgyújtási és a begyújtási tartományban az átmeneti megvilágítás szükséges 800 lumenes fényáramhoz optimalizált (56 W-os) izzószál tápláláshoz tartozó első értékről egy másik értékre állítjuk be, amelynél a 11 ívkisüléses lámpához vezetett teljesítményt optimalizáljuk a parázs-ív átmenet során, hogy olyan teljesítmény növekedést biztosítsunk, amely mellett a lámpának a felmelegedéshez való átmenete simán és nagyfokú biztonsággal bekövetkezhet. A találmányt olyan kiviteli alak kapcsán ismer­tettük eddig, amelynél az ohmos ballasztot az izzó­szál ellenállása képezte, és az izzószál biztosította ezenkívül az átmeneti megvilágítást is. Alkalmazha­tunk azonban egy olyan itt ismertetett működtető hálózatot is, amelynél a ballaszt ellenállás nem szol­gáltatja az átmeneti megvilágítást. Ebben az esetben az indítás megbízhatósága és kényelmessége még mindig azt diktálja, hogy az ohmos elem a rákap­csolt feszültséggel ellenállását jelentősen megnövelje, éppúgy, mint ahogy azt a szokásos izzószálaknál tapasztalhatjuk. Más szavakkal kifejezve, különösen kívánatos, hogy az ellenállás az áram növekedése esetén meredek pozitív növekedéssel rendelkezzék. Az ilyen típusú ellenállás alkalmazásának számos fontos előnye lehet az itt leírt típusú áramkörben. A 11 ívkisüléses lámpa végső üzemi állapotában a po­zitív ellenállás koefficiens hajlamos az ívkisüléses lámpa munkapontjának a stabilizálására a tápfeszült­ség vagy a terhelés változásaival szemben. Hideg indítás során a melegen nagyértékű (200 ohmos) ballaszt ellenállás alacsony értékű lehet, például 10 ohmos, és ez a gyújtási folyamat jelentős része alatt fennmaradhat. Ez az alacsony érték több áramot és nagyobb teljesítményt biztosít a parázs-ív átmenet során és lerövidíti az indítási folyamatot. Mivel a legtöbb indítást hideg indítás képezi, az indítási folyamat lerövidítése növeli az elektródok élettarta­mát a várható élettartamhoz képest, ha ezt egy hosszabb ideig elhúzódó indítási folyamattal hason­lítjuk össze, ahol magasabb állandó értékű ballaszt ellenállást használnak. A pozitív koefficiensű ellen­állás alkalmazásának a harmadik előnye az elhalvá­nyító ellenállással kapcsolatban jelentkezik. Akár hideg indítás akár pedig meleg újraindítás esetében közelítően ugyanaz a teljesítmény áll rendelkezésre a parázs-ív átmenet számára az elhalványított üzem­módban, mint ami a fényes üzemmódban. A parázs­­-ív átmenet számára rendelkezésre álló teljesítményt az elhalványított üzemmód nem csökkenti, mivel az elhalványítást létesítő ellenállás (az izzószál ellen-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 16

Next

/
Thumbnails
Contents