182680. lajstromszámú szabadalom • Hőrekeményedő beégető lakk
3 182680 4 Találmányunk hőre keményedé ragasztólakkra vonatkozik. Az ilyen termékek — melyeket „beégető lakknak” neveznek — egy hőre keményedé ömledékes ragasztó oldatából állnak ; a lakkot az oldószer eltávolítása után úgynevezett „beégető eljárással” azaz hőközléssel előbb rögzítik, majd kikeményítik. A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakk lényegében valamely meghatározott polihidantoingyantát, polihidroxipoliétergyantát (melyet fenoxi-gyantának is neveznek) és poliuretángyantát meghatározott súlyarányban tartalmazó, hőre keményedő keverék oldatából áll és különösen nagy hőállóságú lakkal szigetelt tekercseléshuzalok bevonására alkalmas. A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakkal j bevont, hőálló lakkal szigetelt huzalokból előállított tekercselésekből beégetős eljárással pl. nagy termikus igénybevételeknek ellenálló elektromágneses tekercsek készíthetők, minthogy a bevonat elegendő hő közlésekor megolvad, s egyidejű nyomásbehatásra — a tekercseléskor kifejtett húzóerő vagy egy sablonban, vagy a nyomószerszámban történő beégetéskor — a tekercselés huzalai közötti üreges térbe jut és további hőközléskor kémiai térhálósodás következtében kikeményedik. Az ömledékes ragasztólakkal ellátott, lakkal izolált tekercseléshuzalok — melyeket „beégető lakkhuzaloknak” is neveznek — sok éve forgalomban vannak. Ezek egy alsó, szokásos huzallakkból álló normál szigetelőréteggel és egy felső, ömledékes ragasztó- illetve beégetős lakkból álló réteggel ellátott elektromosan vezető huzalok. A tulajdonképpeni szigetelést az alsó réteg (melyet alap- vagy bázisszigetelésnek vagy alaplakknak is neveznek) látja el; ennek olyan anyagból kell állnia, melyet az ömledékes ragasztóréteg beégetésekor alkalmazott körülmények nem károsítanak. A felső réteg a tekercselés huzalmeneteinek összeragasztására szolgál úgy, hogy elektromágneses célokra szolgáló legkülönbözőbb tekercsek állíthatók elő anélkül, hogy a tekercselések külön itatólakkal történő összeerősítésére szükség lenne. Az ilyen tekercseket azok nagyságától és alakjától függően nagyon eltérő körülmények között vethetik alá beégetésnek, pl. hevítőszekrényben történő melegítés, tekercseléskor forró levegő bevezetés vagy tekercselés utáni áramlökések útján. * A lakkal szigetelt huzalok bevonására ismert ömledékes ragasztók (melyeket kötőanyagnak vagy ragasztórétegnek neveznek) hővel szemben mutatott - viselkedésük szerint két csoportba sorolhatók. A) Normál hőmérsékleten sűrűn folyó termoplasztok (ezeket újabban ,elasztomereknek” nevezik), melyek kémia átalakulás nélkül tetszés szerinti alkalommal reverzibilisen képlékeny állapotig melegíthetők. B) Normál nyomáson sűrűn folyó hőre keményedő termoplaszt (plasztomer) keverékek, melyek a képlékeny állapot fölé történő első melegítéskor kémiai térhálósodással (keményedés) ún. duromerekké alakulnak. Az A) csoportba tartozó ömledékes ragasztók — a termoplasztikus műgyanták, pl. polivinilbutirál, poliamidok, poliészterek stb. — abban az esetben alkalmazhatók kitűnő eredménnyel ha a felhasználásukká előállított csak ömlesztve ragasztott tekercseléshuza" lók üzemi hőmérséklete az ömledékes ragasztó lágyír lási tartományánál alacsonyabb. A lágyulási tartományban — azaz képlékeny állapotban — azonban az ömledékes ragasztó ragasztóereje erősen csökken. Ezáltal a tekercselés deformálódása vagy szétesése következhet be. Az A)-csoport esetében tehát az üzemelési hőmérséklet többek között az ömledékes ragasztó képlékenységi viselkedésétől függ. A képlékenységi tulajdonságoktól azonban a szükséges beégetési hőmérséklet is függ, mely ezért nem lehet tetszés szerinti magas érték. A hőre képlékeny állapotban maradó, az Alcsoportba tartozó ömledékes ragasztók alkalmazási területe tehát a magasabb hőmérsékletek irányában korlátozott. Ennek ellenére ezek az ömledékes ragasztók bizonyos jelentőséggel bírnak, minthogy sok felhasználási területen nagyfokú termikus igénybevételek és túlterhelések nem lépnek fel. Az utóbbi években a B)-csoportba tartozó ömledékes ragasztók különös jelentőségre tettek szert, minthogy felismerték, hogy nagy mechanikai és termikus igénybevételek esetén is alaktartó tekercselések csak az ilyen hőre keményedő ömledékes ragasztókból előállított beégetős lakkhuzalokból készíthető beégetős eljárással. Ezáltal a beégetős lakkhuzalok felhasználására új területek nyíltak különösen olyan esetekben, melyekben mind ez ideig csupán itatólakkal átitatott tekercselések voltak alkalmazhatók (pl. elektromos motorok számára készült tekercseléseknél). Az új irányzatok egyre nagyobb követelményeket támasztanak a tekercselések hőállóságával szemben. Ennek jelentőségét fokozta az a körülmény, hogy újabban elektromosan vezető huzalok lakkszigetelésére 200 °C feletti üzemelési hőmérsékletet lehetővé tevő alaplakkok váltak ismertté. Beégetéssel megszilárdítható tekercselések előállítására szolgáló beégetős lakkhuzalok készítéséhez ezen alapszigetelések különösen előnyösen vonhatók be megfelelő tartós hőállóságúhőre keményedő ömledékes ragasztólakkokkal (beégető lakkok). A fokozott környezetvédelmi követelmények is kedveznek az ilyen ömledékes ragasztólakkok felhasználásának, minthogy az itatós lakkok alkalmazásával készült tekercselések megszilárdulásakor — a beégetős módszerrel készült tekercselések megkeményedésével ellentétben — egyre nagyobb mennyiségű többé-kevésbé mérgező oldószer vagy reakcióképes hígítóanyag párolog el. Hőre keményedő ömledékes ragasztólakkok készítéséhez eddig az alábbi, B)-csoportba tartozó hőre keményedő gyantakeverékek felhasználását javasolták: Epoxidok és izocianátok keveréke (1.285,463 sz. nagybritanniai szabadalmi leírás) ; expoxidok és melamin- vagy fenolgyanták keveréke (505.446 sz. svájci szabadalmi leírás) ; poliéterek, kopoliamidok és izocianátok keverékei (1,424.743 sz. nagybritanniai szabadalmi leírás) és poliészterimiduretánok és fenoxigyanták keveréke (2,443.252 számú NSZK-beli nyilvánosságra hozatali irat). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
