182674. lajstromszámú szabadalom • Benzofenon-hidrazon-származékokat tartalmazó rovatrirtó készítmények és eljárás benzofenon-hidrazon-származékok előállítására

7 182674 8 nyújt a rovarokkal szemben. A felhasználandó ké­szítmény-mennyiség széles határokon belül változhat a készítményektől függően, hatóanyagban kifejezve általában 0,01—20 kg/ha, különösen 0,1—10 kg/ha. A találmány szerinti, előzőkben ismertetett készít­ményekben a hordozó-, illetve hígítóanyag természetes vagy mesterséges eredetű, valamint szilárd vagy folyé­kony lehet. A szilárd hígító-, illetve hordozóanyag például ásványi őrlemény, így agyagásvány, kovaföld, természetes vagy mesterséges szilikát, kovasav, gyan­ta, szilárd műtrágya; a folyékony hordozó-, illetve hígítóanyag alifás, aromás vagy ciklusos szénhidrogén és származékai, ásványolaj-frakció, víz, vízzel elegyedő oldószer, például metanol, etanol, butanol, ciklo­­hexanon, xilol, paraffin-szénhidrogén, triklór-etán, klór-benzol, dimetil-formamid, N-metil-pirrolidon, di­­metil-szulfoxid stb. lehet. A felületaktív adalék lényegében emulgeáló-, disz­­pergáló- vagy ne'dvesítőszer lehet, és jellege ionos, elsősorban anionos vagy nemionos. Megemlíthetjük a ligninszulfonsav sóit, fenolszulfonsavak és naftalin­­szulfonsavak sóit, etilén-oxid és zsíralkoholok poli­­kondenzátumait, szubsztituált fenolokat, például alkil­­fenolokat és arílfenolokat, szulfoborostyánkősav sóit, taurinszármazékokat, polietoxilezett fenolokat stb. Az T általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy II általános képletű szubsztituált 4-szulfonil­­oxi-benzo-fenon-hidrazont — R1, R3 és R16 az elő­zőekben megadott — (i) olyan I általános képletű vegyületek előállítására,­­amelyek képletében R5 és R6 egyidejűleg alkoxi­­csoporttól eltérő jelentésű, 0 = CR5R8 általános kép­letű vegyülettel — R5 és R8 a fent megadott, az alkoxi­­csoport kivételével —, vagy (ii) olyan I általános képletű vegyületek előállításá­ra, amelyek képletében legalább R5 alkoxicsoport, egy (R5)3R8C általános képletű vegyülettel — R5 és R8 a fenti jelentésű, de legalább R5 alkoxicsoport —, vagy (iií) olyan I általános képletű vegyületek előállítá­sára, amelyek képletében R5 vagy R° szubsztituált aminocsoport, R°R8C(0-alkü)2 általános képletű ve­gyülettel — R5 vagy R8 szubsztituált aminocsoport — acileziink. Azokat a vegyületeket, amelyekben R5 és R8 egyike alkoxicsoport, egy helyettesített aminnal olyan vegyü­­letekké alakíthatjuk, amelyekben R5 és R8 egyike helyettesített aminocsoport. Az acílezést előnyösen közömbös szerves reakció­­közeg jelenlétében valósítjuk meg, amely előnyösen a reagensek oldószere is, a reagáltatást 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A reakciót előnyösen megfelelő savmegkötőszer, például egy tercier alkil­­amin, piridin vagy egy alkálifémkarbonát jelenlétében valósítjuk meg. A II általános képletű vegyületek ismertek, illetve ismert eljárásokkal analóg módon állíthatók elő. Ismereteink szerint a legtöbb fenti reakció olyan termékhez vezet, amely az E- és Z-izomerek elegyéből áll. Belátható, hogy az I általános képlet mindkét izo­mert magában foglalja. Az izomerpárokat minden esetben a szokásos módszerekkel választhatjuk szét, így például kromatografálással vagy frakciónál! át­­kristályosítással, azonban minthogy az izomerelegyek nagyon értékes rovarölő hatást mutatnak, általában nem eredményez előnyt az izomerek elválasztása. B írmelyik vegyidet izomerjeinek a hatása eltérhet egymástól és néhány esetben az egyik izomer hatása elhanyagolható; a rovarölő hatást nem mutató tiszta ijomerek nem képezik a találmány részét. A találmány szerinti készítményeket, különösen, ha állatok kórokozóinak a pusztítására használjuk eket, a hatóanyagot hosszabb időn át leadó készítmény e lakjában is alkalmazhat juk. így a hatóanyagot meg­felelő polimerbe vihetjük he, melyet azután ráerősítünk uz állatra fülcímke, nyakló, lábszárra szerelhető béklyó stb. alakjában. A találmányt közelebbről az alábbi példákkal szem­lélhetjük- A vegyületek szerkezetét elementár analí­zissel és más megfelelő analízisekkel igazoltuk. I—43. példa Fenolt alumíniumklorid jelenlétében, Friedel— Crafts reakcióban p-klór-benzoilkloriddal reagálta­­tunk, így 4-klór-4'-hidi'oxi-benzofenont kapunk (A), amelynek olvadáspontja 179—181 °C. Az így kapott termék 5 g-ját 6 ml piridinben fel­oldjuk, és az oldathoz szobahőmérsékleten hozzá­adunk 2,5 g metánszulfonilkloridot. A reakcióelegyet másfél órán át gőzfürdőn melegítjük, a folyékony reakcióterméket híg sósav-oldatba öntjük, majd az így kapott szilárd anyagot leszűrjük és levegőn megszárít­juk. Ezt a szilárd anyagot metilalkoholt tartalmazó ipari etilalkoholból átkristályosítjuk, így 4-klór-4'­­-metilszulfoniloxi-benzofenont (B) kapunk, amelynek olvadáspontja 120—121 °C. Az így kapott termék 9,35 g-ját 200 ml etanolban feloldjuk, az oldathoz pedig hozzáadunk 8 ml hidrazin­­-hidrátot, majd 1,5 ml jégecetet. Az elegyet 17 órán át forraljuk keverés közben, visszafolyató hűtő alkalma­zásával. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, így olajszerű anyagot kapunk, amelyet kloroformmal extrahálunk. Az extraktumot vízzel, vizes nátriumhidroxid-oldattal és ismét vízzel mossuk, majd magnéziumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldó­szert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, így olaj­­szerű anyagot kapunk. Ez az állás során kikristályo­sodik, így 4-klór-4-metilszulfoniloxi-benzofenon-hid­­razont kapunk (C), amelynek olvadáspontja 70— 110 °C. Ennek a terméknek 5 g-ját 24 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával 25 ml acetonban. Ezután az elegyet csökkentett nyomáson ledesztillál­juk, így 4-klór-4'-metilszulfoniloxi-benzofenon-izopro­­pilidénhidrazont kapunk, amelynek olvadáspontja 148—149 °C. Hasonlóképpen eljárva állítjuk elő a megfelelő ki-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Thumbnails
Contents