182660. lajstromszámú szabadalom • Eljárás UV megvilágítással polimerizálható monomer oldatok előállítására

1 182660 2 A találmány tárgya eljárás szerves polimerek elő­állításához alkalmas monomer oldatok készítésére. A monomer oldatokból készített polimereket például flukkulálószerként lehet felhasználni. Ismeretes, hogy akril monomerek fotopolimerizá­­ciójával flokkulálószereket lehet készíteni. E célra a 3 912 607 számú USA szabadalmi leírás szerint külö­nösen az akrilamid, metakrilamid, akril- vagy metak­­rilsav, illetve adott esetben ezek sói, és a dialkilamino­­alkil-(met)-akrilátok ammónium sói alkalmasak. Ezek a szerves flokkulálószerek vízoldhatók, nagy molekulasúlyúak (ezért nagy belső viszkozitásnak), vízben gyorsan és teljesen oldódók kell legyenek. Ezeknek a szerves flokkulálószereknek az előállítá­sával kapcsolatban célszerű a polimerizációt folyama­tos üzemben végezni és a lehető legtöményebb oldat­tal dolgozni, és a polimerizáció alatt fejlődött hőt el­vezetni. A megvilágításhoz felhasznált monomerek vizes ol­datának elkészítése néhány technikai problémát vet fel. A monomerek vizes oldatában fotoiniciátort, és bizonyos esetekben valamely alkalikus anyagot is fel kell oldanunk, az oldat pH-jának növelése érdekében. Továbbá, ha a megvilágítást oxigén kizárása mel­lett kell végezni, ezekből a monomer oldatokból el kell távolítani az esetleges benne oldott oxigént (az oxigént gyakran szándékosan juttatjuk az oldatba előzőleg, nagy mennyiségben, hogy az előkészítési szakaszban a polimerizációt megakadályozzuk). Ha az ilyen monomer oldatok elkészítését különle­ges elővigyázat nélkül vagy nem megfelelő módon végezzük, annak hátrányos következményei lesznek: az alkálikus szerekre érzékeny monomerek elkezdenek szappanosodni, ami változó vagy rossz minőségű flokkulálószer képződéséhez vezet. A nem kellőképpen oxigénmentesített oldatok nehezebben polimerizálód­­nak, végül ezzel éppen ellentétben fennáll annak a ve­szélye, hogy a berendezés belsejében korai és kedve­zőtlen polimerizáció indul meg. Ezek a polimerizációs folyamatok mindennél veszélyesebben, mert tovább­terjednek. Ezek a korai és kedvezőtlen polimerizációs folyamatok azért is olyan veszélyesek, mert fennáll a folyamatos üzemmódra beállított berendezés el­­tömődésének a veszélye. Különösen a csövek eltömő­­dése veszélyes. Az ilyen korai és kedvezőtlen polime­rizáció esetleg csak később indul meg (néhány napos üzemeltetés után). Ezért nagyon fontos, hogy kiküszö­böljünk minden olyan feltételt, amely elindítja vagy elősegítheti ezeket a korai polimerizációkat. Monomerek vizes oldatainak készítésénél eddig főleg az oldat összetevőinek közvetlen összekeverést, más­részt az egymást követő soros keverők alkalmazását használtak elsősorban (4 178 221 számú USA szaba­dalmi leírás). A közvetlen összekeverés azonban nem ajánlatos, ha a monomer vizes oldatát előre elkészítjük és ezt a vizes oldatot oxigénnel telítjük, hogy tárolni lehes­sen a korai polimerizáció veszélye nélkül. Az egymás utáni keverős berendezés használata is sok hátránnyal jár, annak ellenére, hogy előnyei is vannak (a reagensek tökéletes összekeveredése, a kö­vetkező reagens hozzáadása előtt). Ezek a hátrányok elsősorban a berendezés nagy méreteiből adódnak, va­lamint abból, hogy az anyagok túl hosszú ideig tatóz­­kodnak a reaktorban. Keverők vagy mozgó fém részek­kel ellátott más rendszerek használata is célszerűtlen, mert ezek is elősegítik a korai polimerizációt. A találmány szerinti eljárás tökéletesített módszert biztosít az UV megvilágításra szánt monomerek vizes oldatainak gyors elkészítésére. A találmány szerinti eljárással teljesen oxigénmen­tesített és állandó pH-jú oldatok készíthetők. Az eljárás alkalmas továbbá arra, hogy mozgó alkat részekkel rendelkező mechanikai keverővei ellátott rendszerek alkalmazása nélkül készítsünk UV meg­világításra közvetlenül alkalmas vizes moromer olba­­tokat. A találmány szerinti eljárással a minimumra asök­­kenthetjiik azt az időt, ami a stabil, tárolható vizes monomer oldatoknak polimerizációra kész vizes mono­mer oldatokká való átalakításához szükséges. A találmány szerinti eljárás egyéb előnyeit a további leírás során értelmezzük. A találmány szerinti eljárás olefinszerű monomerek vizes oldatainak elkészítésére vonatkozik, melyeket vékony rétegben, és célszerűen folyamatos üzemben kívánunk polimerizálni. Az eljárás értelmében a mo­nomerek vizes oldatát egy oszlop tetején tápláljuk be és közben az oszlopba fotoiniciátort is juttatunk. Az oszlop alján iners gázt vezetünk be, amely az oszlopban felfelé áramlik, míg ezzel ellentétben a fo­lyadék lefelé halad. Az iners gázok az oszlop tetején távoznak, míg a polimerizációra kész monomer olda­tot (azaz UV megvilágításra alkalmas oldatot) az osz­lop alján vezetjük ki. A találmány szerinti eljárásban használt oszlop töl­tött oszlop. Az oszlop tetején betáplált monomer oldat általá­ban egy egyszerű vizes oldat, amely elég stabilis ahhoz, hogy tárolni lehessen, azaz nagy mennyiségben, közel telítési koncentrációban tartalmaz oxigént. Ha lúgos pH-jú monomer oldatot alkalmazunk, ak­kor a találmány szerinti eljárást azzal egészítjük ki, hogy valamely alkalikus szert is betáplálunk az oszlop tetején olyan mértékben, hogy az oszlop alján kivett oldat pH-ja kívánt értékű legyen. Ezt úgy érjük el, hogy a fotopolimerizációra kész oldat pH-ját folyama­tosan mérjük, és ennek alapján vezéreljük a betáplált vizes alkalikus oldat mennyiségét. Alkalikus szer gyanánt hidroxidok, például nátri­­um-hidroxid, kálium-hidroxid vagy ammónium-hid­­roxid használhatók előnyösen, de alkalikus sók hasz­nálata is lehetséges. A fotoiniciátort rendszerint oldat formájában juttat­juk az oszlopba. Bevezethetjük az oszlop tetején is, de célszerűbb azt az oszlop töltettel rendelkező részé­nek alsó felén beadagolni. Mindenesetre, célszerű ezt a töltet aljánál bevezetni olyan magasságban, amely a töltet magasságának legalább az egyötöde. A töltött oszlop bármilyen ismert típus lehet. Cél­3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Thumbnails
Contents