182585. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ftalazin-4-il-ecetsav-származékok előállítására
182585 atomos alkanolokat (pl. metanolt vagy etanolt) alkalmazhatunk. Megjegyezzük, hogy R1 helyén hidroxil-csoportot tartalmazó (III) általános képletű kiindulási anyagok alkalmazása esetén a reakciót legalább két mólekvivalens bázis jelenlétében kell elvégeznünk; az első mólekvivalens bázis ugyanis a karboxil-csoporttal lép reakcióba. Ez esetben a konkurráló észterképződési reakció háttérbe szorítása céljából előnyösen hidroxiltartalmú oldószert alkalmazunk. A b) eljárás szerint R1 helyén hidroxil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket egy (V) általános képletű észter hidrolízisével állítunk elő (mely képletben R9 jelentése 1—4 szénatomos alkoxicsoport vagy egy (VI) általános képletű csoport). Az 1—4 szénatomos alkoxi-csoport előnyösen metoxivagy etoxi-csoport lehet. A (VI) általános képletű csoport valamely korábbiakban meghatározott A- benzol-gyűrű lehet, így R9 adott esetben helyettesített benziloxi-csoportot képvisel. A hidrolízist sav vagy bázis jelenlétében végezhetjük el. A savas hidrolízist valamely ásványi sav (pl.sósav), míg a bázikus hidrolízist alkálifémhidroxid vagy alkálifémkarbonát (pl. nátrium- vagy káliumhidroxid vagy -karbonát) jelenlétében hajthatjuk végre. Amennyiben a kiindulási anyagként felhasznált (V) általános képletű vegyületek B-gyűrűje labilis szubsztituenst tartalmaz (pl. 8-fluor-atomot), előnyösen alkálifémkarbonátokat alkalmazhatunk. A hidrolízist víz jelenlétében hajthatjuk végre, azonban hígítóvagy oldószer (pl. ecetsav, metanol, etanol, dioxán) is jelen lehet. A hidrolízist szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten — pl. 18—25 °C-on — hajthatjuk végre, azonban melegítés közben is dolgozhatunk (pl. 35— 110°C-on). A c) eljárás szerint X helyén oxigénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatunk elő, hogy egy (VII) általános képletű vegyületet vagy geometriai izomerjét valamely (VIII) általános képletű hidrazinnal reagáltatunk. A reakciót előnyösen vizes hígító- vagy oldószerben (pl. vizes dioxánban, etanolban vagy dimetilformamidban) valamely bázis (pl. nátrium- vagy káliumhidrogénkarbonát) jelenlétében hajthatjuk végre. Előnyösen melegítés közben — pl. 40—110 °C-os hőmérsékleten — dolgozhatunk. A d) eljárás szerint X helyén oxigénatomot és R1 helyén hidroxil- vagy 1—4 szénatomos alkoxi-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatunk elő, hogy egy (IX) általános képletű diazoketont valamely Q—H általános képletű vegyület (ahol Q jelentése hidroxil- vagy 1—4 szénatomos alkoxi-csoport, előnyösen metoxi- vagy etoxicsoport) jelenlétében katalitikusán megbontunk. Katalizátorként pl. kolloid ezüstöt vagy ezüstbenzoátot alkalmazhatunk, előnyösen valamely bázis jelenlétében. Bázisként pl. t iretilamint, piridint vagy sz-kollidint használhatunk. Előnyösen hígító- vagy oldószer jelenlétében dolgozhatunk (pl. víz, valamely 1—4 szénatomos alkohol, pl. metanol vagy etanol; vagy 7 tetrahidrofurán vagy dioxán). A reakcióközeg előnyösen a megfelelő Q—H általános képletű vegyület feleslege lehet, adott esetben tetrahidrofuránnal vagy dioxánnal képezett elegy alakjában. A reakciót előnyösen melegítés közben — pl. 40—110 °C-on — hajthatjuk végre. Az e) eljárás szerint a B-benzol-gyűrűben 1—4 szénatomos alkoxi-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket oly módon állítunk elő, hogy a megfelelő, a B benzol-gyűrűben halogénatommal (pl. fluoratommal) helyettesített (I) általános képletű vegyületet valamely 1—4 szénatomos alkálifémalkohoiáttal (pl. nátriummetiláttal vagy -etiláttal) hozzuk reakcióba. A reakciót előnyösen hígító- vagy oldószerben (pl. a megfelelő 1—4 szénatomos alkanol, mint pl. metanol vagy etanol feleslegében) melegítés közben (pl. 40— 100 °C-on; előnyösen a reakcióelegy forráspontján) hajthatjuk végre. Egy ily módon kapott, R1 helyén hidroxil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű karbonsavat vagy reakcióképes származékát (pl. savkloridját, -bromidját vagy -anhidridjét) önmagukban ismert észterezési eljárásokkal, az ilyen reakciókban használatos körülmények között a megfelelő, (I) általános képletű észterekké alakíthatjuk. Észterező ágensként egy R10H általános képletű vegyiiletet alkalmazhatunk (ahol R10 jelentése R1 jelentésével azonos, kivéve a hidroxil-csoportot). Eg}’ kapott, X helyén oxigénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet önmagában ismert módon — pl. foszforpentaszulfiddal forrásban levő xilolban vagy piridinben történő reagál tat ássál — a megfelelő, X helyén kénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületté alakíthatunk. Mindkét fenti utólagos átalakítás részleteit a példákban ismertetjük. A kiindulási anyagok a heterociklikus vegyületek kémiájában jólismert módszerekkel állíthatók elő (lásd pl. Patel N. R. : „The Chemistry of Heterocyclic Compounds” 27. kötet, kiadó: Interscience New York). A d) eljárásnál kiindulási anyagként felhasznált (IX) általános képletű diazoketonok előállítását az A-reakciósémán mutatjuk be. Az egyes lépésekben az alábbi reaktánsokat alkalmazzuk : (i) n-butil-lítium, dietiléter vagy 1,2-dimetoxi-etán ; reakció-hőmérséklet —10 °C és 0 °C között ; (ii) dietiloxalát, 0—5 °C; (iii) savas-vizes-dioxán, 90—100 °C; (iv) káliumkarbonát-káliumpermanganát-víz-rendszer, 100 °C; (v) hidrazinhidrát, 90—100 °C; (vi) mint az a) eljárásváltozat ; (vii) SO(Hal)2 — ahol Hal jelentése klór- vagy brómatom — vagy foszgén ; (viii) éteres diazometán feleslege. Az A-reakciósémán az R2—R8 szubsztituenseket az egyszerűség kedvéért nem tüntettük fel. A (XIV) általános képletű karbonsavat a benzilhalogeniddel tör8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
