182537. lajstromszámú szabadalom • Eljárás specifikus vér koaguláló faktor elkülönítésére polieleaktrolitokkal
5 182537 6 válásához, abban az esetben, ha a trakcionálást ilyen típusú polielektrolittel végezzük. Úgy találtuk továbbá, hogy ha az ilyen típusú polielektrolit sóját, például hidrogénklorid sóját képezzük, úgy az előzőekben említett előaktiválás tovább fokozódik. Bár a szabad amin-alak nem szükségszerűen aktivál, a polielektrolit só előnyös abból a szempontból, hogy állandóbb, és rendelkezik a vízben oldódó extrahálható anyagok eltávolításának képességével, amely anyagok szennyezhetik a frakcionált vé rosszé tevőt. Úgy gondoljuk, hogy a VIII faktor fentiekben ismertetett aktiválódása legalábbis részben a plazma zimogének vagy a zimogén aktiválásakor felszabaduló enzimek jelenlétének tulajdonítható az elkülönített VIII faktorban. Ezek a zimogének aktiválják a negatív töltésekkel bíró felszíneket, vagy a hidrogénkötéseket kialakító hidroxilezett felületeket, mint például a kollagént. A fenti polimerek szabad hidroxi.lcsoporttal rendelkeznek, amelyek a fehérjékkel belső vagy külső láncközti hidrogénkötéseket képesek kialakítani, amelynek eredményeképpen negatív töltéssel rendelkező részek jönnek létre. Annak érdekében, hogy ezt az aktivációs folyamatot megakadályozzuk, új polielektrolitokat állítottunk elő, amelyekben a hidroxilcsoportokat blokkoltuk, ezzel a lehető legkisebb valószínűségre csökkentettük a hidrogénkötések képződésének lehetőségét. A találmány olyan, az előzőekben ismertetett típusú polielektrolitok előállítására vonatkozik, amelyek szerkezetét módosítottuk, a módosított szerkezetű vegyület pedig alkalmas a koagulációs faktorok, különösen pedig a VIII faktor frakcionált elkülönítésére, anélkül, hogy az aktiválódjon. A szerkezetmódosítás abban áll, hogy a fentiekben ismertetett és a polimer vázba bevezetett hidroxilcsoportokat blokkoljuk. Ez a blokkolás alkilezéssel, acilezéssel, észterezéssel és más, a hidroxilcsoportok blokkolására általánosan használt reakciókkal történhet. Hasonló végeredményt kapunk akkor, ha a szintézis során szabadon maradó nem reagált anhidrid-egységeket alkoxi-alkil-aminnal, például metoxi-propil-aminnal alkoxi-alkil-imid-egységekké alakítjuk át. Az anhidrid-csoport blokkolása a polielektrolit szin tézisének bármely fázisában megtörténhet. A polimer vázban levő anhidridcsoportok védésével módosított polielektrolitok között szerepelnek a 3 554 985 és a 3 555 001 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban ismertetett vegyületek. Az ezekben a leírásokban szereplő polimereket az egyszerűség kedvéért EMA-típusú polimereknek fogjuk nevezni (etilén-maleinsav-anhidrid vagy -sav) Ezeket a polimereket a következőkben részletesen ismertetjük. A találmány szerinti eljárás során használt poli karbonsav-polimerek lehetnek az úgynevezett nerr vicinális típusúak, köztük azok, amelyek monomer egységeket tartalmaznak, például akrilsavat, akrilsav -anhidridet, metakrilsavat, krotonsavat, vagy ezek megfelelő származékait, köztük részleges sókat, ami dókat és észtereket; ide tartoznak a vicinális típusú polimerek is, amelyek maleinsavat, itakonsavat, citrakonsavat, a-dimetil-maleinsavat, a-butil-maleinsavat, a-fenil-maleinsavat, fumársavat, akonitsavat. a-klórmaleinsavat, a-brómmaleinsavat vagy a-ciano-malinsavat, vagy ezek sóit, amidjait vagy észtereit tartalmazza. Előnyösen használhatók a fenti polimerek előállításakor az előző savak anhidridjei is. A fenti polikarbon monomerekkel együtt komonomerként használhatjuk az a-olefineket, mint például az etilént, 2-metil-pent-l-ént, propilént, izobutilént, 1- vagy 2-butént, 1-hexént, 1-oktént, 1-decént, 1-dodecént, 1-oktadecént és más vinil-monomert, mint például a sztirolt, a-metil-sztirolt, vinil-toluolt, vinil-kloridot, vinü-formátot, vinil-alkü-étereket, mint például a metil-vinil-étert, alkil-akrilátokat, alkil-metakrilátokat, akrilamidokat és alkil-akrilamidokat, vagy ezen monomerek keverékeit. A fenti monomerekből előállított kopolimerekben levő funkcionális csoportok reaktivitása lehetővé teszi más használható funkcionális csoportok kialakítását a kopolimerben, köztük hidroxil-, lakton-, amin- és laktámcsoportokét. Bármely fentiekben ismertetett karbonsavat vagy karbonsav-származékot bármely, szintén a fentiekben ismertetett más monomerrel kopolimerizálhatunk, de használhatunk bármely más olyan monomert is, amely kopolimert képez a telítetlen karbonsavakkal, vagy ezek származékaival. Bár ezek a kopolimerek előállíthatok direkt polimerizációval különböző monomerekből, gyakran előnyösebb, ha egy már meglevő kopolimert előállítása után módosítunk. A kopolimereket kényelmi okokból az összetevő monomereiről nevezzük el. így az elnevezés utal a molekuláris szerkezetre és nemcsak a specifikus monomerek kopolimerizációjával előállított polimereket foglalja magába. EMA-típusú karbonsav vagy karbonsav-anhidrid-olefin polimerek például a maleinsav vagy maleinsav-anhidrid-olefin polimerek, amelyeket például a 2 378 629, a 2 396 785, a 3 157 595 és a 3 340 680 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásokban ismertetnek. A kopolimereket általában úgy állítják elő, hogy etilént vagy más telítetlen monomert, vagy monomerek elegyét peroxid katalizátor jelenlétében a monomer számára oldószert, de a keletkező interpolimer számára nem oldószert jelentő alifás vagy aromás szénhidrogén oldószerben savanhidriddel reagáltatjuk. Oldószerként előnyösen használhatunk például benzolt, toluolt, xilolt, klórozott benzolt és hasonlókat. Katalizátorként előnyösen benzoil-peroxidot használunk, bár más peroxidok, mint például az acetil-peroxid, butiril-peroxid, di-tercier-butil-peroxid, lauroil-peroxid és mások is alkalmazhatók; használhatók az azo-katalizátorok is, mivel ezek szerves oldószerekben oldódnak. A kopolimer előnyösen gyakorlatilag ekvimoláris mennyiségű olefint és anhidridcsoportot tartalmaz. A polimerizáció foka általában 8 és 100 000 között változik, előnyösen 100-5000. A termék molekulasúlya 1000—1 000 000, előnyösen 10 000—500 000. Az előállított polimer tulajdonságait, például molekulasúlyát oly módon szabályozhatjuk, hogy például megfelelő katalizátort választunk, vagy megfelelőképpen változtatjuk az egyik vagy több, a reakciót befolyásoló változót, például a reagensek egymáshoz viszonyított mennyiségét, a hőmérsékletet, a katalizátor koncentrációját, vagy a láncátmenetet szabályozó vegyületek, például a di-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
