182521. lajstromszámú szabadalom • Vontatóhoz kapcsolható mezőgazdasági munkagép
9 18252) 10 nek eredményeként az egymással összeköttetésben levő 72 és 73 csővezetékeken keresztül a Zj és Zu munkahengerekhez áramlik. A Zt munkahenger működtetése révén az Sj kinyúlókarok az S oldalrészekkel együtt a hosszirányú Aj-Ai tengelyek körül egy meghatározott szögben fölemelkednek, célszerűen olyan mértékben, hogy ezek oldalt kifelé, kissé ferdén fölfelé állnak. Az 53 csuklós kapcsolót (6. ábra) ekkor a 60 reteszcsap reteszeli, úgyhogy bár az 57 csap elfordul az 56 horonyban, ebből nem tud kijutni. Ezzel egyidejűleg vagy ezt követően a Zi j munkahengerek a hátsó 24 kerekeket a munkagép munkahelyzetének megfelelő állásból (10. ábra) kiemelik, úgyhogy ezek a 9. ábrán látható Xj nyfl irányában a keresztirányú An tengelyük körül az M középrészhez viszonyítva süllyednek, illetve az M középrész a talajhoz viszonyítva fölemelkedik. Ekkor előnyösen a vontató alsó 22 vezetőrúdját is fölemeljük, úgyhogy az M középrész mind elülső, mind hátsó végén fölemelkedik. Adott esetben az M középrész emelkedésének, illetve a 24 kerék süllyedésének végén a 28 emelőkaron levő 34 ütközőidom a 35 ütközőkarban levő 36 reteszhoronyba kerül és ezáltal a 25' keréktartó a 9. ábrán látható reteszelt helyzetbe jut. Ezt követően az I vezérlőszelepet ismét visszaállítjuk 0 állásába, ugyanekkor a Zt és Zt i munkahengerek helyzetükben maradnak. A hidraulikus nyomóközegnek egyes munkahengerekbe való helyes elosztásáról elosztók gondoskodnak. A második vezérlési művelet során a II vezérlőszelepet 1 állásba állítjuk át. Ennek következtében az elosztón, 74 csővezetéken és az ehhez csatlakozó elágazó vezetékeken keresztül a Z2, Z21, Z22 és Z23 munkahengereket nyomóközeggel látjuk el. Ennek eredményeként először a Z21 munkahengert és Z22 munkahengert működtetjük, amikor a Z2t munkahenger működtetése révén a Z2 munkahengert kireteszeljük, miközben a Z22 munkahenger működtetése révén kireteszeljük az 53 csuklós kapcsolót is azáltal, hogy a 60 reteszelőcsapot visszahúzzuk és így az 57 csap ki tud csúszni az 56 horonyból. Amikor a Z2i munkahenger és Z22 munkahenger révén a szabaddá válás bekövetkezik, a Z2 munkahengerek dugattyúi is működésbe kerülhetnek és az S oldalrészeket a vízszintes keresztirányú A2-A2 tengelyek körül fölfelé el tudják fordítani mindaddig, amíg ezek az oldalsó St kinyúlókarok fölötti, közel függőleges helyzetbe nem jutnak. Egyidejűleg a Z23 munkahengerek az 50 tapogató kerekeket A23 tengelyük körül elfordítják addig, amíg a 2. ábrán látható 50’ helyzetüket elérik. Az ismertetett folyamatok végén a II vezérlőszelepet ismét visszaállítjuk Q állásba. A harmadik vezérlési műveletnél a III vezérlőszelepet 1 állásba hozzuk. Ennek eredményeként megfelelő elosztón és 75 csővezetéken keresztül működtet} ük a Z3 munkahengereket. A működtetésnek az a következménye, hogy az oldalsó Sí kinyúlókarok a mintegy függőlegesen fölfelé álló S oldalrészekkel együtt az A3 tengely körül a 2. ábrán föltüntetett y nyü irányában a 2. ábrán látható helyzetből az M középrész felé fordulnak el mindaddig, amíg a 3. ábrán látható helyzetbe jutnak. Ezt követően a III vezérlőszelepet ismét visszaállítjuk 0 állásába és az I vezérlőszelepet 2 állásba hozzuk. Az oldalsó Sí kinyúlókart az S oldalrésszel együtt az első vezérlési művelet óta enyhén fölfelé álló, ferde helyzetben tartó Zt munkahenger ekkor elenged, úgyhogy a kinyúlókarok az oldalrészekkel együtt — főként az utóbbiak súlyának hatására — ismét süllyednek és az 57 csapokat tartó, fölfelé nyúló 58 tartók mögé esnek, minek eredményeként a függőleges A3 tengely körüli, szándékolatlan elfordulással szemben reteszelt helyzetbe kerülnek, amint ezt az Sí kinyúlókar 7. ábrán pont-vonallal föltüntetett S’ helyzetbe mutatja. Az 58 tartón levő ferde 58a ütközőfelület a kinyúlókart befelé tudja irányítani akkor, ha ezt nem sikerült eléggé befelé fordítani. Az I vezérlőszelepnek 2 állásba való hozásával egyidejűleg a hátsó 24 kerekek az M középrészhez viszonyítva enyhén fölemelkednek, miközben a 25 keréktartó a 34 ütközőidomai segítségével a 35 ütközőkarban reteszelt helyzetbe kerül, úgyhogy az M középrész és ezzel együtt az egész munkagép szállításhoz megfelelő fölemelt helyzete biztosítva van. A szállításhoz alkalmas helyzetből munkahelyzetbe való visszafordítási folyamat elvileg fordítva, bizonyos mértékű változásokkal megy végbe. Az első vezérlési műveletnél az I vezérlőszelepet az 1 állásba hozzuk, az St kinyúlókarokat az S oldalrészekkel együtt a szállításnak megfelelő helyzetből, az 58 tartók mögötti helyzetből kihúzzuk, melynek során ezeket a szállítási helyzetben a munkagép hosszirányára keresztirányú Aj tengely körül korlátozott mértékben fölemeljük és ezáltal az 58 tartók fölött el tudjuk fordítani. Egyidejűleg a 24 kerekeket Zt t munkahengerek révén ismét teljesen ki tudjuk nyomni és ado'tt esetben ki tudjuk reteszelni úgy, hogy a 35 ütközőkart a 41 kötél segítségével a 40 rugó hatása ellenében fölemeljük és ezáltal a 25 keréktartón levő 34 ütközőidomok teréből eltávolítjuk. Ezt követően az I vezérlőszelepet ismét 0 állásba állítjuk vissza. A 24 kerekek kinyomott helyzetben maradnak. A második vezérlési műveletnél működtetjük a ül vezérlőszelepet, minek eredményeként az említett elosztók és mechanikus kötőelemek segítségével vezérelt Z3 munkahengerek az S oldalrészeket az S2 kinyúlókarokkal együtt egyformán kifelé tolják, miközben a kinyúlókarok az oldalrészekkel együtt a függőleges A3 tengelyek körül kifelé fordulnak el. Ezt követően a IU vezérlőszelepet 0 állásba állítjuk vissza. A harmadik vezérlési műveletben a II vezérlőszelepet 1 állásba hozzuk, a Z2 munkahengerek az S oldalrészek súlyának hatására kifelé mozognak, úgyhogy az S oldalrészek a keresztirányú A2—A2 tengelyek körül lefelé fordulnak el és a 2. ábrán föltüntetett helyzetből visszatérnek az 1. ábrán föltüntetett helyzetbe. A mozgás végén a Z2 2 munkahengerek reteszelik a Z2 munkahengerek dugatytyúit, ugyanekkor a Z22 munkahengerek működtetése következtében a például rugalmasan visszanyo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
