182506. lajstromszámú szabadalom • Emitter elrendezés MOSFET számára

9 182506 nagy fajlagos ellenállása lehet. A leírt kiviteli alaknál az epitaxiális réteg vastagsága kb. 35 fim, fajlagos ellenállása pedig kb. 20 Ohmcm. Egy 90 Voltos esz­köz számára az epitaxiális réteg kb. 10 fim vastag lehet, fajlagos ellenállása pedig kb. 2,5 Ohmcm. Egy 50 cm-es csatomaszélesség is alkalmazható az eszköz kívánt áramkapacitásának biztosítására. A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál egy hosszúkás szerpentin alakú p(+) vezetőtartomány van kialakítva mindegyik 22 és 23 emitter elektróda alatt, amely így az 1. ábrán feltüntetett 21 szerpen­tin körül helyezkedik el. Ezeket a p(+) tartományo­kat a 2. ábrán a p(+) típusú, 30, illetve 31 tartomá­nyok jelölik, és ezek hasonlóak, mint az ismert meg­oldásoknál, kivéve azt, hogy a p(+) tartomány maxi­mális mélysége sokkal nagyobb annak érdekében, hogy nagy görbületi sugarat hozzunk létre. Ez lehe­tővé teszi, hogy az eszköz ellenálljon nagy záró­feszültségeknek is. Például a 30 és 31 tartományok mélysége kb. 4 fim (2. ábra X méret), illetve kb. 3 /am (2. ábra Y méret). D—MOS gyártási technológia alkalmazásával két n(+) típusú 32 és 33 tartományt alakítunk ki a 22, illetve 23 emitter elektródák alatt, és a p(+) típusú 30, 31 tartományokkal az n-típusú 34, illetve 35 csatornákat hozzuk létre. A 34 és 35 csatornák a 24 vezérlő elektróda 25 oxidréteg alatt helyezkednek el, és a 24 vezérlő elektródán alkalmazott megfelelő előfeszültség hatására lehetővé válik a vezetés a 23 és a 22 emitter elektródákról az inverziós rétegen át a 24 vezérlő elektróda alatt elhelyezkedő központi tartományba, és azután a 26 kollektor elektródájá­hoz. A 34 és 35 csatornák hosszúsága kb. 1 /um. Korábban szükségesnek tartották, hogy a 34 és 35 csatornák közötti (és a 30 és 31 tartományok közötti) központi n(—) tartomány nagy fajlagos ellenállású legyen, hogy biztosítsa az eszköz ellen­állóképességét nagy zárófeszültségekkel szemben. Azonban a viszonylag nagy vezetőképességű n(-) anyag lényeges tényező az eszköz nagy áteresztő­irányú ellenállásához. A jelen találmány egy lényeges jellemzőjével összhangban ennek a központi tartománynak egy lényeges része viszonylag jó vezető és az n(+) típusú 40 tartományból áll, amely közvetlenül a 24 vezérlő elektróda 25 oxidrétege alatt helyezkedik el. A 40 tartomány mélysége kb. 4 fim és kb. 3-6/um-ig ter­jedhet. Bár ennek pontos vezetőképessége nem is­mert, és a mélységgel változik, vezetőképessége mégis nagy az alatt levő n(—) tartományéhoz képest. Pontosabban az n(+) típusú 40 tartomány olyan nagy vezetőképességgel rendelkezik, amelyet a teljes ionimplantációs dózis határoz meg, ami kb. 1 x 1012—1 x 10*4 foszfor atom/cm2 50 kV feszült­ségen, amelyet 1150 °-C—1250 °C-on 30—240 perc időtartam folyamán végrehajtott diffúzió követ. Úgy találtuk, hogy ennek a 40 tartománynak diffúzióval vagy más művelettel nagy vezetőképességű n(+) anyaggá való alakításával az eszköz jellemzői lénye­gesen javulnak, és az eszköz áteresztőirányú ellen­állása egy kettőnél nagyobb tényezővel csökken. Ezenkívül megállapítható, hogy a nagy vezetőképes­ségű 40 tartomány nem csökkenti az eszköz záró­­feszültségét. Ennek megfelelően a 24 vezérlő elekt­róda 25 oxidrétege alatti és a 34 és 35 csatornák közötti tartomány nagyobb vezetőképességűvé alakí­tásával a kész nagyteljesítményű kapcsolóeszköz áteresztőirányú ellenállása lényegesen csökken így a MOSFET eszköz ebből a szempontból verseny­­kepessé válik egy megfelelő bipoláris eszközzel, és egyidejűleg megmarad a MOSFET többségi töltés­hordozókkal való működésének valamennyi előnye. Az 1. és 2. ábrák fenti leírásában feltételeztük, hogy a 34 és 35 csatornák p(+) típusú anyagból vannak, és ennek megfelelően n-típusú vezetést végeznek, létrehozva egy többségi töltéshordozós vezetést végző csatornát a 22 és 23 emitter elektró­dáktól a központi 40 tartományig, egy megfelelő vezérlő feszültség alkalmazása mellett. Belátható azonban, hogy ezek a vezetési típusok felcserélhe­­tők, úgyhogy az eszköz p-típusú csatornával is működhet, és nemcsak az itt leírt n-csatomával. Egy olyan eljárást, amellyel az 1. és 2. ábrán látható készülékek létrehozhatók, a 3-6. ábrák szemléltetik. A 3. ábra szerint a 20 chip n(+) anyag, amelynek tetején egy n(-) epitaxiális réteg van ki­alakítva. A 20 chipen egy vastag 50 oxidréteg, abban pedig az 51 és 52 ablakok vannak kialakítva. Az 51 és 52 ablakokat bóratomokkal sugározzák be egy ionimplantáló berendezésben: és ezzel p(+) tar­tományokat alakítunk ki. Ezután az implantált bór atomokat mélyebbre diffundáltatjuk az alaplemezbe, létrehozva a lekerekített p(+) koncentrációjú tarto­mányt, amelyet a 3. ábra mutat, és amelynek mélysége kb. 4/um. A diffúzió folyamán vékony 53 és 54 oxidrétegek keletkeznek az 51 és 52 ablako­kon. A 4. ábrán látható, hogy a 61 és 62 ablakok van­nak vágva az 50 oxidrétegbe, és n(+) implantációt hajtunk végre az n(+) típusú 63 és 64 tartományok létrehozására az n(—) epitaxiális rétegben. Ezt az :i(+) implantációt foszfor atomok besugárzásával hajthatjuk végre. Ezután az implantált tartományo­kat egy diffúziós lépésnek vetjük alá, amelynek hatására a 63 és 64 tartományok kiterjednek és kb. 3,5 fim mélységűvé válnak olyan koncentrációval, amelyet az 1 x 10! 2—1 x 1014 foszfor atom/cm2 implantációs dózis határoz meg, és amelyet 30—240 perc ideig 1150—1250 °C hőmérsékleten végzett diffúzió követ. Amint később látni fogjuk, a 63 és 64 tartományok alkotják azt az új n(+) tarto­mányt, amely lényegesen csökkenti az eszköz át­eresztőirányú ellenállását. Megjegyezzük, hogy az n(+) típusú 63 és 64 tar­tományok szükség esetén epitaxiális úton is kialakít­hatók és ekkor nincs szükség diffúzióra. Hasonló­képpen az itt leírt eszköz bármely kívánatos eljárás­sal gyártható, ami nyilvánvaló az ezen a területen jártas szakemberek számára. Az eljárás következő lépését az 5. ábra mutatja. Ez a lépés a csatorna implantáció és diffúzió, amely­nek során a p(+) típusú 71 és 72 tartományokat alakítjuk ki ugyanazon a 61 és 62 ablakokon át, amelyeket az n(+) típusú 63 és 64 tartományok implantációjára használtuk. A 71 és 72 tartományo­kat bór 5 x 1013—5 x 10*4 atom/cm2 dózisban való besugárzásával, majd ezt követően 30—120 perc ideig 1150—1250 °C hőmérsékleten végzett diffúzióval hozzuk létre. 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents